Az első, írásban fennmaradt magyar nyelvű káromkodás

Hírösszefoglaló 2016. február 17., 12:30

Első, írásban fennmaradt káromkodásunk a középkorból származik, és a Széchenyi Könyvtár tulajdonában lévő Dubnici krónikában olvasható, amely egy 1370 körül keletkezett geszta alapján 1476-ban Váradon latin nyelven íródott történelmi könyv.

Csak a káromkodás olvasható magyarul, a kornak megfelelő írásmódban: „Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh” – írta a Szeretlekmagyarország.hu.

A mondat története az 1300-as évekre nyúlik vissza. 1355-ben I. Lajos magyar király segítséget küldött Habsburg II. Albert osztrák herceg és Luxemburgi IV. Károly német–római császár támogatására Zürich és szövetségesei ellen. A krónika szerint Zürich város körül a magyarok hatalmas csatát vívtak a svábföldi németekkel. A magyarok a legenda szerint azt kiáltották, hogy „Szent királyok, segítsetek!”, és legyőzték a németeket.

„Úgy hullottak le a szájas németek a magyarok előtt, mint ökrök a vágóhídon. A magyarok ugyanis azt a parancsot kapták, hogy egy németet se fogjanak el, hanem mindnyájukat részegítsék meg a halál poharából...

A magyarok vészes kardot villogtatva fejük fölött, elcsapták kezüket és fejüket, mondván: »Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket.« A nyelvészek megállapították, hogy minden egyes nép káromkodáskultúrájának alapját saját ősvallása képezi. Így tehát az északiak átkozódásaikba a felmenőiket, a déli régiókban az altesti vonatkozásokat, keleten a szenteket és Istent szövik bele. Honfoglaló őseinknek hála, Magyarország közép-európai fekvése lehetővé tette, hogy mi a szélrózsa minden irányából érkező átokfelhozatalt beleolvaszszuk saját nyelvünkbe” – olvasható a Dívány.hu-n.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat