Április bolondjai, avagy mókás diákcsínyek: ma is népszerűek a viccelődések, kreatív tréfálkozások az iskolások körében

„Április bolondja, felmászott a toronyba, megkérdezte, hány óra...” – ilyen és ehhez hasonló rigmusokat énekeltek régebb a diákok a tavasz második hónapjának első napján, amelyet a bolondok „ünnepeként”, a bolondozások, mókázások, rászedések napjaként tartanak számon. Ilyenkor szabad egymást megtréfálni, a felnőtteknek is lehet büntetlenül ártatlan „csapdákat” állítani, megpróbálni képtelenségeket elhitetni egymással.

A Krónika arra volt kíváncsi, milyen formában él tovább ez a szokás, manapság a kisebb és nagyobb gyerekek megviccelik-e kortársaikat, tanáraikat április elsején. A lapunknak nyilatkozó temesvári és gyergyói diákok beszámolójából kiderül, hogy

az április 1-jei tréfálkozásoknak most is töretlen a népszerűsége az iskolások körében,

egy-egy osztályközösség már hetekkel a bolondok napja előtt terveket sző, hogy miként szedheti rá a tanárait, és habár az elmúlt két évben az oktatás a koronavírus-járvány miatt virtuális térbe szorult, a gyerekek megtalálták a módját, hogy bolondját járassák egymással és a pedagógusokkal.

A temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum diákjainak körében is hagyománya van az áprilisi tréfálkozásoknak, és ha az adott évben tanítási napra esik április 1-je, az elemitől a középiskolás osztályokig minden korosztály igyekszik kreatívabbnál kreatívabb és hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb ötlettel előrukkolni.

A diákok úgy gondolják, hogy ez az az alkalom, amikor a jóérzés határain belül meg lehet viccelni az oktatókat, és „végre úgy érzi az ember, hogy a tanárral jobb viszonyba kerül” – mondta el Foris András 12. osztályos diák. Felidézte, az évek során a kilincs beszappanozásától az osztálylógásig sok mindennel próbálkoztak tanáraikat megtréfálni.

Bolondozásaiknak „fokozataik is voltak, a legenyhébbeket azok számára tartogatták, akiket kedveltek, a keményebbeket pedig azok számára, akik sok házi feladatot adtak”.

A végzős diák szívesen emlékezett vissza egy 6 évvel korábban történt eseményre, ami élénken él ma is az emlékezetében. „Hetedik osztályban április 1-je egy olyan tanítási napra esett, amikor magyar-, román- és matekóra szerepelt az órarendben, és azt terveltük ki, hogy az egész osztály eltűnik románóráról. Jeleket hagytunk magunk után, úgymond morzsákat szórtunk, hogy a tanárnő megtalálhasson. Kis papírcetliket helyeztünk a padokra olyan feladványokkal, amelyek alapján rájöhetett, hogy hova bújtunk el, és ezenkívül egy adó-vevő készüléket is hátrahagytunk, hogy fel tudja velünk venni a kapcsolatot. Igen ám, de arra az esetre nem gondoltunk, hogy ha a tanárnőnek nem sikerül megoldania a rejtvényt, bolyonghat a háromemeletes iskola folyosóin. Sajnos az adó-vevő készülék sem működött, mivel az iskola hátsó udvaráig nem ért el a jel, így a tanárnő egy kerek órát keresgélt bennünket. Mikor megtalált, egyáltalán nem örvendett a tréfának, kettessel fenyegetőzött, amit persze nem írt be a naplóba” – nosztalgiázott Foris András.

Hozzátette, van olyan tanár is, aki április 1-jén nem akar kimaradni a viccelődésből, „így előveszi a kis füzetecskéjét, és felolvassa a nagymamája által elmondott 50-es évek poénjait, amin az egész osztálynak muszáj nevetnie”, különben a diákok húzzák a rövidebbet.

Enyhe kritikát fogalmazott meg diáktársaival szemben is, ugyanis vannak, akik értik, mások nem a poénkodásokat, így „ötven százalék az esélye, hogy jól sül el egy vicc”. „Ennek ellenére remélem, hogy az áprilisi poénok fennmaradnak a diákok körében, és mindenkinek eszébe jut, hogy csak egyszer diák, és ezeket a csínyeket csak egyszer teheti meg évente” – tette hozzá Foris András.

Szintén az iskolai „ünnepnapok” közé sorolja az április elsejei bolondozásokat Floca Larissa Rusalina, a Bartók Béla Elméleti Líceum 12. osztályos diákja. Elmondta, a korábbi években rendszerint vicces tárgyakkal, gumikígyóval, szellentőpárnával, műanyag pókkal tréfálták meg a tanáraikat, vagy pizsamában mentek aznap iskolába, osztálytermet cseréltek, esetleg ellógtak óráról.

A koronavírus-járvány miatt nem „bizonyíthatták tehetségüket” a tréfák terén, azonban idén a diákönkormányzat április 1. apropóján táska nélküli napot hirdetett: a diákoknak kreatív módon kell hozniuk a könyveket-füzeteket az iskolába, a legbolondosabb ötletet pedig jutalmazni fogják

– mesélte a diáklány.

Az április elsejei tréfálkozások, mókázások a temesvári Gerhardinum római katolikus teológiai líceum diákjai körében is népszerűek. „Bolondok napján a megszokott tréfákat szögre akasztva, kreatív ötleteket eszelünk ki, remélve, hogy »kiszemeltjeinknek« meglepetést szerezhetünk.

– mondta el Molnár Valentin, a gimnázium 11. osztályos diákja. Megjegyezte, mivel idén április elseje épp tanítási napra esik, bevizezett székkel, földhöz ragasztott pénzérmével, nem működő íróeszközökkel és más csínytettekkel készülnek megviccelni egymást és tanáraikat.

A tréfálkozásé és felhőtlen kacagásé a főszerep április 1-én a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban is. Ezen a napon a tanulás háttérbe szorul, és a diákok igyekeznek egymással és társaikkal a bolondját járatni. „Volt olyan eset is, hogy egész órán a plafont bámultuk, és ha a tanár szólított, értetlenül néztünk rá. Vagy szünetekben egymás ruháit, táskáját eldugtuk, vagy csak egyszerűen ellógtunk óráról” – idézte fel emlékeit Fülöp Gergő 10. osztályos diák. Hozzátette, az elmúlt évben nagyrészt online óráik voltak, így nem ismerték a tanáraikat, és nem „engedhették szabadon fantáziájukat”. „Ennek ellenére megtaláltuk a módját a viccelődésnek. Logikaórán beöltöztünk szellemeknek, és csak néztünk a kamerába” – mesélte Fülöp Gergő.

Kedves emlékek az április eleji mókázások Székely Anna tizedikes diák számára is. Lapunknak elmondta, a korábbi években rendszerint bolondabbnál bolondabb ötletekkel viccelték meg egymást és pedagógusaikat.

Tavaly például rejtett ajtón hagyták el az osztálytermet, illetve olyan év is volt, amikor osztálytermet cseréltek, és egy németóra kellős közepébe csöppentek.

„Nagyon kíváncsi vagyok, idén mi lesz, mit tudunk kihozni az adott szituációkból. Remélem, most sem maradnak el a közös élmények, hatalmas kacagások, hiszen ez az a nap, amikor szabadjára engedhetjük fantáziánkat, és valami kreatív ötlettel mosolyt csalhatunk ismerőseink, barátaink, családtagjaink arcára” – összegzett a diáklány.

Az iskolában az áprilisi bolondozások célpontjai rendszerint a tanárok. Lukács János, a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium magyartanára elmondta, tanintézetükben a diákok számára mindig is élményt jelentett az április elsejei mókázás.

Az elmúlt években a járványügyi korlátozások, az online oktatás kevésbé engedett teret az alaklomhoz kapcsolódó tréfáknak, de idén mindenki számít arra, hogy valamiképpen újra megjelenik az áprilisi tréfálkozás az iskola életében.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint az április 1-jéhez kapcsolódó szokások eredete az ókori tavaszkezdő tréfás örömünnepekre vezethetők vissza. A hagyományos népi gazdálkodásban ezt a napot nem tartották alkalmasnak a vetésre, mert nem lenne szerencsés a termés. Ezen a napon a felnőttek is ugratták egymást, de elsősorban a gyerekeket tréfálták meg. A szokás ma leginkább a iskolás gyerekek körében él, fordított napot rendeznek, tréfás ruhákba öltöznek, és csínytetteket eszelnek ki.