Menekülés – honnan, hová?

A kinagyított belső világ van az előtérben, ehhez képest a mellékszereplők, a cselekmény, a környezet, sőt maga az idő is második vonalban maradhatnak.

De azért dióhéjban, a gördülékeny szöveghez képest igencsak száraz dióhéjban a cselekményt is foglaljuk össze. Molnár János gyermektelen, özvegy, középkorú építésvezető mérnök, az aranykorban szökött ki Kolozsvárról Ausztriába, ahová később feleségét, Jennyt is kiszöktette.

Anyagi értelemben vett sikertörténetüket váratlan tragédia szakítja félbe: Jenny és még meg sem született gyermeke autóbalesetben életüket vesztik. János – Ausztriában immár Johann – nagyon nehezen tudja feldolgozni a kettős gyászt, különösen a lehető legnagyobb veszteséget, élettársa elvesztését.

Tulajonképpen erről a belső folyamatról, korábbi sorozatos veszteségei után erről a legnagyobb és végső csapásról, a gyászról és a gyász feldolgozásáről szól ez a regény.

Hogyha nem a legkisebb lelki rezdülésekre is érzékeny tollú író, hanem egy szenvtelen pszichológus szemével néznénk a helyzetét, azt mondhatnánk, hogy Jánosnál halmozottan összejöttek a – szaknyelven szólva – komplikált gyászra hajlamosító összes tényezők. Miután már sorra elvesztette szülőföldjét, rokonságát, barátait, most váratlanul és erőszakosan egyszerre pusztul el a két legfontosabb emberi kapcsolata, a jelenét betölteni hivatott felesége és vele együtt jövőjének a reménysége, még meg sem született gyermeke is.

És jönnek utána sorra a további veszteségek, pontosabban fogalmazva egy új életkezdet depresszió miatt kihagyott esélyei. Felkínálkozik egy újabb párkapcsolat, elmenekül előle. Hívnák a vidám barátok is, emigráns sorstársak. Bécs, sör, magyar nóta, cigányzene, otthoni nosztalgia, ez sem jön be neki. Megmagyarázhatatlan bűntudat gyötri, gyermekkorától kezdve felidézi, újraéli kapcsolatuk állomásait. Sorra veszi kézbe a Jennytől hátramaradt tárgyakat. Egy alkalommal felpróbálja felesége parókáját, később a ruhadarabjait is. Lassan-lassan játszani kezd a női léttel, először csak magában, később kíváncsian az utcára is kimerészkedik. Maga sem veszi észre, hogy pontosabban mikor, de idővel Herr Johannból Frau Johannává változik, olyannyira, hogy megjátszott nőiességében már társaságba is merészkedik.

A másik szálon, a Kolozsváron maradt anyjához, testvéreihez is feslenek a kapcsolatok. Édesanyja halála után az örökségre aspiráló testvérei szinte kitaszítják maguk közül. Sorra bezárulnak előtte a múltjába visszavezető utak, úgy tűnik, végleg lelki börtönének a foglya marad. Mint aki magába zárkózik, és egyszercsak elveszíti a kulcsot. De nem. Szerencséjére, ahogy mondani szokták, ha bezárul mögötted egy ajtó, kinyílik majd előtted egy másik. Hogy melyik, azt nem árulnám el, a történet végét sem, tessék majd a könyvből elolvasni.

Nem a legkönnyebb olvasmány, de a szépen, mondhatnám költőien megkomponált mondatok sokat segítenek. Olvasói kedvcsinálóként hadd álljon itt határsértő menekülésének egy izgalmasabb részlete. Hősünk budapesti társaskiránduláson válik le romániai csoportjától, vonatjegyet vált Sopronig, ahonnan a Fertő-tó, a határ felé veszi az irányt:

„Sötétség. Hangok. Borzalom. Kétség: barát vagy ellenség hangja közeledik?
Ha ellenség, akkor... Ha barát, akkor...
Hallgatni, meghúzódni, remélni...
Vég nélkülinek tetsző út valahova a sötétben. Víz. Ladik. Lélekvesztó ringatózás a csobbanó csendben. »Csak egyenesen előre ússzon! Fél óráig nincs járőr! Gyorsan!« Hideg. Csend. Rettenetes magány. Kiszolgáltatottság. Lucskos sötétségben reszket az egész teste. Gyorsan, hangtalanul úszni, minden gyanús hangra víz alá bukni, fürkészni a sejtelmes ismeretlenséget. Ólomnehéz, végeláthatatlan éjszaka.\"

A rabságból a szabadságba, ínségből a jólétbe, Keletről Nyugatra való menekülés ezúttal sikerül. De mindennek, még a jólétnek és a szabadságnak is meg kell fizetni a magasra szabott árát. Megtörténik gyakran, hogy sikeres ember is csöbörből vödörbe esik. A gyökértelenségből, a másságból és az idegenségből, a magára maradt lélek szorongásaiból el lehet-e menekülni egyáltalán?

Cs. Kovács Katalin: Arc(más)ok árnyékban, Avalon kiadó, Kolozsvár, 2015