Fotó: Rédai Attila
Űrhajók a sejtelmesen susogó fenyvesek fölött, titokzatos, szkafanderes idegenek a 19. századi eszközökkel megművelt földeken, bénító üzemmódba állított sugárvetővel ártalmatlanított kutya a faluban.
2017. október 14., 13:452017. október 14., 13:45
Az első önálló erdélyi sci-fi képregényújság, a Fantomatika első ránézésre pontosan azt hozza, amit a műfajok, azaz a tudományos fantasztikum és a képregények rajongói vártak tőle.
A folytatás előtt előrebocsátanám, hogy a sajnos még mindig gyakori tévképzettel ellentétben
Gondoljunk csak az amerikai Watchmen – Az őrzők című klasszikusra, esetleg a Neil Gaiman-féle Sandmanre, Frank Miller Sin Cityjére vagy a műfajt művészi magasságokba emelő francia Milo Manara és Enki Bilal alkotásaira.
(lásd: a Fülesben folytatásokban megjelent képregények Zórád Ernő, Sebők Imre, Korcsmáros Pál, illetve Fazekas Attila rajzaival), hiszen már jóval korábban megjelentek olyan kezdeményezések, mint az internetes Random magazin.
De Csordás Dániel vagy az Egyesült Államokban a Villámtolvaj – Percy Jackson és az olümposziak rajzolójaként befutott Futaki Attila is a műfaj kiemelkedő magyar művelői közé tartozik. Ezek után már éppen ideje volt, hogy Erdélyben is megjelenjen egy saját képregényes kezdeményezés.
Fotó: Rédai Attila
A lapot talán már be sem kell mutatni, azt ugyanis még hivatalosan októberi – gyakorlatilag már szeptemberi – megjelenése előtt a körülményekhez képest a lehető legprofibb módszerekkel vezették be a köztudatba. A székelyföldi, pontosabban kézdivásárhelyi alkotók már a nyár folyamán elkezdték a lehető legtöbb médiafelületet bombázni a hírrel, miszerint hamarosan megjelenik a hiánypótló mű, az erdélyi képregényújság.
hogy magasan tartsák az adrenalinszintet a műfaj iránt érdeklődő potenciális olvasótábor tagjaiban.
Így aztán amikor a lap kikerült a nyomdából, már régóta várt jó ismerősként üdvözölhették a művet – immár csak a történettel kellett megismerkedni, hogy eldönthessék: valóban képes volt-e felnőni az előzetes népszerűsítő kampány által felkorbácsolt várakozásokhoz.
Nos jelentjük: a Szabó Krisztina történetéből Sárosi Mátyás Zsolt rajzolta képregény egész jó. Már a megjelenése is igényes: a műfajban felső középkategóriába sorolható kartonfedéllel került a standokra, belelapozva pedig megállapítható, hogy a modern képregénytrendekhez illeszkedik, hiszen nem a klasszikus, fehér alapon színes kockás stílust hozza, hanem a korszerűbb, komorabb és komolyabb fekete alapra készültek a rajzok, és gyakori a szabálytalan, képkocka a képkockában megoldás.
jómagam csak a karakterek minden bizonnyal szándékoltan túlstilizált, néha már infantilisnak ható megjelenítését tudom nehezen megszokni – ha egyáltalán.
És akkor maga a történet. Ehhez érdemes előrebocsátani a szerzők által is fontosnak tartott megjegyzést, miszerint a Fantomatika elnevezés atyja a sci-fi lengyel klasszikusa, Stanisław Lem, aki a mai kifejezéssel virtuális valóságnak nevezett mesterséges realitást, holografikus világot jelölte meg a fantomatikus kifejezéssel.
A sztori egy egyszerű, paraszti társadalom hétköznapjainak bemutatásával indul, amelyben a főszereplő fiatal srác, Bereg a legkevésbé sem érzi otthonosan magát, a túlságosan is unalmas rusztikából a csillagok közé vágyik. Emiatt természetesen ő válik a falubeliek élcelődéseinek céltáblájává – mindaddig, amíg ki nem derül, hogy mindannyian illúzióban éltek, és a technikai megvalósításoktól gyakorlatilag teljesen mentes világ nem az egyedüli az univerzumban.
Fotó: Fantomatika
A lehetőségekhez képest remélhetőleg spoilermentes ismertetőnkből is kiderül, hogy számos sci-fi klasszikusból ismert motívum köszön vissza – gondoljunk csak a Csillagok háborújára vagy a Mátrixra, ugyanakkor a klasszikus filozófia egyes elemei is megjelennek, némi csavarral – ebben a történetben, ugyanis Platón barlangjának – ahol a bent levők csupán a valódi világ árnyképeit láthatják – itt éppen az ellentéte jelenik meg, hiszen a szereplők éppen hogy egy titkos barlangban levetített képekből értesülnek arról, hogy nem az ő világuk az egyetlen.
hiszen mindig lesznek olyanok, akik szerint lehet még az övéknél is jobb világban élni. Legalábbis az egyik alapkonfliktusnak éppen ez tűnik – bár ahhoz, hogy a sztoriról érdemben többet mondjunk, meg kell várni a további részeket, amelyek havi rendszerességgel kerülnek majd az újságárusokhoz.
Az első rész elolvasása után azt mondom: érdemes várni és adni egy esélyt a Fantomatikának, illetve a lap köré tömörülő – és a szándékok szerint folyamatosan bővülő – alkotóközösségnek.
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!