Bűvészmutatvány, tükörben

Christopher Nolan – akinek esetében,persze, korai még életműről beszélni, hiszcsak 37 éves – első nagyjátékfilmje, aKövetés (Following, 1998) méltatlanul kevésfigyelmet kapott, holott mindmáig talán ez a rendezőlegeredetibb, kompromisszumoktól leginkább mentesalkotása. Annál nagyobbat szólt a Memento(2000): ebben a méltán kultikussá váltfilmben az idősíkváltásokra, kihagyásraés a narratíva plánjainak „tükröztetésére”épülő nolani rendezéstechnika már teljesvértezetében tárult a nézők elé.Két későbbi bérmunkája – Álmatlanság(Insomnia, 2002), Batman: Kezdődik! (Batman Begins, 2005) –ellenére Nolan nem vált hollywoodi iparossá:következetesen viszi végig azt a témaválasztástés (művész)filmes beszédmódot, amelyet aKövetéssel elkezdett. Az álomgyár nem issiet honorálni munkásságát: legújabbfilmje, A tökéletes trükk (The Prestige, 2006) alegfontosabbnak tartott díjak közelébe semkerülhetett az Oscar-gálán.
A tökéletes trükkminden eddiginél hatásosabban tálalja arendezőre oly jellemző stiláris virtuozitást: ameglepő végkifejlet ismeretében kérdéses,hogy a nem-lineáris narratíva „összeáll-e”egyáltalán. Igazi látványfilm, de nemezért szeretjük – Nolan ugyanis olyan minőségeketbékített össze, melyeknek egymásmellettiségegyakorlatilag lehetetlennek tűnhet. Nehezen lehet úgybeszélni erről a filmről, hogy ne legyünk poéngyilkosok– érdemes tehát néhány kulcsfogalomköré rendezni az értelmezést.
Az áldozat. Leegyszerűsítveazt mondhatnánk: A tökéletes trükk egyvetélkedés története. Alfred Borden(Christian Bale) és Robert Angier (Hugh Jackman) fiatal,ambiciózus bűvészek, akik a szakma kétkülönböző típusát testesítikmeg. Borden – művésznevén a Professzor – az„őstehetség”, a született zseni, aki a(zéletveszélyes) kockázatoktól sem riadvissza tudása tökéletesítése, a„tökéletes trükk” megtalálásaérdekében. Egzisztenciális kalandkéntfogja fel a bűvészkedést. Angier inkább az afajta, aki konok kitartással és szorgalommal építgetibűvészkarrierjét: ő a jóképű, asármos, a meggyőző és elegáns Nagy Danton.Kettejük rivalizálása tragikus fordulatot vesz,amikor Angier gyönyörű felesége, a bűvészsegédJulia belehal az egyik mutatványba – Borden (tudatos?)hibájából. Innentől a párhuzamosan futóéletpályák meghatározó eleme amegszállottság lesz: a két férfi (ekkorlegalábbis még úgy tudjuk, hogy ketten vannak)veszélyesebbnél veszélyesebb módokonigyekszik túllicitálni a másikat. Bordent abizonyítás vágya, Angiert a bosszúszomjvezérli. És mindinkább feledésbe látszikmerülni számukra a korábban csodált kínaimester példája, aki egész életétalázatosan egyetlen trükk tökéleteskivitelezésére fordította. Ebben azöngyilkos-önfeláldozós hajszában azáldozat fogalma egyetemes érvényűvétágul (akár egy posztviktoriánus KőművesKelemen-balladában): nem lehetséges művészetanélkül, hogy az emberi egzisztencia valamilyen módonne kerülne veszélybe. Így fordulhat át apitiáner versengéstörténet fenségesbe.
A tükrözés. Miből isáll egy bűvészmutatvány? Cutternek, Angieringénieurjének hangja vezet be a bűvészkedésvilágába, rögtön a film elején:„Biztos, hogy figyelsz?” A mutatvány háromkomponense: a „zálog” (The Pledge), amikor látunkegy szokványos tárgyat; a „fordulat” (The Turn),amelynek során a szokványos dologgal valami szokatlantörténik (például eltűnik); és a„presztízs” (The Prestige), amikor a szokványosdolog „visszajön”, és helyreáll a világrendje. Nos, a visszatéréssel adódnak az igaziproblémák. Ki tér vissza, hogyan és hová?Nolan – szokásához híven – darabokraszabdalja az elbeszélés idejét, a„visszatérések” egy körkörös,rendkívül precíz architektúrájúszerkezetben valósulnak meg. Nolan filmjének idejébenés terében minden megkettőződik, minden dolog ésszemély egy másik szimulakrumává,másolatává és helyettesítőjévéválik. A két főhős egymás naplóitolvassa, a naplóelbeszélések síkjaiváltogatják egymást – hogy kiderüljön,az elbeszélés megbízhatatlan, mert céljaaz átverés. Egymásé és a nézőé.A bűvészek egymás „tükörképei”,akik a maguk során szinténkétszereződnek/többszöröződnek. És ottvan a két tudós feltaláló, Nikola Tesla(a popikon David Bowie kiváló alakítása)és Thomas Edison dühödt rivalizálása.Folyton ugyanannak a törekvésnek a két „arca”:hogyan található meg a tökéletes trükk?Nolan a végére teljesen leépíti nézőielvárásainkat: semmi sem úgy történik,ahogy történnie kéne, és ahogy lehet egykosztümös dráma és krimi hibridjében.A teleportált ember trükkjének megfejtése„elemeli” a történetet a karteziánus rációtalajáról. Ekkor meginog a filmi felépítmény– s csak a végén érthető meg, hogy ez is a„trükk” része.
Az illúzió. Teslaelektromos „csodagépének” beemelése azelbeszélésbe azzal szembesít, ami az egésztörténet lényege. Mit és hogyan látunk?Miért épp így látunk? Mit nyújthata bűvészet/művészet? Amennyiben sikerülmegértenünk, miért illik mégis azavarbaejtően irracionális fordulat a történetlogikájába, nem nézhetjük máskéntezt a filmet, mint olyan alkotást, amely önmagárólbeszél. Az önreflexív mozzanat céljatudatosítani, hogy a „tökéletes trükk”mindig túl van azon, ami látható – s ezérthihetetlen. Ami nem is baj, mondja Nolan, hiszen az ember nem azigazságot akarja, hanem azt szeretné, hogy becsapják.Nem figyel, mert nem akar látni. Amikor a film záróepizódjábana haldokló Angier a bűvészkedés szerepérőlés a nézői reakciókról beszél –való igaz, nehezen kerülve el a közhelycsapdákat– a Borden-figurának, már nem lehet kétséges,hogy pontosan azt mondja el, ami akkor és ott a nézőtéren,a moziteremben történik. A bűvészkedés, azillúziókeltés mint a mozi metaforája –nem eredeti gondolat, de újrafelfedezésével és– hasznosításával Nolan a film elfeledettnekhitt funkcióját, az attraktivitást és amágiát állítja vissza jogaiba.
A tökéletes trükktipikusan az a film, amelyet nem érdemes csak egyszermegnézni. Az elbizonytalanító zárlat felétartó sok-sok apró, „szétszórt”részlet, a fel- és ráismerések nehézkessorozata másként aligha áll össze kompakttörténetegésszé. Ha nyitott szemmel nézzük,a rejtvényfejtő képzelet aktív működtetésévelvégül is minden talányos elem megtalálja ahelyét – bár ez nem az a rend, amit várnánk.Csak egyetlen kérdés merülhet fel:
biztos, hogy figyelsz?

A tökéletes trükk (ThePrestige), színes, amerikai–angol, 128 perc, 2006. Rendező:Christopher Nolan. Forgatókönyvíró:Christopher és Jonathan Nolan. Operatőr: Wally Pfister. Vágó:Lee Smith. Szereplők: Hugh Jackman (Robert Angier), Christian Bale(Alfred Borden, Fallon), David Bowie (Nikola Tesla), Michael Caine(Cutter), Scarlett Johansson (Olivia Wenscombe), Piper Perabo (JuliaAngier), Rebecca Hall (Sarah Borden).