– Felcsúti munkáját cserélte fel a csíkszeredaival. Mi volt az indíték?

– Nem volt egyszerű döntés, de a poszttal járó szakmai kihívás olyan inspirációt jelentett, aminek nehéz lett volna ellenállni. Emellett éreztem a vezetőség belém vetett bizalmát, nagy megtiszteltetés és egyben szakmai felelősség nemcsak egy klub, hanem egy régió teljes utánpótlás-nevelését irányítani. Bízom benne, hogy az eddigi pályafutásom során gyűjtött tapasztalatokat át tudom adni a székelyföldi utánpótlásedzőknek. Ez egy olyan régió és olyan közeg, amiért érdemes dolgozni!

– Néhány hónap kevés idő, mégis arra kérjük, hogy szerzett tapasztalatai alapján ossza meg észrevételeit a székelyföldi focival kapcsolatban.

– Az első időszak részemről a feltérképezésről és egy egységes képzési rendszer alapjainak lefektetéséről kell hogy szóljon. Idővel el kell érnünk, hogy egységes elvek alapján dolgozzanak a kollégák, az együtt gondolkodást szolgálják a rendszeres heti edzői értekezletek. Ezt a célt hivatottak szolgálni a külső előadókkal megrendezésre kerülő szakmai napok is.

Fontos tényező a tudatosság: mindenkinek tudnia kell, hogy mit, mikor és miért csinálunk, mindezt természetesen a legújabb módszerek alkalmazásával. Azt mindenesetre már most megállapíthatom – ebben erősített meg természetesen az U17-es csapat három győzelemmel záruló magyarországi edzőtábora is –, hogy tehetségekben nincs hiány, már csak miattuk is elvárás az eddiginél is komolyabb szakmai munka, amelynek középpontjában a fiatalok fejlődése kell álljon.

– Milyen lehetőségeket lát a székelyföldi labdarúgásban? Konkrétan, milyen változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a térség focija magasabb szintre lépjen?

– Egyik legfontosabb feladatnak tartom a képzési alapelvek meghatározását. Fontos megfogalmazni azt a futballfilozófiát, amit követni szeretnénk, ennek tudatában kell kialakítanunk a képzési és nevelési rendszerünket. Egy idő után a csapatainknál egységesen jó lenne viszontlátni, hogy a mérkőzésen bátran mernek kezdeményezni, támadni, törekednek a rövid passzos labdabirtokláson alapuló játékra, a játékot bátran építik hátulról, és mindig láthatóvá váljon a győzni akarás. Nagyon fontos, hogy a régióban a lehető legtöbb fiatalra rálátásunk legyen, ezt szolgálja az alközponti rendszer.

Fontos ugyanakkor, hogy a partnereknél hasonló szisztéma szerint dolgozzanak annak érdekében, hogy a legtehetségesebbek később gond nélkül tudjanak csatlakozni az akadémiához. Ahol aztán a legjobb gyerekekkel a legfelkészültebb edzők kell foglalkozzanak. A minőségi szakmai munkának, valamint a megnövekedett edzésszámnak és az ezzel járó növekvő labdaérintések számának köszönhetően lesz előrelépés. A legjobbak pedig egymást felfelé fogják húzni teljesítményben.

– Az FK Csíkszereda által működtetett Székelyföldi Labdarúgó-akadémia a kiemelkedő tehetségei számára milyen továbbfejlődési, kibontakozási lehetőséget biztosít?

– Az első fontos lépés akkor történt meg, amikor együttműködési megállapodás született a Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémiával. Ebben a térségben rengeteg tehetséges gyerek van elég mostoha körülmények között. A Székelyföldi Labdarúgó-akadémiának mint a régió első számú utánpótlás-nevelő műhelyének az egész régiót fel kell karolnia. A legtehetségesebb gyerekeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy Csíkszeredában folytathassák, a többieket pedig, akik szintén nagyon ügyesek, helyi szinten kell továbbképezni a mi szakmai irányításunk alatt.

Nekünk nemcsak sportolókat, hanem embereket is kell nevelnünk. Tudjuk azt, hogy nem lesz minden gyerekből élvonalbeli labdarúgó, de sportot szerető ember igen. A legjobbak – akiknél a tehetség megfelelő alázattal és kitartással párosul – pedig eljuthatnak Felcsútra, a PFLA-ra, vagy akár a magyar korosztályos válogatottakba is. Ezt bizonyítja az a történelmi pillanat is, hogy vasárnaptól Kovács Dani, Bara Levente és Tamás Nándi személyében három játékosunk képviseli a Székelyföldi Labdarúgó-akadémiát az U16-os magyar utánpótlás-válogatott összetartásán,

– Több helyről hallani, hogy szakemberhiány mutatkozik minden téren. Ezt a fociban is tapasztalta?

– Ahogy a fiataloknál, úgy az edzőknél is keresni kell az előrelépés és fejlődés lehetőségét. Elengedhetetlen, hogy az edzők legyenek tanulni vágyók, illetve fogékonyak az új dolgokra. Az edzői találkozókat heti két alkalommal tartjuk, ezeken a korosztályok napi gyakorlati munkájának hétköznapi követésén túl különböző szakmai anyagok megbeszélésével az edzők képzettségi szintjének emelése is a feladat. Szeretném elérni, hogy edzőink naprakészek legyenek a legmodernebb edzéseszközök ismeretében. Azt tudom ígérni, hogy aki szeretne, az fog is tudni tanulni és fejlődni, ugyanakkor ha a fejlődés megkívánja, készek vagyunk bővíteni, illetve átalakítani a szakmai stábot.

– Milyen elvárásai vannak saját magával szemben?

– Szeretném elérni, hogy az edzők egy irányba induljanak el, egy egységes szakmai képzés mentén csapatainkra korosztálytól függetlenül jellemző legyen a gyors, kombinatív támadófutball, amely egészséges agresszivitással párosul. Azt várom el az edzőktől, hogy ezek a stílusjegyek markánsan visszaköszönjenek az edzéseken és mérkőzéseken egyaránt, de ez többéves folyamat. Ha az általam elvárt színvonalra lép a munka, akkor annak úgyis meglesz a számszerű eredménye is, de a győzelem nem kizárólagos cél, hanem ennek a szakmai munkának a következménye kell legyen.

A folyamat végén oda szeretnénk eljutni, hogy a mérkőzéseken ne találkozhassanak olyan játékhelyzettel a játékosok, amit ne tudnának megoldani, mert azt esetleg nem tanulták az edzéseken. Ezt csak szigorúan mérkőzéshelyzetet szimuláló edzéseken lehet megtanulni. A jövőben nem lesz lépcsőn való szökdelés, és olyan sem fordulhat elő, hogy labda nélkül futnak a fiatalok az edzéseken. A legfontosabb, hogy intenzív, mérkőzésszerű körülmények között futballistának neveljük a fiatalokat.

Összességében egy széles alapokon nyugvó, felismerhető stílusjegyekkel rendelkező utánpótlásbázist szeretnék felépíteni Székelyföldön, ami nem csak a régió futballjának előrelépését biztosítja, hanem az egész magyar labdarúgás javát szolgálja!