Visszakerült a színpadra a táncház: Könczei Csongor egyetemi oktató a 45 éve Kolozsváron indult erdélyi táncházmozgalomról

Könczei Csongor néprajzkutató •  Fotó: Ocskay Márk

Könczei Csongor néprajzkutató

Fotó: Ocskay Márk

A kolozsvári táncházmozgalom megalakulásának 45. évfordulója alkalmából nyílt fotó- és videókiállítás a Sapientia egyetem táncművészeti szakának székhelyén. A táncházmozgalom múltjáról, jelenéről Könczei Csongort, az egyesület vezetőjét, a táncművészet szak oktatóját kérdeztük.

Kiss Judit

2022. március 03., 13:372022. március 03., 13:37

2022. március 16., 15:112022. március 16., 15:11

A kincses városban 45 évvel ezelőtt alakult meg a táncházmozgalom, ennek apropóján nyílt kiállítás a Főtér 29. szám alatt a Sapientia egyetem táncművészeti szakának székhelyén. A fotókat és videókat felsorakoztató tárlatot az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány, a Sapientia egyetem kolozsvári karának táncművészet szakja, valamint a Bogáncs–Zurboló Egyesület szervezte, és március 4-ig tekinthető meg.

Korniss Péter Széken készült fotói

A táncházmozgalom múltjáról, jelenéről Könczei Csongor, az egyesület vezetője, a táncművészet szak oktatója beszélt a Krónika megkeresésére. Mint elmondta, a Bogáncs–Zurboló az elmúlt években rendszeresen megtartotta a Tranzit Házban a kolozsvári táncház 25, 30, 35, 40 éves születésnapját is. „Mivel még mindig járványhelyzet van, nem lehet összecsődíteni az embereket, és különben sem lehet mulatni, táncolni maszkban.

Idézet
A három szervező intézmény úgy döntött, ne menjünk el csak úgy a dátum mellett, hiszen Kolozsváron indult 1977. februárjában először táncház Erdélyben. Fényképeket és filmeket felsorakoztató kiállítással emlékezünk, bár az emlékezés ilyen formában kicsit olyan, mint az okos lány meséjében: „van is, meg nincs is”.

Mi természetesen táncházzal szeretnénk ünnepelni, amit most nem lehet”

– mondta el Könczei Csongor. Hozzátette, a tárlat az egyetem földszinti terében tekinthető meg, ahol közösségi tér lesz majd, ha lejár a járvány, ebben a térben a Hagyományok Háza és az egyetem sok rendezvényt szeretne majd szervezni. „Multimédiás installáció a tárlat, három projektorra vetítünk. Az egyik régi, 1990 előtti fényképeket sorakoztat fel a mozgalom kezdeteiről, a második 1990 utáni fotókat, a harmadikon a kolozsvári táncházról készült mozgóképeket láthatnak az érdeklődők” – mondta Könczei Csongor.

Arról is beszélt, hogy a helyszínre azért is érdemes ellátogatni, mert itt megtekinthető Korniss Péter fotóművész néhány munkája felnagyítva. A Kolozsváron született Korniss Péter a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotográfus.

„A művész úr a széki táncházban készült képeit a rendelkezésünkre bocsátotta. Tudni kell, hogy a Szék volt a táncházmozgalom egyik bölcsője. Ezek a Korniss-képek ott maradnak a teremben, később is megtekinthetőek” – mondta Könczei Csongor.

A kolozsvári táncházmozgalom különböző korszakait eleveníti fel a március 4-ig látható fotó és videókiállítás •  Fotó: Zoltán Ildikó Galéria

A kolozsvári táncházmozgalom különböző korszakait eleveníti fel a március 4-ig látható fotó és videókiállítás

Fotó: Zoltán Ildikó

Hőskorszak, ellehetetlenítés, újraindítás

A szakember kifejtette, kronológiailag négy részre osztják az erdélyi táncház történetét. „Az első az 1977-es indulás és az úgynevezett hőskorszak, amikor táncházak alakultak Erdélyben. Felfutóban lévő mozgalom volt, nemcsak Kolozsváron, de Csíkszeredában, Udvarhelyen, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagybányán stb. Aztán jött az ellehetetlenítés korszaka, 1983-tól fokozatosan ellehetetlenítették. Azért használom ezt a szót, mert hivatalosan ugyan nem tiltották be, de valahogy úgy csűrték-csavarták a dolgokat, hogy ne lehessen megtartani a táncházakat” – mondta el Könczei Csongor.

Hozzátette, a kommunista hatalom megfélemlítési eszköztára is benne volt ebben az ellehetetlenítésben, ugyanis a fiatalokat, főleg a zenészeket nagyon sokat vegzálta a Szekuritáté.

„Például a kolozsvári táncházat nem tiltották be a szó szoros értelmében, de a Vasas utcai termet nem adták oda a fiataloknak, mondván, hogy festenek. Ez 1985-ben volt, és 1990-ig „festettek”. Mindent megtettek, hogy ne lehessen megtartani a táncházat” – ecsetelte Könczei. Hozzátette, abban az időszakban összegyűltek itt-ott a fiatalok, úgymond házibulizni, táncoltak, de ez már nem ugyanaz volt. Nagyon sokan ki is telepedtek külföldre, zenészek és táncosok is. „1990-ben volt egy nagy újraindulás nagy lelkesedéssel. Az volt a gond, hogy zenész nagyon kevés volt, mert a régieknek 70–80 százaléka már nem volt az országban. Azóta sok népzenész van újra, hála istennek” – fejtette ki Könczei Csongor. Idézte Csoóri Sándor mondását, miszerint a táncháznak két nagy pillanata volt: az egyik, amikor felment a színpadra, a másik, amikor lejött a színpadról.

Idézet
„Most abban látom a problémát, hogy a táncház újra visszakerül a színpadra, és tulajdonképpen a néptáncegyüttesek mellékszórakozási lehetősége lett, és nagyon kevés olyan hely van, olyan táncház, ahová nem együttestagok járnak. A hangsúly visszatolódott a színpad felé”

– mondta. Mint kifejtette, a kettőt külön kellene tárgyalni: amikor azt mondjuk, hogy táncház, az közösségi szórakozást jelent, ahol mindenki a saját tehetsége szerint nyilvánulhat meg, hiszen a táncház mindig nyitott forma volt, a színpad pedig teljesen más dolog. A kolozsvári kiállítás március 4-ig látogatható naponta 10-től 18 óráig.

•  Fotó: Zoltán Ildikó Galéria

Fotó: Zoltán Ildikó

Az erdélyi táncházmozgalom indulása

A táncházmozgalom az 1970-es évek közepén indult az erdélyi népzenekultúra hagyományaira építve. Céljául a hiteles népi táncok elterjesztését, a magas kultúrába való beemelését, népszerűsítését tűzte ki.

Közvetlen elindításában és kibontakozásában nagy szerepe volt Kallós Zoltánnak, aki főképp a mezőségi és a gyimesi csángó hangszeres zene gyűjtésével és népszerűsítésével teremtett hiteles alapot a táncházmozgalom számára. Szintén nagy szerepe volt Könczei Ádámnak, aki több cikkben és előadásban nem csak a táncházmozgalom népszerűsítésén, hanem szakmai alapokra helyezésén is fáradozott. A mozgalom ugyanis elválaszthatatlanul összefonódott a hiteles népzene felkarolásával: táncházzenekarok alakultak, így Csíkszeredában a Barozda, Székelyudvarhelyen a Venyige, Marosvásárhelyen a Regösök, Kolozsváron a Bodzafa, az Ördögszekér, majd a Bogáncs gyermektáncház. A táncházmozgalom elterjedésével párhuzamosan a téma körül gazdag irodalom bontakozott ki. Főképp a Művelődésben és az Ifjúmunkásban (ez utóbbi Táncház címmel rovatot rendszeresített) számos írásban vetődtek fel a táncművészet szakmai, elméleti kérdései, amelyeknek nyílt megvitatására is sor került az éveken át megrendezett táncháztalálkozók keretében szervezett tudományos konferenciákon. A Kovászna Megyei Népi Alkotások Irányító Központja külön kiadványt jelentetett meg a táncházszervezők munkájának segítségére.

A táncházmozgalom kibontakozásában fontos szerepe volt a Román Televízió magyar adásában 1977-től indult Kaláka műsornak, valamint az évente megszervezett országos táncháztalálkozóknak.

Az első találkozóra 1978. szeptember 23–24-én Székelyudvarhelyen került sor, itt a táncházzenekarok mellett mérai, széki, visai, magyarszováti és más, az erdélyi magyar néptánc szempontjából jelentős falvak táncosai is részt vettek. Hasonló találkozók voltak 1979-ben, 1980-ban, 1981-ben és 1982-ben, ugyancsak Székelyudvarhelyen. Az érdeklődést kihasználva az Electrecord Hanglemezgyár több táncházlemezt jelentetett meg. Azonban épp népszerűsége tette gyanússá a táncházmozgalmat a hatalom szemében: az 1980-as évek elejétől már egyre több gánccsal kellett szembenézniük a rendezvények szervezőinek. Végül 1983-ban be is tiltották az országos találkozó szervezését, s utána nem sokkal a Román Televízió magyar adásait is megszüntették.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 05., szombat

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás

Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás
2025. július 05., szombat

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere

Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere
2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban
2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
2025. június 28., szombat

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van

Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van
2025. június 28., szombat

Nők Jókai árnyékában – és fényében

Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.

Nők Jókai árnyékában – és fényében
2025. június 27., péntek

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron

Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron