Nagy Béla maga szerkesztette az összesen 650 oldalra rúgó kétkötetes könyvét
Fotó: Facebook
Johann Wolfgang von Goethének tulajdonítják azt a gondolatot, miszerint az önkényuralom jótékony hatással van az alkotó stílusára: megtanít nagyon árnyaltan fogalmazni. Valójában mindegy, hogy a német irodalom legnagyobbjától származik-e, vagy más alkotótól, a lényeg a mondás mélységes igaza.
2020. április 04., 08:372020. április 04., 08:37
Nagy Béla történész-közíró – aki 1970. július 1. és 1981. május 1. között volt a nagyváradi Fáklya napilap alkalmazottja – Az átkosból jelentem… címen két kötetben adta közre az ebből az időszakból válogatott publicisztikai írásait 2019-ben Nagyváradon, a Varadinum Script Kiadó és a Varadinum Kulturális Alapítvány gondozásában. Az esszéértékű előszó zárósorai Goethe gondolatára rímelnek, a beválogatott írások pedig ékesszólóan bizonyítják: abban az időben, a diktatúra rohamléptű bekeményedésének éveiben is lehetett úgy írni, hogy évtizedek múlva is vállalható legyen.
„Szándékom szerint a cél, amit magam elé tűztem, kettős. Elsősorban. Úgy vélem, hogy a sok apróból talán körvonalazódik az egész, és ezen az alapon egyfajta, szigorúan a saját magam élményeiből táplálkozó hangulatjelentést kívánok nyújtani a korról is, a szerkesztőségről is, meg azokról a körülményekről, amelyek közepette akkor újságírónak mondhatta magát az ember. Továbbá azokról a hétköznapokról is szólok, amelyekről jobbára az egyes anyagokat kísérő Megjegyzések tudósítanak majd, s az így megidézett esetek szándékom szerint talán színesítik is a kor egyetemesen nyomasztó szürkeségét. Másodsorban. Jelzést szeretnék küldeni mindazoknak, akiket ez ma még érdekel arról, hogy akkor is, abban a bizonyos átkosban is lehetett újságot írni úgy, hogy az ma is emelt fővel vállalható. Ahogyan ennek a könyvnek az alcíme is jelzi: pont-, vesszőváltoztatás nélkül” – írja Nagy Béla.
Négy-öt évtizeddel ezelőtt pedig, a Guttenbergéhez még sokkal közelebb álló nyomdatechnika idején, készen kellett lennie a lapnak délutánra, amikor nyomáshoz készülődve dübörögtek a nyomdagépek, mintegy felrázva az esetleges lazsálókat.
A szoros időpontok mellett a napilap jelentős mennyiségű anyagot is elnyelt, különösen, hogy akkoriban nem lehetett oldalas reklámokkal mentesíteni a munka alól a szerkesztőség tagjait, igaz, a reklámokért járó pénzről sem hallottunk semmit. Természetes tehát, hogy
Az első kötet négy nagy témakört ölel fel: Fémbe merevített szép vonalak – 25-ösök, gyűjtők és egyebek – a kezdetekből; Arccal a város felé – Fürdők, falvak, emberek; Nehéz kenyér – Szalárd vonzásában, illetve a negyedik témakör, a szerző alapszakmájához, a történelemhez, különös tekintettel az akkoriban nem szívesen emlegetett Erdély történetéhez kötődő Összeszövődések – Tudósok társaságában témakör.
A második kötet első témaköre a megyei riportutak érdekességeit felölelő Küszöbök nélkül – Váradtól északra és délre fejezet, amit a művészetekhez kapcsolódó beszámolók és interjúk fejezete követ Az a bizonyos kilenc koffer – Művész(et)ek háza táján címmel, végezetül pedig a Válaszok – Család és társadalom – rövidre fogva érdekes rövid jegyzetek fejezete zárja a kötetet.
Külön kiemelni egyik vagy másik írást lehetetlen, mert a napilap már említett gyorstalpalása ellenére
Arra viszont mindenképpen kitérnék, hogy az előszó nagyon tárgyilagos, és őszinte hangvétele a két kötet egész anyagára jellemző.
Elsősorban azoknak ajánlom figyelmébe, akik egy legyintéssel elintézik az 1990 előtti világban (is) élők munkáját, a captatio benevolentiae jegyében említve azt a lapzárta után összehívott szerkesztőségi gyűlést, ami a hétvégi keresztrejtvényben szereplő orgia szónak a szocialista erkölcshöz „méltatlan” meghatározást adott, ugyanakkor sikerült az „éber elvtársak” figyelmét kijátszani egy Bocskai fejedelemről szóló beszélgetésben, illetve egy másik anyagban az egyik falu letiltott, eredeti nevét használva.
Ez utóbbi két esettel kapcsolatban utólag a Megjegyzésben maga a szerző vallja, hogy nem emlékszik, és nem is érti, miképpen jelenhettek meg olyan fogalmak és helynevek, amelyek tiltólistán szerepeltek. De ilyen volt az az időszak: a nagy szigorúság időnként abban és akkor enyhült, amikor és amivel kapcsolatban senki nem várta. A korszakban volt sok, a jegyzetekben említett túllihegési vagy ellenkezőleg, eltekintési malőr, és ezért az abszolút őszinteségért maradhatott az a kellemes érzése az olvasónak: vidáman visszaintett a múlt.
A Harag György Társulat és közönségének kapcsolata szeretetkapcsolat – talán eltűnt már lassan a többi erdélyi városból, de Szatmáron még létező a jelenség, hogy az emberek messziről felismerik a színészeket az utcán, nemcsak a magyarok, de a románok is.
Nagyszabású bemutatóra készül a Kolozsvári Magyar Opera: Giacomo Puccini korai, méltatlanul keveset játszott operáját, a Manon Lescau című művét viszik színpadra.
Fejedelmek aranya – Uralkodói reprezentáció Erdélyben címmel időszaki kiállítás nyílik kedden, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban – tájékoztatta a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) hétfőn az MTI-t.
Kilencvenedik születésnapja alkalmából nagyszabású gálaműsorral köszöntik Bodrogi Gyulát, a nemzet színészét, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt a Nemzeti Színház társulatának tagját Budapesten.
Könyv látott napvilágot arról, hogy a katonaság milyen mértékben és formában szólt bele a 20. században az aranyosszéki egyének, családok, kisközösségek életébe, milyen traumákat, tapasztalatokat, emlékeket hagyott maga után.
E-LÍRA 100 – válogatás száz év erdélyi magyar költészetéből címmel tart előadást szombaton Zilahon az Aradi Kamaraszínház.
Csehy Zoltán felvidéki költőnek ítélte a szakmai kuratórium az idén alapított Kovács András Ferenc Költészeti Díjat – jelentette be csütörtökön a Látó szépirodalmi folyóirat.
Világot gyújt és rendet rak a vers, melenget vagy lehűt, bezsongat vagy vigasztal. A vers megváltó rés a mindennapok falán – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére a magyar költészet napja alkalmából László Noémi József Attila-díjas kolozsvári költő.
Közismert erdélyi magyar képzőművészeket bemutató sorozat részeként Jovián György Munkácsy-díjas képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja „corpus inane” című kiállítását nyitják meg április 18-án a Liszt Intézet bukaresti központjában.
A 80 éve született, 2021 februárjában elhunyt, Kossuth-díjas Farkas Árpádra emlékeznek a költészet napja alkalmából Sepsiszentgyörgyön, valamint a Hargita megyei Székelyszentmiklóson, ahol a költő a gyermekkorát töltötte.
szóljon hozzá!