Nagy Béla maga szerkesztette az összesen 650 oldalra rúgó kétkötetes könyvét
Fotó: Facebook
Johann Wolfgang von Goethének tulajdonítják azt a gondolatot, miszerint az önkényuralom jótékony hatással van az alkotó stílusára: megtanít nagyon árnyaltan fogalmazni. Valójában mindegy, hogy a német irodalom legnagyobbjától származik-e, vagy más alkotótól, a lényeg a mondás mélységes igaza.
2020. április 04., 08:372020. április 04., 08:37
Nagy Béla történész-közíró – aki 1970. július 1. és 1981. május 1. között volt a nagyváradi Fáklya napilap alkalmazottja – Az átkosból jelentem… címen két kötetben adta közre az ebből az időszakból válogatott publicisztikai írásait 2019-ben Nagyváradon, a Varadinum Script Kiadó és a Varadinum Kulturális Alapítvány gondozásában. Az esszéértékű előszó zárósorai Goethe gondolatára rímelnek, a beválogatott írások pedig ékesszólóan bizonyítják: abban az időben, a diktatúra rohamléptű bekeményedésének éveiben is lehetett úgy írni, hogy évtizedek múlva is vállalható legyen.
„Szándékom szerint a cél, amit magam elé tűztem, kettős. Elsősorban. Úgy vélem, hogy a sok apróból talán körvonalazódik az egész, és ezen az alapon egyfajta, szigorúan a saját magam élményeiből táplálkozó hangulatjelentést kívánok nyújtani a korról is, a szerkesztőségről is, meg azokról a körülményekről, amelyek közepette akkor újságírónak mondhatta magát az ember. Továbbá azokról a hétköznapokról is szólok, amelyekről jobbára az egyes anyagokat kísérő Megjegyzések tudósítanak majd, s az így megidézett esetek szándékom szerint talán színesítik is a kor egyetemesen nyomasztó szürkeségét. Másodsorban. Jelzést szeretnék küldeni mindazoknak, akiket ez ma még érdekel arról, hogy akkor is, abban a bizonyos átkosban is lehetett újságot írni úgy, hogy az ma is emelt fővel vállalható. Ahogyan ennek a könyvnek az alcíme is jelzi: pont-, vesszőváltoztatás nélkül” – írja Nagy Béla.
Négy-öt évtizeddel ezelőtt pedig, a Guttenbergéhez még sokkal közelebb álló nyomdatechnika idején, készen kellett lennie a lapnak délutánra, amikor nyomáshoz készülődve dübörögtek a nyomdagépek, mintegy felrázva az esetleges lazsálókat.
A szoros időpontok mellett a napilap jelentős mennyiségű anyagot is elnyelt, különösen, hogy akkoriban nem lehetett oldalas reklámokkal mentesíteni a munka alól a szerkesztőség tagjait, igaz, a reklámokért járó pénzről sem hallottunk semmit. Természetes tehát, hogy
Az első kötet négy nagy témakört ölel fel: Fémbe merevített szép vonalak – 25-ösök, gyűjtők és egyebek – a kezdetekből; Arccal a város felé – Fürdők, falvak, emberek; Nehéz kenyér – Szalárd vonzásában, illetve a negyedik témakör, a szerző alapszakmájához, a történelemhez, különös tekintettel az akkoriban nem szívesen emlegetett Erdély történetéhez kötődő Összeszövődések – Tudósok társaságában témakör.
A második kötet első témaköre a megyei riportutak érdekességeit felölelő Küszöbök nélkül – Váradtól északra és délre fejezet, amit a művészetekhez kapcsolódó beszámolók és interjúk fejezete követ Az a bizonyos kilenc koffer – Művész(et)ek háza táján címmel, végezetül pedig a Válaszok – Család és társadalom – rövidre fogva érdekes rövid jegyzetek fejezete zárja a kötetet.
Külön kiemelni egyik vagy másik írást lehetetlen, mert a napilap már említett gyorstalpalása ellenére
Arra viszont mindenképpen kitérnék, hogy az előszó nagyon tárgyilagos, és őszinte hangvétele a két kötet egész anyagára jellemző.
Elsősorban azoknak ajánlom figyelmébe, akik egy legyintéssel elintézik az 1990 előtti világban (is) élők munkáját, a captatio benevolentiae jegyében említve azt a lapzárta után összehívott szerkesztőségi gyűlést, ami a hétvégi keresztrejtvényben szereplő orgia szónak a szocialista erkölcshöz „méltatlan” meghatározást adott, ugyanakkor sikerült az „éber elvtársak” figyelmét kijátszani egy Bocskai fejedelemről szóló beszélgetésben, illetve egy másik anyagban az egyik falu letiltott, eredeti nevét használva.
Ez utóbbi két esettel kapcsolatban utólag a Megjegyzésben maga a szerző vallja, hogy nem emlékszik, és nem is érti, miképpen jelenhettek meg olyan fogalmak és helynevek, amelyek tiltólistán szerepeltek. De ilyen volt az az időszak: a nagy szigorúság időnként abban és akkor enyhült, amikor és amivel kapcsolatban senki nem várta. A korszakban volt sok, a jegyzetekben említett túllihegési vagy ellenkezőleg, eltekintési malőr, és ezért az abszolút őszinteségért maradhatott az a kellemes érzése az olvasónak: vidáman visszaintett a múlt.
Az 1989-es fordulat után a színház területén se tudták Romániában, hogy mit kezdjenek a vágyott szabadsággal. Reformkezdeményezések, különféle mozgások jellemezték az elmúlt 35 évben a hazai, ezen belül a magyar színházak útkereséseit.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tizedik alkalommal szervezi meg a Színházi Iskolák Találkozóját 2024. november 15–24. között – tájékoztatott csütörtökön a Magyar Művészeti Kar titkársága.
Ady Endre nagykárolyi szobránál ünnepelték a magyar nyelv napját a helyi Vasile Lucaciu vegyes tannyelvű általános iskola magyar hatodikosai.
Románia eddigi legnagyobb régészeti lelőhelyét találták meg Arad és Temesvár között a vasúti pálya felújítását megelőző leletmentő ásatások során.
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Újságírás és Digitális Média szakán működő Spectator Média Szakkollégium portréfotó-kiállítása nyílik meg a kolozsvári Planetáriumban.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház következő előadása Friedrich Dürrenmatt Angyal szállt le Babilonba című darabjából készül Bocsárdi László rendezésében, az előadás olvasópróbái elkezdődtek – közölte a társulat.
Az idén januárban elhunyt Csíky András kolozsvári színművész nevét viseli az újonnan létrejött alapítvány, amely a színművész akaratából az általa kapott Kossuth-díjjal járó évenként pénzjutalmat fiatal erdélyi színészeknek ítéli oda.
A kilencedik Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál elérkezett második feléhez, de a következő napokban is színes és sokszínű programokkal várja a színházkedvelő közönséget.
Michal Toczek fiatal lengyel filmes Egy kiégett házasság (A Dead Marriage) című kisjátékfilmje nyerte idén a marosvásárhelyi Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál fődíját.
Az 1989-es rendszerváltások – a romániai és a magyarországi – privát és nyilvános vonatkozásainak lenyomatát adja az a ritkán látható, különleges film, amit a Liszt Intézet Bukarest szervezésében mutatnak be a román fővárosban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!