Amikor mindenik előadás felért egy premierrel – Hajdu Géza színművész a Szigligeti Színházban töltött fél évszázadról

Hajdu Géza ötven éve játszik a nagyváradi színháznál, amelynek örökös tagja •  Fotó: Szigligeti Színház

Hajdu Géza ötven éve játszik a nagyváradi színháznál, amelynek örökös tagja

Fotó: Szigligeti Színház

Immár ötven éve játszik a nagyváradi Szigligeti Társulatban Hajdu Géza színművész. Hogyan éli meg a jelenlegi helyzetet, amikor nélkülöznie kell a színház közelségét, melyek voltak legemlékezetesebb szerepei, miként emlékszik vissza a régi időkre, amikor az erdélyi magyar társulatok rendszeresen turnéztak egymás városaiban? Erről beszélt a színművész a Krónika megkeresésére.

Molnár Judit

2020. május 03., 16:182020. május 03., 16:18

– Mozgalmas, aktív évtizedek, színpadi jelenlét után hogyan éli meg a jelenlegi bezártságot? Hiányzik a színpad, a kollégák, vagy esetleg egy új darab próbafolyamatát kellett megszakítaniuk?

– Ilyen szempontból nem érintett közvetlenül, mivel a fiatal kollégák dolgoztak új előadáson, itthon megvan a napi elfoglaltságom. Az előadások viszont hiányoznak, mivel januárban, februárban játszottam, a márciusi előadások már elmaradtak. Jelenleg május 3-ig szabadságon vagyunk, a fiatalok 75 százalékos fizetéssel. Hogy azután miként alakul, még nem tudjuk. Azt viszont megszervezték, hogy időnként van egy internetes körkapcsolat, látjuk egymást, beszélgetünk, szóval teljesen nem estünk ki a színház vonzásköréből.

És volt egy olyan élményforrásunk is, amit túlzás nélkül felejthetetlennek mondhatok: a költészet napja az idén egybeesett a húsvéttal, és pontosan nem tudom, kinek az ötlete nyomán a bemutató- és nyugdíjas bérleteseinket megajándékoztuk egy verssel.

Idézet
Én kaptam huszonkét telefonszámot, és Áprily Lajos Kalács, keddi kalács című versét ajánlottam meghallgatásra. A felhívott személyeknek és nekem is nagy örömet szerzett, mivel volt, aki végigzokogta a verset, volt, aki odahívta a társát is meghallgatni, egy másik bérletesünk a telefonban megtapsolt,

egyszóval boldogan, meghatódva hallgattak, és nem győztek hálálkodni, hogy milyen szép gesztus ez a színház, a színészek részéről. Engem is feltöltött, és azóta is ebből az élményből „táplálkozom”.

– Immár ötvenedik évadját tölti a nagyváradi Szigligeti Színházban, még mindig aktív tag. Ha lehet ilyen klisészerű kérdést feltenni: melyek voltak a maradandóbb emlékű szerepei?

– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy pályám során eljátszhattam Arany Jánost (Petőfi és Arany barátsága, verses és prózai üzenetváltásai, Petőfi szerepében Wellmann Györggyel), Mikszáth Kálmánt (A Mikszáth Kálmán különös házasságai című darabban feleségemmel, Körner Annával együtt) és Bernard Shaw-t (Jerome Kilty Kedves hazug című darabjában Csíky Ibolyával).

– 1990 előtt hat magyar színház működött Erdélyben – Szatmáron, Nagyváradon, Temesváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön –, és mind a hat vendégszerepelt a többi színház városában is, úgyhogy a színészek mind ismerték egymást, és a színházjáró közönségnek is ismertek voltak a más városbeli előadások. Az akkori turnézási „divatot” tájolásnak nevezték akkoriban. Volt-e ennek a nagy, közösségi élménykavalkádnak valamiféle sajátságos művészeti hatása?

– Természetesen. Az 1970-es években kezdődött a folyamatos turnézás, általában májusban mentünk Székelyföldre. Nem sokkal később már sokszor volt olyan érzésünk, mintha többet volnánk kiszálláson, mint itthon. Ezt Kiss Törék Ildikó, az akkori igazgatónk úgy oldotta meg, hogy kevés szereplős darabokat játszottunk, így a társulat egy része turnén, a másik része itthon lépett színpadra.

Eleinte külön érdekesség volt az előadásaink sikerén kívül a Székelyföld felfedezése is. Az első nagy siker Arbuzov Megkésett szerelem című darabja volt, Óss Enikővel a főszerepben, az előadást csak Gyergyószentmiklóson hatszor kellett eljátszanunk, az volt az érzésünk, hogy ott ragadunk, valami nem akar elereszteni. Volt időnk bejárni a környéket, vásároltuk a népművészeti tárgyakat, és természetesen lubickoltunk a sikerben.

Idézet
Az elején még nem minden színház ment mindenfelé, a sepsiszentgyörgyiek és a vásárhelyiek kezdték, aztán mi folytattuk szakmai lelkesedésből. Hamar kiderült, hogy a tájolás során minden előadás felér a bemutató izgalmaival, teljes harci készültségével. Elmondható, miszerint egy-egy darabnak a sokadik hatványú bemutatóit tartottuk. Nagy élmény volt, ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy például Csíkszeredában a második-harmadik kiszállás után felismertek az üzletben, mivel színházjáró emberek voltak.

Akkor fedeztem fel ezt a jó érzést, ami, érdekes módon, itthon mostanában ismétlődik egyre gyakrabban. Fiatalkoromban nem szólítottak meg számomra ismeretlenek, most viszont igen. Jólesik.

– A többi színház milyen gyakran jött Nagyváradra? Itt is olyan sikerük volt, mint a váradi társulatnak a Székelyföldön?

– Leggyakrabban a szatmáriak jöttek, velük most is bérletcsere-akcióink vannak, de Temesvárról is jó előadások érkeztek, Kolozsvárról inkább a kamaradarabokat hozták el, mert nagyszínpadi előadásaik nem biztos, hogy elfértek volna a mi színpadunkon. Vásárhely és Szentgyörgy ritkábban jött, mert a nagyobb távolság, a hideg járművek és fűtetlen szállodák nem kedveztek a művészi produkciónak.

– Sokat lehetett hallani a fagyoskodásról, a hideg termekről, a buszozás viszontagságairól, melyeket a meleg fogadtatás, a telt házak öröme kompenzált. Mindez már nincs, a tájolás divatja is elmúlt. A mai fiatal színészek nem vágynak az idősebbektől hallott kalandos utazásokra?

– Nem, sőt. Kifejezetten elutasítóan viselkednek a turnék említésekor. Tulajdonképpen akkor kezdett a tájolás elmaradozni, amikor megdrágultak a szállodák, nőtt az üzemanyagár, és egyre kevésbé érte meg olyan hosszú útra kelni. 1990 után a Székelyföldön egymás után alakultak a színházak: Csíkszeredában, Udvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, és mindenütt kísérleti társulatok is. Annak idején a szakmai-baráti találkozások mintha nem akartak volna véget érni a kiszállásokkor, annyi volt a megbeszélnivalónk, most nem is ismerjük egymást. Azért végső elszigetelődésről szó sincs, hiszen mindenik társulat igyekszik ilyen-olyan ürüggyel fesztiválokat szervezni, megvan rá a kellő támogatás is, és jó alkalmat adnak a találkozásra, egymás újabb előadásainak a megismerésére.

Érdekesség, hogy színházunk bérletszerkezetében van három sajátos bérlet: egyik a megyéből hozza busszal, szervezetten a nézőket, a másik a határ közelében lakó magyarországi érdeklődőket. Ez utóbbi a Bessenyei György-bérlet, az előző kettő pedig a Tanay Emil- és a Gábor József-bérlet. A fesztiválokat a fiatal művészek is szeretik, most ez a divat. De kár, hogy azt a minden este megismétlődő bemutatóhangulatot már nem ismerhetik meg. Számunkra viszont megmarad, mindig ott lesz ez az időszak a legszebb emlékeink között.

Hajdu Géza színművész

Hajdu Géza színművész Biharszentjánoson született 1947. február 2-án. 1966 és 1970 közt végezte a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színész szakát Marosvásárhelyen. 1970-től a nagyváradi Szigligeti Társulat tagja. 1971-től 1991-ig a Kortárs Színpad ’71 vezetője, 1989 és 1997 között a Szigligeti Társulat művészeti vezetője. Számos szakmai díjat tudhat magáénak: megkapta többek közt a Varadinum-díjat 1998-ban, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét érdemes és eredményes munkássága elismeréseként szintén 1998-ban. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Bánffy Miklós-díját 2001-ben „a nagyváradi színjátszás szolgálatában eltöltött több mint három évtizedes színészi és intézményszervezői munkásságáért. A Bihar megyei Bors község díszpolgára címmel tüntették ki színészi, művelődésszervezői munkájáért.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 08., kedd

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére

Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére
2025. július 07., hétfő

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban

Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban
2025. július 05., szombat

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás

Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás
2025. július 05., szombat

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere

Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere
2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban
2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
2025. június 28., szombat

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van

Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van