Szebeni Zsuzsa történetfüzérei

Gróf Bánffy Miklós-díjjal tünteti ki a százharmincadik születésnapját ünneplő Erdélyi Közművelődési Egyesület (EMKE) a hét végén Szebeni Zsuzsát a Bánffy Miklós-életművet bemutató, Ignácz Rózsa, Kiss Manyi, Szilvássy Carola hagyatékát feltáró kiállítások fáradhatatlan szervezéséért. A a kolozsvári születésű, Budapesten élő színháztörténész a tárlatok összeállításáról, kutatómunkájának kulisszatitkairól beszélt a Krónikának.

Kiss Judit

2015. április 08., 18:292015. április 08., 18:29

2015. április 08., 19:042015. április 08., 19:04



– Örül a művészetpártoló nagyközönség, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) kitünteti önt, hiszen káprázatos, hiánypótló kiállítások születtek munkájának köszönhetően – elég, ha csak a gróf Bánffy Miklós hagyatékát bemutató tárlatra gondolunk. Mit jelent az ön számára ez az elismerés?

– Nem gondoltam arra, hogy ilyen formában ismerik el a munkát, amely kitölti az életemet, de amelynek csak az elején tartok. A legnagyobb elismerés számomra, hogy az általam kiválasztott egyéniségek életműveit megnézik, kezdik megismerni, továbbgondolják, továbbírják vagy népszerűsítik, esetleg vitatkoznak vele. Az EMKE pedig olyan legendás szervezet, amely mindig hitelesen képviselte és megőrizte az erdélyi értékeket. Ugyanakkor egyike azon társintézményeknek, akikkel első pillanattól igen gyümölcsözően együttműködtünk. Ez a díj azt jelenti számomra: úgy kell folytatnom, hogy ne legyek méltatlan az elismeréshez.

– Azon kívül, hogy profi szinten állította, állítja össze ezeket a szépen dokumentált, látványvilágukban is egyedi kiállításokat, látható, hogy óriási lelkesedéssel végzi a hivatását. Mióta foglalkozik színháztörténettel, illetve hogyan kezdődött a kiállításokkal való \"együttműködése\"?

– Színháztörténettel nem annyira régen, hivatalosan 1997-től. De például Kiss Manyi színésznő pályája kora gyermekkorom óta foglalkoztat, hiszen első élményeim közé tartozik a zágoni lét. Miután hamar rájöttem, hogy Mikes Kelemen körül már mindent kiderítettek, így Kiss Manyi és az őt övező legendárium felé fordultam, körülbelül 7 évesen. A kiállítás mint műfaj jóval később, az Országos Színháztörténeti Múzeumban talált rám: ez az a forma, amely kiváltképpen alkalmas pályaképek bemutatására. Nem a klasszikus kiaggatós kiállítás – akkor már szívesebben olvasok el egy könyvet valakiről. Viszont a tárgyak, vagy az embereket körülvevő enteriőr rengeteget elárul valakinek az egyéniségéről.

Soha nem felejtem el, milyen nagy hatást tett rám Bécsben Antoin Artaud kalapácsa. Rendkívül fontosnak tartom a meghökkentést és a humort – ezek azok az eszközök, amelyek biztosan megfogják a látogatókat. Különben a kiállításaim történeteknek, vagy történetek füzéreinek is tekinthetők – legalábbis így próbálom összefűzni az életpályákról való tudnivalókat, és ezt úgymond \"megfejtik\" a látogatók\".

– Bánffy Miklós, Bánffy múzsája, Szilvássy Carola, Kiss Manyi, Ignácz Rózsa – többek közt ők azok, akiknek a szellemiségét, emberi és művészi arcát láthatóvá tették a tárlatok, amelyek így Erdély- és Magyarország-szerte nagyon sokak számára emberközelivé tették az erdélyi polihisztor, a színésznő vagy az írónő alakját. Feltételezem, hogy a tárlatokon bemutatott személyiségek a kutatómunka során úgymond \"személyes ismerőseivé\" válnak. Ha lehet ilyent kérdezni, kinek az alakját, személyiségét érzi magához legközelebb állónak?

– Ez kicsit olyan, mintha az embernek a gyermekei közül kellene választania. Talán az a közös bennük, hogy mindenikük esetében azt szerettem volna, ha jobban megismeri őket a közönség, ha elismerik szerteágazó tevékenységüket, hiszen valamilyen okból mindegyiküket háttérbe szorították vagy elhallgattatták. Mindenik szellemiséget másért szeretem: Bánffyt nyughatatlansága miatt, Szilvássy Carolát nonkonformizmusáért és lelki erejéért, Kiss Manyit bűbájossága miatt és Ignácz Rózsát megkapó ábrázolókészégéért.

– Egy-egy ilyen kiállítás dokumentálása, összeállítása óriási munka lehet. Ha egy kicsit beavatna a kulisszatitkokba: mi a legnehezebb és mi a legszebb a kiállítás megszületésének folyamatában?

– Általában felállítok egy hipotézist, és azt szeretném igazolni valahogyan. Aztán a kutatás gyakran elterel, és egészen más irányba visz. Van mindig egy olyan pillanat, amikor az a gond, hogy nem lesz elegendő anyag, később az ellentettje következik be: adott egy óriási kásahegy, amit formába kell önteni és akkor az lesz a kérdés: mit hagyjunk ki? Ez már nagyon nehéz és felelősségteljes döntés.

Például az első Bánffy-kiállítás esetében kiderült, hogy 45 oldalnyi szöveget állítottunk ki, és még volt 50 könyvillusztráció, ami sehova sem kerülhetett. Az is nehézség, ha kiderül, hogy a teremben olyan nagy a páratartalom, hogy minden kép felpöndörödik, vagy ha van egy csodás mennyezet-rekonstrukció, amit nem lehet kivetíteni az álmennyezetbe szerelt neonok miatt. Egyébként a kutatás leginkább nyomozáshoz és puzzle-kirakáshoz hasonló: a legkreatívabb rész, amikor a látványt és szöveget kell formába önteni. Ezután igazi kalandok következnek, a szerelés, szállítás a helyszínre való alkalmazás és az előre nem látható részletek... Én nagyon szeretem ezt a néha idegpróbáló folyamatot, hiszen a végeredmény a lényeg, és amúgy sem tűröm a monotóniát. Ugyanakkor csapatmunka is a folyamat, hiszen a kiállításaim látványtervezője Szebeni-Szabó Róbert, de rajta kívül még sokan együttműködnek.

– Kolozsvári születésű, de Magyarországon él. A munkája viszont részben Erdélyhez kötődött az elmúlt években, és kötődik most is. \"Kétlakinak\" tartja magát?

– Nem. Kolozsvárinak tartom magam, aki pillanatnyilag Budapesten is dolgozik, de mindent megteszek, hogy igazi kolozsvári lehessek. Ebben nagy segítséget jelent, hogy a munkaköröm a határon túli színházakkal való foglalatosság. Ignácz Rózsa mondta, hogy \"kéthazájú emberek hontalanságával hánykolódom Erdély s Magyarország között\". Én ezt a magam esetében átmeneti állapotnak tekintem.

– Mik a tervei, milyen új kiállításra számíthat a közönség? Illetve van-e olyan tárlat, amit meg szeretne valósítani?

– Szeretném a Kemény János kiállítást is legalább olyan alapossággal megrendezni, mind a korábbiakat. A nagy álmom a Bánffy Miklós Múzeum és Látogatóközpont létrehozása, amely működő programokkal átszőtt interaktív látogatóhely lenne, és állandó helyet adna a Bánffy vándorkiállításnak.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. június 24., kedd

Kilenc országból érkeznek zenészek a szabadtéri sepsiszentgyörgyi jazzfesztiválra

Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.

Kilenc országból érkeznek zenészek a szabadtéri sepsiszentgyörgyi jazzfesztiválra
2025. június 23., hétfő

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb díjakat a nagybányai ATELIER nemzetközi szemlén

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb elismeréseket a vasárnap este zárult, 31. nagybányai ATELIER fesztiválon.

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb díjakat a nagybányai ATELIER nemzetközi szemlén
2025. június 21., szombat

Múzeumok Éjszakája: amikor a raktárak rejtett kincsei is feltárulnak

Az év leghosszabb napján, június 21-én, szombaton ünnepli számos erdélyi, székelyföldi közgyűjtemény a Múzeumok Éjszakáját.

Múzeumok Éjszakája: amikor a raktárak rejtett kincsei is feltárulnak
2025. június 20., péntek

Presztízsértékű, hogy másfél évtizede önálló magyar nap is helyet kap a TIFF-en

Több száz film, köztük több mint egy tucat magyar alkotás volt látható az elmúlt napokban Kolozsváron. A 24. TIFF magyar kínálatáról, filmforgatásról, fesztiválélményekről Zágoni Bálint főszervezővel és Bántó Csaba operatőrrel beszélgettünk.

Presztízsértékű, hogy másfél évtizede önálló magyar nap is helyet kap a TIFF-en
2025. június 20., péntek

A múlt hangjait „szólaltatja meg” a Rocksuli lemeztörténeti kiállítása

A marosvásárhelyi Rocksuli falai között egy különleges, olykor vándorló kiállítás idézi meg az erdélyi magyar rock- és könnyűzene háttérbe szorított múltját. Hints Zoltán, a Rocksuli igazgatója a kezdeményezés hátteréről, terviekről beszélt.

A múlt hangjait „szólaltatja meg” a Rocksuli lemeztörténeti kiállítása
2025. június 19., csütörtök

Kilencven- és hetvenéves színművészét ünnepelte a sepsiszentgyörgyi színház társulata

Születésnaposait ünnepelte a sepsiszentgyörgyi Tamás Áron Színház, amelynek társulata felköszöntötte két rangidős színművészét: a 90 éves László Károlyt és a 70 éves Debreczi Kálmánt.

Kilencven- és hetvenéves színművészét ünnepelte a sepsiszentgyörgyi színház társulata
2025. június 17., kedd

Színészmesterség a „boncasztalon”: Harsányi Attila és az Aradi Kamaraszínház kísérletei

Fesztiválszereplésekre készül az Aradi Kamaraszínház, amelynek legújabb, frissen bemutatott monodrámájáról, Kean című különleges előadásról Tapasztó Ernő és Harsányi Attila beszélt.

Színészmesterség a „boncasztalon”: Harsányi Attila és az Aradi Kamaraszínház kísérletei
2025. június 15., vasárnap

A túlterheltség problémáját boncolgató magyar film érkezik a romániai mozikba (VIDEÓ)

Schwechtje Mihály független nagyjátékfilmjét, a Sünvadászatot mutatja be több romániai helyszínen a forgalmazó Filmtett Distribution.

A túlterheltség problémáját boncolgató magyar film érkezik a romániai mozikba (VIDEÓ)
2025. június 15., vasárnap

Erdélyi magyaRock: Zilahi Csaba újabb kötete is mély főhajtás a zenészek előtt

Újabb kötete jelent meg Zilahi Csaba kolozsvári rádiós újságírónak az erdélyi magyar beat-, rock-, folk-, pop-, jazz-zene történetéről, a 2022-ben napvilágot látott Erdélyi magyaRock című könyv folyatásaként.

Erdélyi magyaRock: Zilahi Csaba újabb kötete is mély főhajtás a zenészek előtt
2025. június 15., vasárnap

Erdélyi városokban lép fel hamarosan a Magyar Állami Népi Együttes

A Magyar Állami Népi Együttes négy erdélyi városban lép fel június folyamán.

Erdélyi városokban lép fel hamarosan a Magyar Állami Népi Együttes