Fotó: Biró István
2008. július 14., 00:002008. július 14., 00:00
– Színházrendezõként diplomázott. Mikor és miért kezdett rádiószínházzal is foglalkozni?
– Hallottam egyszer a rádióban Shakespeare A windsori víg nõk címû darabját, és az volt az a rádiójáték, amely megszerettette velem a mûfajt. Az, hogy most ezzel is foglalkozom, teljesen véletlen: Zsehránszky Istvánnal beszélgettünk a rádiószínházról, és az õ ötlete volt, hogy készítsünk rádiójátékokat a színpadon eddig még nem játszott kortárs erdélyi magyar darabokból. Belementem, mert engem is érdekelt, hogy hogyan lehet csupán hangokkal színházat csinálni. Fél év múlva már stúdióban voltunk.
– Zsehránszky kezdeményezésére a Bukaresti Rádió Rendetlen feltámadás rovatában már mutattak be részleteket kortárs darabokból és fordításokból, februárban pedig Kolozsváron valósult meg Szombati Gille Ottó Mózes címû darabjának rádiószínházi õsbemutatója. Mikor volt ennek a mûfajnak a fénykora, és manapság van-e igény a rádiójátékokra?
– Számomra is kérdés volt, hogy van-e igény rá. Marosvásárhelyen néha készítenek hangjátékokat, de a rádiójáték elég ritka madár mostanában, viszont az eddigi munkánk kapcsán érkezett visszajelzések folytatásra bátorítottak. Úgy látom, hogy a színészek is szeretnek ezzel a mûfajjal ismerkedni, vagy esetenként újra találkozni. Senkálszky Bandi bácsi mesélte, hogy õk negyven-ötven évvel ezelõtt sûrûn vettek fel darabokat, ugyanis gyakran elkészítették a futó elõadások rádiószínházi változatát is. Az lehetett az aranykor. Azt hiszem, ma ismét a kõkorszaknál tartunk...
– Gyakran rendez kortárs darabokon alapuló elõadásokat a színpadon is. Másféle kihívást jelent klasszikusokat és kortársakat rendezni?
– Témák érdekelnek: mindig attól függ, hogy éppen min dolgozom, hogy melyik darabban találom meg azt, amirõl beszélni szeretnék. A kortárs szövegek valahogy jobban vonzanak, de ide sorolom az örök kortársakat is. A napjainkban íródó szövegek kevésbé bejáratottak, az õsbemutató mindig tûzpróba. De ha elõször nem megy át a szöveg a próbán, az még nem jelenti azt, hogy másodszor nem lehet nagy sikere. Ez változó, és pont ez a varázsa, a kémiája.
– Hogyan készül egy rádiószínházi elõadás?
– Elõször a szöveget próbáljuk, majd a felvételeket készítjük el, de mozgás is van benne, attól függõen, hogy éppen mi kell a jelenethez. A felvétel után következik a munka legidõigényesebb része: a vágás és az illusztrálás. Van, hogy csak rögzítés közben derül ki, hogy valami nem mûködik, és változtatni kell: tegnap például azzal szembesültünk, hogy nem könnyû a sírást úgy felvenni, hogy az hihetõ is legyen.
– Bármelyik drámaszöveg alkalmas rádiószínházi elõadásra? Mit lehet például kezdeni a néma szereplõkkel vagy az álöltözetben megjelenõ figurákkal?
– Mindegyik darabot elõ lehet adni „csak” hangokkal, de a döntõ kérdés mindig az, hogy mi a cél: visszaadni a frappáns, cselekménydús történetet, vagy megszólaltatni egy filozofikusabb szöveget? Mindkettõ megállja a helyét, ha jól van megcsinálva. Annak ellenére, hogy „csak” a hangok adottak, a rádiószínházban is lehet játszadozni a helyszínekkel, a létezõ és a jelen nem lévõ szereplõkkel.
– Rádiószínház esetében milyen szempontok szerint alakul a szereposztás? Kaphat-e olyan szerepet egy színész, amelyet – akár fizikai adottságai miatt – színpadon sosem játszhatna?
– Nyilván a hang a fõ szempont, és talán az egyedüli is. Azt hiszem, most már a színházban is oldódnak végre a fizikai adottságokhoz kötõdõ elõítéletek, rádiószínháznál pedig ez nem is lehet kérdés. Itt a korosztály lehet csalóka: fiatal színész is alakíthat idõsebb szereplõt, ha megfelelõ a hangorgánuma.
– Két rádiószínházi elõadást jegyez: Szombati Gille Ottó Mózes és Hatházi András A hetérák tudománya címû darabjait rendezte. Hogy halad a munkával A hetérák tudománya esetében?
– A temesvári társulat három színészével még dolgozunk a Hatházi-darabon, körülbelül a felénél tartunk. A szövegben sok a helyszínváltás, ez vetett fel problémákat, de azt hiszem, meg tudtuk oldani. A Szombati Gille-szövegen a dramaturgiai munka volt több, mert túl hosszú volt egy rádiójátékhoz. Akkor a szereplõk belsõ történéseit kellett sûríteni, ezúttal pedig a szöveg rétegeit próbáljuk a lehetõ legjobban szétválasztani.
– Mikorra várható a bemutató?
– A tervek szerint õsszel kerül közönség elé, de még nincs kitûzve az idõpont. Más rádiójátékok rögzítését is tervezzük, egyelõre még az egyeztetések folynak.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.