Dsida Jenő költő
Szatmári kötődésű személyiségek tiszteletére szervez megemlékezést május közepén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). A Dsida Jenő, Páskándi Géza, valamint a 140 éve született Jakabffy Elemér emlékét ápoló eseményről Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa beszélt a Krónikának.
2021. május 14., 21:512021. május 14., 21:51
Május közepén hagyományosan egymást követő napokon emlékezik meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szatmári kötődésű személyiségekről: Dsida Jenő költőről (1907–1938), Páskándi Géza íróról (1933–1995), valamint Jakabffy Elemér kisebbségpolitikusról (1881–1963).
– mondta el a Krónikának Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa. A Szatmárnémetiben született Dsida Jenőre, a szintén Szatmáron elhunyt Jakabffy Elemérre és Szatmárhegy nagy szülöttére, Páskándi Gézára emlékeznek a rendezvénysorozat keretében.
Az eseményen jelen lesz többek közt Schönberger Jenő római katolikus megyés püspök, Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, Pataki Csaba, a megyei tanács elnöke, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében Petneházy Attila miniszteri biztos, Demeter Stefánia Katalin, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának konzulja. A három magyar líceum – a Hám János Katolikus Iskolaközpont, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium és a Református Gimnázium, valamint a szatmárhegyi iskola diákjai is fellépnek a rendezvényeken.
Páskándi Géza író
Fotó: Wikipedia
A kisebbségpolitikus emlékezete
„1989 után az EMKE igyekezett mindazoknak a tevékenységét, jelentőségét tudatosítani, akik Szatmár megyéhez kötődtek. Dsida születésnapja, Páskándinak a születés- és elhalálozási évfordulója, Jakabffynak a születési évfordulója is május közepére esik. Kezdetben elsősorban Dsidára összpontosítottunk, de Páskándiról is megemlékeztünk már 1998 óta minden évben” – mondta Muzsnay Árpád. Rámutatott,
Jakabffy Elemér Lugoson született 140 évvel ezelőtt, 1963-ben hunyt el, Szatmáron van a sírja. „Több ízben tartottunk az elmúlt években kisebbségpolitikai kérdésekkel foglalkozó tanácskozásokat, Jakabffy-napokat. Ezeken hazai kisebbségkutatók vettek részt, Bodó Barna, Szekernyés János, Kiss Tamás, Székely István. De eljött Duray Miklós felvidéki politikus, Varga Attila szatmári születésű alkotmányjogász, Csapody Miklós magyarországi politikus, Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke is” – mutatott rá Muzsnay. Azt is kiemelte, Balázs Sándor nyugalmazott kolozsvári professzor érdemben sokat foglalkozott Jakabffy életművével, több kötete látott napvilágot a kisebbségpolitikusról.
Jakabffy Elemér
Szendrey Júlia és Petőfi megismerkedésének évfordulója
Idén egyházi áhítat formájában emlékeznek a szatmári személyiségekre, a költőkre szavalatokkal is.
– fogalmazott Muzsnay Árpád. Kifejtette, a szatmárhegyi községi könyvtár a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum által adományozott állandó tárlattal büszkélkedhet: a kiállítás Páskándi Géza vers-, dráma- és esszéíró pályáját mutatja be, ez is megtekinthető a rendezvénysorozat keretében. „Egyébként a budapesti múzeum sokat segített az EMKE-nek, például eljöttek Petőfi-tanácskozásainkra. Idén lesz Szendrey Júlia és a költő megismerkedésének 175. évfordulója, ezt is meg szeretnénk ünnepelni Nagykárolyban. A polgármesteri hivatal megkapta az egykori Aranyszarvas fogadó épületét, és az lenne jó, ha ott hagyományossá válhatna egy Petőfi-bál szeptember első napjaiban, hiszen szeptember 8-án ismerkedett meg feleségével a költő” – mondta Muzsnay Árpád.
Muzsnay Árpád azt is elmondta, az EMKE múlt hónap végén egy több mint harminc éves sorozat részeként emlékezett meg a szatmári békekötés 310. évfordulójáról.
A nők jogaiért is kiállt a 140 éve született Jakabffy Elemér
Jakabffy Elemér módos földbirtokos családban született a Temes megyei Lugoson. Már fiatalkorától kezdve érdeklődött a kisebbségi politika iránt, így tudatosan választotta a Budapesti Tudományegyetem jogi karát. Politikai karrierje fiatalon kezdődött: 1910-től a Magyar Országgyűlésben a mai Krassó-Szörény megyében található Boksánbánya (Németbogsán) választókerület képviselője lett. Nyolcéves magyar parlamenti jelenléte alatt a nemzetiségek jogegyenlőségére koncentrált, de a művelődési és gazdasági fejlődés kérdése is foglalkoztatta. Alapvetően a demokratizáció lelkes híve volt, a szavazati jog kitágítása mellett állt ki, támogatta, hogy a nők is rendelkezzenek választójoggal (ezt támasztja alá az 1918-ban A választójogi bizottság tagjai a nők választójogáról címmel közölt tanulmánya is). Az őszirózsás forradalom eseményeit csak a háttérből figyelte, az utolsó, 1918-as országgyűlést (melyen ő is részt vett Bécsben) a Monarchia temetéseként, valamint Magyarország bukásaként látta. Az impériumváltást követően hazatért lugosi birtokára, ahol kisebbségi politikusként újfajta közéleti munkába kezdett: az Országos Magyar Pártban (OMP) a bánsági tagozat elnöke volt, képviselő lett a román parlamentben, ahol 1927–1937 között tevékenykedett. 1928-ban Háromszék, majd két cikluson át Szatmár megye választotta képviselőjévé. Sulyok Istvánnal és Willer Józseffel 1922-ben elindították a szülővárosában megjelentett, Magyar Kisebbség címet viselő nemzetpolitikai szemlét, melyben többek között Mikó Imre, Nicolae Iorga, Bíró Vencel, Paál Árpád, Balogh Artúr is közölt cikkeket, s amelyben a jogtudomány, a politológia és a társadalomtörténet mellett irodalompolitikai vagy művészetszociológiai írások is napvilágot láttak. Racionális hozzáállását a nemzetiségi témához jól jelzi, hogy 1923-ban elindította a folyóirat román párját Glasul minorităţilor címmel (később német és francia nyelvű cikkeket is közöltek). 1925-től nemcsak a román politikai színtéren volt jelen, hanem a Svájcban megrendezett népkisebbségi kongresszusokon is részt vett. 1938-tól, az OMP betiltása után egy időre visszavonult a politikai élettől. 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia is elismerte szakmai tevékenységét, szakírói munkásságát, külső taggá választották. 1943-tól a Romániai Magyar Népközösség munkáját segítette. Akárcsak jó barátja, kollégája, a kisebbségtudományi munkát folytató Mikó Imre, ő is megszenvedte 1944 eseményeit, nemzetiségi túszként internálták Bukarestbe, ahol nyolc hónapot töltött, majd Hátszeget jelölték ki új lakhelyéül. Hátszegi kényszertartózkodásának csak 1954-ben lett vége. 1957-ben a fiához költözött Szatmárnémetibe, ahol visszavonultan élt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!