2011. február 10., 10:022011. február 10., 10:02
A film ugyanakkor – amellett, hogy tematikájában a hasonló sztorit feldolgozó filmek (Rocky, Dühöngő bika, A remény bajnoka) sémájába illeszkedik, azaz egy alacsonyról induló, de az akadályok leküzdésével a csúcsra érő ökölvívó történetét meséli el – nem csupán sportfilmként tekintendő, sőt nem elsősorban akként: inkább szociofilm, amely a főszereplő sorsán keresztül egyáltalán nem mellékesen a lepukkant környezetéből kitörni akaró amerikai kispolgárok világát is bemutatja.
A film igaz történetet dolgoz fel, egy, a 90-es évek elején aktív váltósúlyú ökölvívő, Mickey Ward életét, aki a kezdeti sikertelenség után világbajnoki övet nyert. A harcos azonban korántsem a ringek és az izzadságszagú edzőtermek világát akarja bemutatni: Ward családján és ismerősein keresztül a 90-es évek elejének amerikai társadalmába nyerünk betekintést. A família ugyanis jellegzetesen amerikai kispolgári család: az anya elvált, összesen kilenc gyermeket nevelt fel, felnőtt lányai amolyan vénlányklubként a szülői házban élnek, miközben elsőszülött fia, Mickey féltestvére, Dicky Eklund – aki maga is ökölvívó volt – a 80-as, 90-es évek jellegzetes kábítószerének, a cracknek a rabja.
A film főszereplője, Mickey egyszerre két ellenféllel is kénytelen megküzdeni: családjával – amelyet majomszeretettel rajta csüggő anyja fog össze, aki olyannyira nem szeretné, hogy gyermekei kirepüljenek a szülői házból, hogy még Mickey menedzserének szerepét is felvállalja –, valamint az ökölvívás világában előtte tornyosuló nehézségekkel. Ez utóbbiakat tetézi bátyja, aki ugyan kábítószerfüggő, de ettől függetlenül nem kíván lemondani arról, hogy ő eddze az öcsit – aki aztán ennek eredményeképpen menetrendszerűen el is veszíti soron következő meccsét. A problémákat tovább tetézi, hogy a túlmozgásos Dicky a törvénnyel is sorozatosan szembekerül, ami végül oda vezet, hogy börtönbe kerül. Mickey úgy érzi, az egyetlen kiút, ha szakít a családjával, és barátnőjére támaszkodva, új edzőt keresve kezd új életet – ám hamarosan rájön, hogy ez nem oldja meg a problémákat.
A narráció egyik kiemelkedő megoldása, hogy amolyan történet a történetben megoldással indít: azt látjuk, amint az HBO filmet forgat Dickyről, a korábbi bokszbajnokról. Dicky saját bevallása szerint a film a visszatéréséről, illetve az azt megelőző előkészületekről szól majd – így nem csoda, ha a stáb és a kamera minden családi összejövetelen ott van, élethű képet nyújtva az átlagos amerikai famíliák mindennapjairól. A drámai fordulat akkor következik be mind az ő, mind Mickey életében, amikor kiderül: a tévécsatorna nem come back filmet forgatott, hanem ellenkezőleg: elrettentő dokumentumfilmet arról, hogyan épül le az az egykor számos fiatal számára példaképként szolgáló sportoló, aki a kábítószer rabjává vált. A fivérek ekkor rájönnek, hogy egymás nélkül egyik sem győzheti le az előtte tornyosuló akadályokat – innen pedig nyitottá válik az út a „feltámadás”, a csúcs felé.
A film egyik jó és a hitelességet növelő megoldása, hogy korabeli kamerákkal vették fel, amitől a képi világ, a színek is a 80-as, 90-es években készült mozik képi világát idézik. Szintén kiemelkedő a Dickyt játszó Christian Bale játéka, aki hátborzongató tehetséggel jeleníti meg a lecsúszott, drogfüggő bokszolót – a szerep kedvéért félelmetesen lefogyott –, nem véletlen, hogy a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscarra is jelölték. Kérdés ugyanakkor, hogy az itt nyújtott alakítás elegendő lesz-e arra, hogy lekörözze Geoffrey Rush A király beszéde című filmben nyújtott alakítását. Mark Wahlberg is jól teljesít Mickey szerepében, bár a maszkmesternek nem ártott volna kicsit több energiát áldoznia arra, hogy hiteles ökölvívóarcot „faragjon” neki: a fitos orr ugyanis nem épp a profi bokszolók jellegzetessége. Amy Adams a barátnő szerepében, Melissa Leo pedig a nagycsaládot összefogó anyaként viszont telitalálat. Mindent egybevetve egész jó film A harcos – ámbátor a kelleténél talán valamivel lassúbb ritmus gyakran próbára teszi a nézők türelmét. És vélhetően az is csökkenti az Oscar-esélyeket, hogy – erős szociovonulat ide vagy oda – ezt a történetet azért már elég sokszor láttuk.
A harcos (The Fighter – amerikai dráma, 2010, 115 perc) Rendezte: David O. Russell. Producer: David Hoberman, Todd Lieberman, Mark Wahlberg, Darren Aronofsky. Szereplők: Mark Wahlberg, Christian Bale, Amy Adams, Melissa Leo. Írta: Scott Silver, Paul Tamasy, Eric Johnson. Kép: Hoyte van Hoytema. Zene: Micjael Brook. Értékelés az 1–10-es skálán: 8
Szent László magyar király halálának 930. évfordulóján Jánó Mihály művészettörténész érdekfeszítő és látványos vetített képes előadást fog tartani Sepsiszentgyörgyön.
Mikrokosmos címmel indul a kulturális kapcsolatokat Bartók Béla örökségét bemutatva erősítő program a magyar–román határ mentén európai uniós támogatással.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.