Kirill Szerebrennyikov filmjében a házasság kilátástalanságát a sötét képi világ is érzékelteti
Fotó: képernyőmentés
A francia riviéra filmes mustrájának versenyprogramját az orosz Kirill Szerebrennyikov filmje nyitotta múlt héten annak ellenére, hogy a 75. cannes-i filmfesztivál nem fogad orosz delegációt. A kitiltás azonban nem vonatkozik a kormánykritikus orosz művészekre, így a kormánykritikus orosz rendező legújabb filmje, a Csajkovszkij felesége című történelmi dráma a hivatalos programban versenyez az Arany Pálmáért. A produkció, melyet mi is megtekintettünk, a laikus mozinézők körében nem ígérkezik túl népszerűnek.
2022. május 23., 13:122022. május 23., 13:12
Noha ukrán filmesek valamennyi orosz filmre nemzetközi bojkottot kértek a 75. cannes-i fesztiválon, Kirill Szerebrennyikov orosz rendező Csajkovszkij felesége című alkotásának levetítésével vette kezdetét a hivatalos versenyprogram szerdán, a film bemutatóján mi is részt vettünk.
A május 28-ig tartó filmes mustrán különösen nagy figyelmet kapott a filmes szakember, ugyanis Zhena Chaikovskogo/ Tchaikovsky’s Wife (Csajkovszkij felesége) című filmje annak ellenére is bekerült a versenyprogramba, hogy a fesztivál az ukrajnai háborúra való tekintettel nem fogad orosz művészeket, küldöttségeket.
Az orosz rendező több filmmel is ringbe szállt már az Arany Pálmáért, 2018-ban a Nyár (Leto) című filmje, tavaly pedig a Petrovy v grippe/Petrov’s Flu szerepelt a programban. A Csajkovszkij felesége egy frappáns és mondhatni divatos témaválasztásnak bizonyult, annak ellenére, hogy a közel két és fél órás film egy alapvetően hagyományos kosztümös dráma.
A produkció a bizonyos körökben mondhatni köztudottan homoszexuális orosz zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij és Antonina Miliukova, a megismerkedésükkor még csak fiatal, konzervatóriumot végző növendék elviselhetetlen házasságát mutatja be.
A házasság eleve halálra volt ítélve, a zeneszerző valószínűleg a társadalmi nyomás és/vagy valamicske hozomány reményében vette el a szinte őrülten szerelmes nőt, akivel már a házasság megkötésekor „tisztázzák”, hogy kapcsolatukban maximum testvéri szeretetről lehet szó. Ám Antonina ezt nem fogadta el, így a kapcsolat egyre inkább fojtogatta a zeneszerzőt, aki egy idő után már alkotni sem tudott, válni akart. A nő először beleegyezett a válásba, de végül teljesen elhatárolódott tőle, és bár szinte alig látták egymást, a zeneszerző 1893-as haláláig a felesége maradt.
Házasságuk a zenetörténet egy olyan epizódja, mely régóta várt egy megfilmesítést, ám sajnos egy olyan alkotás lett az eredmény, amelyet inkább a szakmai közönség fog értékelni némi fenntartással, és a laikus mozinézők körében nem lesz túl népszerű.
Kirill Szerebrennyikov azontúl, hogy a vászonra viszi a zenetörténet egy epizódját, egy olyan ódát alkot a zenéhez, amelyben a szép képek és a zene közösen fejezik ki a csodálatot, és éppen ezért rá kell hangolódni a megnézésére. Bár művészfilmként is tekinthetünk az alkotásra, a kritikusok már a bemutató után felrótták, hogy ahhoz kissé túl klisés és hatásvadász, figyelembe véve például a film végén a záró táncjelenetet.
A világhírű zeneszerző homoszexualitásának, a 19. századi homoszexualitásnak a megjelenítése a mai oroszországi viszonyok között bátor választásnak számít, ugyanis napjainkban, a „poszt me too érában” még mindig téma, hogy még a hollywoodi filmvásznakon is főként az eltárgyiasított női test jelenik meg meztelenül, a férfitest nagyon ritkán.
A nő korabeli helyzetének megjelenítése, a válás nehézkessége a vallásos és patriarchális orosz társadalomban szintén divatossá teszik a filmet. Nem lehet elmenni a film korhű látványvilága mellett sem. Az első gondolatunk az volt a moziteremben, hogy végre egy olyan film, amelyben az elegáns 19. századi otthonokban olyan fény van, amilyen a valóságban is lehetett a gyertyák fényénél.
A házasság kilátástalanságát a sötét képi világ is érzékelteti. Bár a Csajkovszkij felesége sokaknak nem lesz a kedvence, és valószínűleg nem viszi el a verseny fődíját, de Kirill Szerebrennyikov egy olyan filmet tett le az asztalra, amelynek ott a helye a francia riviérán a rendező nemzetiségétől függetlenül.
Elindulásának 55. évfordulóját ünnepli novemberben a román közszolgálati televízió Magyar Adása.
A holokauszt 80. évfordulójára emlékeznek az immár 9. alkalommal szervezendő, főként a zenét előtérbe helyező Kolozsvári Zsidó Napokon, amelynek programpontjaiban az izraeli helyzettel való együttérzés is megjelenik.
Premierre készül a nagyváradi Szigligeti Színház: Kovács D. Dániel Junior Prima-díjas rendező a jól ismert orosz vígjátékot, A revizort rendezi nagyszínpadra.
Dokumentum- és ismeretterjesztő filmekkel, vallási műsorokkal idézi fel a reformáció elindítója, Luther Márton alakját, tettének jelentőségét október 31-én a magyar közmédia.
Négy romániai városban lép fel a a nemzetközileg is komoly hírnévnek örvendő Liszt Ferenc Kamarazenekar – közölte a szervező, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa.
A magyar operajátszás legnépszerűbb művét, a Katona József drámájából és Erkel Ferenc zeneművéből készült, mindig aktuális mondanivalójú Bánk bánt mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera Vidnyánszky Attila rendezésében.
Cannes-ban díjazott szakítós vígjátékra hívja a romániai moziközönséget a Filmtett Egyesület.
Kik is igazából a székelyek, milyen kultúra éltetői, hogyan látják önmagukat ma a Székelyföldön élők – ezekre a kérdésekre ad választ a Kovászna, Hargita, Maros megyei múzeumok összefogásával nyílt kiállítás.
A rendszerváltás óta eltelt harmincöt év lesz a témája a november 3. és 17. között tartandó kolozsvári 9. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválnak. A színházi szemle programjának gerincét romániai előadások adják.
A víg özvegy című Lehár-operett története elevenedik meg az aradi nagyszínház színpadán.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!