Kirill Szerebrennyikov filmjében a házasság kilátástalanságát a sötét képi világ is érzékelteti
Fotó: képernyőmentés
A francia riviéra filmes mustrájának versenyprogramját az orosz Kirill Szerebrennyikov filmje nyitotta múlt héten annak ellenére, hogy a 75. cannes-i filmfesztivál nem fogad orosz delegációt. A kitiltás azonban nem vonatkozik a kormánykritikus orosz művészekre, így a kormánykritikus orosz rendező legújabb filmje, a Csajkovszkij felesége című történelmi dráma a hivatalos programban versenyez az Arany Pálmáért. A produkció, melyet mi is megtekintettünk, a laikus mozinézők körében nem ígérkezik túl népszerűnek.
2022. május 23., 13:122022. május 23., 13:12
Noha ukrán filmesek valamennyi orosz filmre nemzetközi bojkottot kértek a 75. cannes-i fesztiválon, Kirill Szerebrennyikov orosz rendező Csajkovszkij felesége című alkotásának levetítésével vette kezdetét a hivatalos versenyprogram szerdán, a film bemutatóján mi is részt vettünk.
A május 28-ig tartó filmes mustrán különösen nagy figyelmet kapott a filmes szakember, ugyanis Zhena Chaikovskogo/ Tchaikovsky’s Wife (Csajkovszkij felesége) című filmje annak ellenére is bekerült a versenyprogramba, hogy a fesztivál az ukrajnai háborúra való tekintettel nem fogad orosz művészeket, küldöttségeket.
Az orosz rendező több filmmel is ringbe szállt már az Arany Pálmáért, 2018-ban a Nyár (Leto) című filmje, tavaly pedig a Petrovy v grippe/Petrov’s Flu szerepelt a programban. A Csajkovszkij felesége egy frappáns és mondhatni divatos témaválasztásnak bizonyult, annak ellenére, hogy a közel két és fél órás film egy alapvetően hagyományos kosztümös dráma.
A produkció a bizonyos körökben mondhatni köztudottan homoszexuális orosz zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij és Antonina Miliukova, a megismerkedésükkor még csak fiatal, konzervatóriumot végző növendék elviselhetetlen házasságát mutatja be.
A házasság eleve halálra volt ítélve, a zeneszerző valószínűleg a társadalmi nyomás és/vagy valamicske hozomány reményében vette el a szinte őrülten szerelmes nőt, akivel már a házasság megkötésekor „tisztázzák”, hogy kapcsolatukban maximum testvéri szeretetről lehet szó. Ám Antonina ezt nem fogadta el, így a kapcsolat egyre inkább fojtogatta a zeneszerzőt, aki egy idő után már alkotni sem tudott, válni akart. A nő először beleegyezett a válásba, de végül teljesen elhatárolódott tőle, és bár szinte alig látták egymást, a zeneszerző 1893-as haláláig a felesége maradt.
Házasságuk a zenetörténet egy olyan epizódja, mely régóta várt egy megfilmesítést, ám sajnos egy olyan alkotás lett az eredmény, amelyet inkább a szakmai közönség fog értékelni némi fenntartással, és a laikus mozinézők körében nem lesz túl népszerű.
Kirill Szerebrennyikov azontúl, hogy a vászonra viszi a zenetörténet egy epizódját, egy olyan ódát alkot a zenéhez, amelyben a szép képek és a zene közösen fejezik ki a csodálatot, és éppen ezért rá kell hangolódni a megnézésére. Bár művészfilmként is tekinthetünk az alkotásra, a kritikusok már a bemutató után felrótták, hogy ahhoz kissé túl klisés és hatásvadász, figyelembe véve például a film végén a záró táncjelenetet.
A világhírű zeneszerző homoszexualitásának, a 19. századi homoszexualitásnak a megjelenítése a mai oroszországi viszonyok között bátor választásnak számít, ugyanis napjainkban, a „poszt me too érában” még mindig téma, hogy még a hollywoodi filmvásznakon is főként az eltárgyiasított női test jelenik meg meztelenül, a férfitest nagyon ritkán.
A nő korabeli helyzetének megjelenítése, a válás nehézkessége a vallásos és patriarchális orosz társadalomban szintén divatossá teszik a filmet. Nem lehet elmenni a film korhű látványvilága mellett sem. Az első gondolatunk az volt a moziteremben, hogy végre egy olyan film, amelyben az elegáns 19. századi otthonokban olyan fény van, amilyen a valóságban is lehetett a gyertyák fényénél.
A házasság kilátástalanságát a sötét képi világ is érzékelteti. Bár a Csajkovszkij felesége sokaknak nem lesz a kedvence, és valószínűleg nem viszi el a verseny fődíját, de Kirill Szerebrennyikov egy olyan filmet tett le az asztalra, amelynek ott a helye a francia riviérán a rendező nemzetiségétől függetlenül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!