Ez igen, dünnyögte megilletődötten Vanek B. Eduárd, ekkora rablás, és körülnézett. Vanek úr szerint ugyanis minden kereskedőnek egyetlen célja van: átvágni, becsapni a becsületes vásárlót (őt), kilopni a verejtékkel összekuporgatott pénzt a dolgos, ámde meg nem fizetett állampolgár zsebéből (az övéből). Hiszen a visszajáró gyanánt kapott rágógumikból mi az, hogy kenyérrevaló, egy egész pékségre való gyűlt össze csak a múlt hónapban!
De a sarki éjjel-nappalihoz képest ez a raktáráruház, nem mondom, a kifosztás akadémiája, kapaszkodott Turgyelán József karjába, aki seftelőként egész csinos vagyonra tett szert a gyanútlan barátok csőbe húzásából (hadd ne mondjuk, kicsoda ez a szent életű férfiú, aki még hisz az igaz barátságban és a tisztességben).
Vanek úr először járt bűnbarlangban, kissé meg is szeppent az első pillanatban, de eszébe jutott Ilonka néni, és félelmét mintha elfújták volna! Kihúzta magát, rántott egyet a nadrágján, megpödrintette bajszát, kalapját fejébe nyomva céltudatosan elindult. Inkább feléli öregkorára félretett vagyonkáját, csak ne lássa az önelégült vigyort a szipirtyó arcán.
Az egész akkor kezdődött, amikor sor került a Kibővített Lépcsőházi Kobaktanács (KLK) első, egyben alapító gyűlésére. Mivelhogy a Blokkalattin Elcsúszó Jámbor Polgári Egyesületbe (BEJPE) egyre inkább beszivárogtak a nők (!), Vanek úr úgy döntött, hogy megőrizendő az exkluzivitást, inkább létrehoz egy másik szervet is (ez lett a KLK), aminek teljes jogú tagjai lehettek az ellenkező nemű lények is, és ebből az ellenkezés határozottan bejött.
Például már az első napirendi pontnál összement a tej: a BEJPE ehavi rendes rendkívüli közgyűlésén eldöntötték, hogy ebben az évben is közös disznóvágás lesz, ezt javaslat formájában a KLK elé terjesztették. A KLK tagságának hangosabb fele felhorkantott, Turgyelán Józsefné összevonta szemöldökét, Ilonka néni pedig, ne tagadjuk, gúnykacajt hallatott, és vitriolos megjegyzéseket tett, például: igen, igen, határozottan jó az ötlet, hiszen mi másért kapálgattam kis kertemet a blokk mögött egész évben, ha nem azért, hogy vajszívű állatbarátok ráeresszenek egy tohonya hízót, a részeges disznók, elnézést, nem az állatra vonatkozott a minősítés, az a szegény pára csak az idegeit kúrálta, ha már túlélte a „szakértést”. (Emlékezetvesztésben szenvedő, valamint újszülött Olvasóink számára felelevenítendő: tavaly a disznóvágás kudarcba fulladt, miután a hentes eltörte a lábát, ennek okából Turgyelánék berúgtak, és szabadon engedték az áldozatot.) Ekkor csapott az asztalra Vanek úr, és közölte a lepcses szájú fehércselédekkel, hogy ők sem ma érkeztek a fél hatos tutajjal, márpedig disznóvágás lesz, mégpedig vágás nélkül, látta a tévében, hogy félbevágott disznót is lehet venni ma már azokban a bazi nagy hodályokban, és a káráló vészbanyák jobban tennék, ha nekiállnának a lábasokat sikálni, mert zabálni azt tudnak, látszik a kerületükön, és aki nem dolgozik, az nem is fog enni, ők nem ingyenkonyha. Konyhák. Haha, kacagott Ilonka néni, és netán az analfagamma házfelügyelő vásárol be, mi, aki összeadni se tud, látja ám ő, hogy miket művel a közköltség kiszámításakor, igenis, asszonyom, jut eszébe Vanek úrnak, a forgóalap nem azt jelenti, hogy befizetésekor szegény szüleit emlegessék, forognak az áldottak eleget sírjukban, ha látják, hogy hová küzdötte le magát szépreményű fiuk (mármint ő).
Hát ezért téblábolnak most Vanek úrék a raktáráruházban, listával a kézben, a BEJPE tegnap esti válságtanácskozásán írták össze a hozzávalókat, hogyasszongya: két láda sör, egy rekesz vodka, az asszonyoknak egy üveg meggylikőr, egy kg fokhagyma, só, bors, paprika, belek, hat üveg bor, savanyú uborka, hagyma, kenyér, olajbogyó (ezt a titkár nagyon szereti), zsír, szalonna, sportújságok, egy fél disznó, még egy fél disznó, nejlon-tasakok, egy rekesz dobozos sör, nótás cédé ésígytovább.
Vanek úrék elégedetten szuszogva állnak sorba a pénztár előtt. Alig három óra alatt sikerült bevásárolni, hogyasszongya: négy láda sör, két rekesz vodka, asszonyoknak kóla (akciós), tizenkét üveg bor, savanyú uborka, hagyma, kenyér, olajbogyó (fekete, az olcsóbb), virsli, pezsgő, halkonzervek, babkonzervek, levesporok, sajt, egy csavarhúzó-szett, fagyásálló folyadék, sportújságok, műsorújságok, keresztrejtvények, nótás cédé, kókuszreszelék, pudingpor, és egy egész liba.
Miért ne, magyarázta Vanek úr Turgyelánnak, az oroszok nem engedik be a disznóinkat, mert vész van, és ők tudnak valamit, eleget ültek a nyakunkon, ismerhetnek, az ángliusok pulykát esznek, hát mink meg libát. Vagyunk olyan jók, mint az ángliusok, ha már bévesznek az Unióba, nem?
Turgyelán nem tiltakozott, leemelt gyorsan egy doboz forró csoki-port. Akciósan.