HIRDETÉS
Prózaírói munkásságának kulisszatitkairól, szereplőformálásának mikéntjéről, Erdélyben és a nagyvilágban tett utazásairól, a személyes élményanyagnak az írásműbe történő „ávándoroltatásáról” beszélt Száraz Miklós György József Attila-díjas magyarországi író szombaton a Kolozsvári Magyar Napokon az erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) meghívottjaként.
Szó esett regényeinek születéséről, arról, hogy Ezüst Macska című első kötetétől milyen út vezetett Lovak a ködben vagy Apám darabokban című regényének megírásáig, és arról is, hogy miként „vándorolnak át” családtagjai vonásai alapján megalkotott szereplői egyik írásából a másikba.
A szerző Papp Attila Zsolt kérdéseire válaszolva kifejtette, nem tudja megmondani, Lovak a ködben című regényének elbeszélője miként, miért lett egy 30 év körüli nő, aki „egyszer csak váratlanul elkezdte tollba mondani neki az életét”. „A művésznek az is a dolga, hogy olyasmit is szállítson, ami nem megmagyarázható” – mondta Száraz Miklós György. Kitért arra, hogy 1899-ben született Borbála nagynénje szolgáltatta az alapanyagot a Lovak a ködben című regény elbeszélőjének megformálásához, a nagynéni hastáncosnőként élt többek közt Alexandriában, Szudánban, ahol az angol katonai parancsnoknak volt a szeretője. „Hogy szabad-e nagylelkűen elbeszélőket adnom a regényeimnek a saját családomból? Azt hiszem, ettől nem rövidült meg a családom” – mondta az író. Száraz Miklós Györgynek tavaly látott napvilágot Székelyek című kötete, amelyet több erdélyi városban is megismerhetett a közönség.
A Székelyek – Történelemről és hagyományról című művelődéstörténeti kötet nem elsősorban a székelyek történelméről szól, sokkal inkább a természetüket, szokásaikat, különösségüket igyekszik megragadni.
Az író kifejtette, már az 1970-es években kamaszként, és azt követően is rengeteget járt Erdélybe, ahol nemcsak magyarokkal és székelyekkel, de gyakorta románokkal és szászokkal is kapcsolatba került. „Utaztam tehervonatra kapaszkodva, láttam nagy árvizet, meghúztam magam havasokban, erdőkben, templompadlásokon, kamaszként Kerouac-szerűen bóklásztunk Erdélyben, eltűntünk a szülők, tanárok szeme elől” – mondta az író. Elmesélte, a Ceauşescu-korszakban tett erdélyi utazásai egyikén Nagyenyeden helyi fiatalokkal vitatta meg a dákó-román kontinuitáselméletet egy kazánházban, de befogadta őt éjszakára román család, magányos szász öregember, idős székelyek, akik recsegve hallgatták éjszaka a Szabad Európa Rádiót. Az író arról is beszélt, hogy járt Tibetben, nemrég pedig Grúziában, ahol grúzok és magyarok közt egyfajta lelki rokonságot vélt felfedezni.
