A Kilenc című, Györfi Csaba rendezte temesvári előadás Fellini 8½ című, félig önéletrajzi filmjének adaptációja
Fotó: Csiky Gergely Állami Magyar Színház
Nézők nélkül, főpróbai keretek közt zajlott a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Kilenc című musicaljének bemutatója. Györfi Csabával, az előadás rendezőjével arról beszélgettünk, miként hat az alkotói munkára az állandósuló bizonytalanság, és hogy létezhet-e egyáltalán nézők nélkül színház.
2021. április 04., 19:292021. április 04., 19:29
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban hónapok óta várat magára a közös térben történő élményszerzés, hiszen a városban stabilan magas a fertőzöttségi arány. Az idei évad második bemutatóját a színház zárt ajtók mögött kényszerült megtartani. A Györfi Csaba rendezésében színpadra állított Kilenc című musicalt – amely Federico Fellini 8½ című, félig önéletrajzi filmjének adaptációja – a színészek március 21-én nézők nélkül, főpróbai keretek közt játszották. Az előadás rendezőjét arról kérdeztük, hogyan hat az alkotói folyamatra és magára az alkotásra, ha a végeredmény utáni várva várt premieren nincs jelen a nagyérdemű.
A színház több ezer éves hagyománya kizárólag úgy maradhatott fenn az egyre ingergazdagabb technológiákkal élő szórakoztatóipar világában, hogy a néző-színész kölcsönhatását alapul vevő, egyszeri és megismételhetetlen találkozásra épít. A fizikai távolságtartás követelménye éppen a színházi hagyomány alapjait ingatta meg, jelentős változások elé állítva a színházi közeg valamennyi alkotóját.
A szabadúszó rendezőre és koreográfusra, Györfi Csabára is frusztrálóan hatott a színházakat fokozottan érintő, járványhelyzeti bizonytalanság. Tapasztalata szerint a bizonytalanság miatt az előadók is másképp próbálnak, mint korábban:
Hozzátette, rendezőként – akinek a folyamatban való gondolkodás az elsődleges feladata – többletkihívást jelentett állandó készenléti állapotban alkotni. „Kétszer annyi vagy még több energiát égetek ebben a helyzetben, mert úgy létezem egy próbafolyamatban, hogy bármikor megszakadhat, eltolódhat, leállhat az a rendszer, amiben éppen vagyok. Erre fel vagyok készülve, és bízom abban, hogy jól fogok improvizálni, ha lépni, váltani kell” – vázolta a rendező. Az egy éve tartó készültség azonban idővel őt is megtanította alkalmazkodni a „napról napra történő élet” állapotához.
Györfi Csaba: egyáltalán nem könnyű az alkotóknak úgy befejezni egy anyagot, hogy azt nem látta néző
Fotó: Facebook/Györfi Csaba
Bár a Kilenc című musicalben részt vevő alkotók a próbafolyamat kezdetétől sejthették, hogy az előadás egyelőre nem kerül nézők előtt bemutatásra, mégis teljes energiabedobással dolgoztak. Györfi Csaba kifejtette, az előadás felépítése közben rendszerint nem a folyamat végével foglalkozik, hiszen az egyszer úgyis bekövetkezik. Inkább arra figyel, ami az adott körülmények közt inspirálni tudja, jelen esetben például az erős egyéniségekből és számos fiatal előadóból álló temesvári társulat. Ennek ellenére érzett egyfajta csalódottságot a folyamat végén, azonban ez nem befolyásolta a próbafolyamat egészét, számára ugyanis a társulattal való találkozás és a közös ügyön való együttgondolkodás fontossága került inkább előtérbe.
– idézte fel a rendező. Elmondása szerint a Fellini-adaptáció színpadra alkalmazásánál két alapvető szempontot tartott szem előtt: egyrészt figyelt arra, hogy a történet a néző számára is személyessé tudjon válni, másrészt viszont – musicalről lévén szó – olyan erőteljes zenei világ építésére törekedett, ahol az előadók zenei tehetsége és a dalok professzionális megszólaltatása egyszerre tudja képviselni a darab dramaturgiáját. Az előadásban használt színházi elemek érvényességét azonban egyelőre nem nyílt alkalmuk a nézők jelenlétében lemérni, így a premier tulajdonképpen főpróbának felelt meg.
Györfi Csaba szerint az előadás koncepciója még inkább nélkülözhetetlenné teszi a nézők előtt történő játék aktusát. Hozzátette,
„Számomra a nézők és játszók együttes energiájából születő csoda jelenti az előadást magát. Ez párbeszéd, bármelyik fél hiánya esetében nem beszélhetünk színházról. A nézők nélküli színház üres próbálkozás valamiféle túlélésre” – mondta a rendező.
Úgy fogalmazott, a jelenlegi helyzet sajnos nagymértékben befolyásolhatja a színház definícióját és jövőjét, a nézők vágynak a színházra, az előadók arra, hogy nézzék őket, ha ez sokáig nem tud beteljesülni, mindkét fél morális sérülést szenvedhet, mely globális szinten nagyon sok embert érinthet. Reméli ugyanakkor, hogy a befektetett munka nem válik fölösleges időpazarlássá, és a nagyérdemű mielőbb élőben is megtekintheti az előadást.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
szóljon hozzá!