Hozzátette, rendezőként – akinek a folyamatban való gondolkodás az elsődleges feladata – többletkihívást jelentett állandó készenléti állapotban alkotni. „Kétszer annyi vagy még több energiát égetek ebben a helyzetben, mert úgy létezem egy próbafolyamatban, hogy bármikor megszakadhat, eltolódhat, leállhat az a rendszer, amiben éppen vagyok. Erre fel vagyok készülve, és bízom abban, hogy jól fogok improvizálni, ha lépni, váltani kell” – vázolta a rendező. Az egy éve tartó készültség azonban idővel őt is megtanította alkalmazkodni a „napról napra történő élet” állapotához.

– idézte fel a rendező. Elmondása szerint a Fellini-adaptáció színpadra alkalmazásánál két alapvető szempontot tartott szem előtt: egyrészt figyelt arra, hogy a történet a néző számára is személyessé tudjon válni, másrészt viszont – musicalről lévén szó – olyan erőteljes zenei világ építésére törekedett, ahol az előadók zenei tehetsége és a dalok professzionális megszólaltatása egyszerre tudja képviselni a darab dramaturgiáját. Az előadásban használt színházi elemek érvényességét azonban egyelőre nem nyílt alkalmuk a nézők jelenlétében lemérni, így a premier tulajdonképpen főpróbának felelt meg.

Györfi Csaba szerint az előadás koncepciója még inkább nélkülözhetetlenné teszi a nézők előtt történő játék aktusát. Hozzátette,

„Számomra a nézők és játszók együttes energiájából születő csoda jelenti az előadást magát. Ez párbeszéd, bármelyik fél hiánya esetében nem beszélhetünk színházról. A nézők nélküli színház üres próbálkozás valamiféle túlélésre” – mondta a rendező.

Úgy fogalmazott, a jelenlegi helyzet sajnos nagymértékben befolyásolhatja a színház definícióját és jövőjét, a nézők vágynak a színházra, az előadók arra, hogy nézzék őket, ha ez sokáig nem tud beteljesülni, mindkét fél morális sérülést szenvedhet, mely globális szinten nagyon sok embert érinthet. Reméli ugyanakkor, hogy a befektetett munka nem válik fölösleges időpazarlássá, és a nagyérdemű mielőbb élőben is megtekintheti az előadást.