Fotó: Veres Nándor
A Szatmárnémeti Északi Színház magyar csapatából szerződött át Csíkszeredába a két fiatal színész, Sándor Anna és Kányádi Szilárd. Előbbi már az első bemutatóban fontos szerepet játszik, utóbbi rendezői álmokat is dédelget.
2016. augusztus 31., 13:522016. augusztus 31., 13:52
Az idei évadtól két fiatal színésszel bővült a Csíki Játékszín társulata, Sándor Anna és Kányádi Szilárd a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatától szerződött át a csíkszeredai színházhoz. A két friss társulati taggal Szép Ernő Vőlegény című darabjának egyik próbája előtt találkoztunk. Sándor Anna sepsiszentgyörgyi születésű, és noha matematika–informatika szakon végezte a középiskolai tanulmányait, négy évig a szülővárosában működő Osonó Színházműhely tagjaként tevékenykedett, amely elmondása szerint meghatározó volt abban, hogy színművészeti szakra felvételizzen.
„Az Osonóban szerzett pozitív tapasztalatok miatt egyértelmű volt, hogy a színház felé fogok fordulni. Jó iskola volt, minden szempontból megismerkedtünk a színjátszás titkaival, hiszen mi szereltük be a díszletet, mi készítettük elő a saját kellékeinket is. Ezzel a kis batyuval érkeztem a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművészeti szakára, ahol megint csak egy nagyon jó csapatnak lettem a része, és ahol kölcsönösen tudtunk tanulni egymástól. Zalányi Gyula, majd Patkó Éva volt az osztályvezetőnk” – mesélte.
Szatmári vérfrissítés
Az ifjú színésznövendék már harmadéven leszerződött a szatmári színházhoz, ingázott a két város között. „Szilárddal együtt kerültünk Szatmárra, akkor volt ott »vérfrissítés«, sok fiatal került velünk együtt oda. A közönségünk nagyon hálás volt, nagyon jó feladatokat kaptunk a négy év alatt, amíg ott voltunk, mondhatni végigdolgoztuk ezt az időszakot. Egyik produkció jött a másik után” – mondta Sándor Anna.
Kányádi Szilárd Székelyudvarhelyen született, ő is egy diákszínjátszó kör tagja volt középiskolás korában, amelyet Sarkadi Zoltán és P. Fincziski Andrea vezetett. Mint mesélte, a színészképzés számára Békéscsabán kezdődött, ott tanult színészmesterséget 2002 és 2006 között Kovács Edit és Jancsik Ferenc vezetésével. Ezt követően egy évig a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színésze volt, egy idő után azonban úgy érezte, ez nem elégíti ki szakmailag. Rég dédelgetett vágya volt, hogy kipróbálja magát a rendezés terén, és erre lehetőséget is kapott a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen.
„Aztán öt év után eljutottam oda, hogy inkább színész leszek. De amikor leszerződtem Szatmárra, jöttek olyan feladatok is, amelyek mindenféleképpen rendezői feladatok voltak. Akkor kezdett bennem is összeállni egyfajta egyensúly ezzel kapcsolatban, úgy gondoltam, hogy amíg működik, hogy játszom is és rendezek is, addig csinálom párhuzamosan ezeket a feladatokat” – magyarázta Kányádi Szilárd.
A Székelyföld az otthon
A két új, játékszínes színész elmondta, noha szép éveket töltöttek a szatmári színháznál, egy idő után megfogalmazódott bennük, hogy közelebb szeretnének költözni a szülővárosukhoz. „Mindketten székely emberek vagyunk, a Székelyföld jelenti nekünk az otthont. Épp amikor megszületett bennünk a döntés, hogy lépünk, felhívott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, hogy lenne egy ajánlata számunkra. Kapva kaptunk az alkalmon, mert egybevágott az elképzeléseinkkel” – magyarázta Sándor Anna.
Úgy vélik, egészséges az, ha egy színész időről időre társulatot vált, vagy más társulatnál vállal – akár csak egy előadás erejéig is – szerepet. „Egy új helyen más mérce szerint kell dolgozni, teljesen más környezetben, így nem lehet elkényelmesedni. Egy másik társulatban másfajta nehézségekkel, örömökkel találkozunk, ezek mind arra sarkallják az embert, hogy átértékelje, mit ér az, amit csinál, mekkora a súlya, és egyáltalán eredményes tud-e lenni máshol is szakmailag” – fogalmazott Szilárd.
Anna hozzátette, ehhez nem feltétlenül kell a társulatváltás.
„El tudom képzelni, hogy egy színész akár húsz-harminc éven keresztül egy társulat tagja legyen, de ehhez kell egy olyan közeg, amely önmagában is meg tud újulni. De általában annyira le van terhelve a színész – főleg kisebb társulatoknál –, hogy nincs ideje másfelé nézni. Nem feltétlenül szakmailag, hanem olyan értelemben is, hogy kikapcsolódjon, elolvasson egy könyvet, vagy a film világa fele nyisson. Nem kell feltétlenül elmenni más társulatba dolgozni, de legyen meg a feltöltődés lehetősége. Nekünk most itt, Csíkban minden új, a kollégák, a nézők, és ez abszolút kihívás, új impulzust ad a munkánknak” – magyarázta a színésznő.
Kérdésünkre, hogy mennyire ismerik a Csíki Játékszín eddigi tevékenységét, elmondták, a társulatot ismerik, de nem sok csíkszeredai előadást láttak az utóbbi években. Ha nagy ritkán Szatmárról hazajöttek, végiglátogatták a székelyföldi színházakat. „Rengeteget meséltek a szatmári idősebb színészkollégák arról az időszakról, amikor alakult a Csíki Játékszín, hogy milyen sokat vendégszerepeltek az új csíki intézményben, aztán hogy ezek a vendégszereplések hogyan maradtak el idővel, miután a helyi társulat kialakult. Ilyen szempontból ismerjük a Csíki Játékszín fejlődéstörténetét. De amikor itt jártunk egy-egy előadást megnézni, azt láttuk – és ez sokat nyomott a latban a meghívás mellett –, hogy Csíkszeredában lüktető élet, pezsgés van, zajlanak az események kulturális és mindenféle téren” – mondta Kányádi Szilárd. Társa szerint Szatmárról is úgy látszott, hogy Csíkban egy összetartó társulat, jó csapat van.
Sándor Annát a csíkszeredai színház idei első bemutatójában, a Vőlegény című előadásban láthatja a közönség, a vőlegény menyasszonyaként. Kányádi Szilárd A csodálatos esernyő című mesejátékban mutatkozik be Csíkszeredában, addig Pécsett rendez a Janus Egyetemi Színházban egy Kőműves Kelemen-előadást. Azt is elárulta, hogy az idei évadban színészként működik a társulatnál, de „benne van a pakliban”, hogy a következő évadokban rendezni is fog.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Fürdővilág a Kárpát-medencében: Budapest, Sóvidék és Tarcsafürdő címmel nyit kiállítást április 30-án Sepsiszentgyörgyön a bukaresti Liszt Intézet.
Az Agyagkatonák – Az első kínai császár halhatatlan hadserege című kiállítás Marosvásárhelyre érkezik: május 7-től a Kultúrpalotában lesz látható, ez lesz a városban az idei legimpozánsabb nemzetközi kiállítás.
Május 8-11. között szervezik meg a 10. Csíkszeredai Könyvvásárt, melyen 50 kiadó mutatja be az olvasóknak legfrissebb kínálatát – közölték csütörtökön a szervezők.
Életének 60. évében váratlanul elhunyt dr. Magyari Zita Ida karnagy, zeneszerző, zenepedagógus, Erdély első zeneszerzőnője – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
A Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal az Andrei Mureșan Színházzal, az Osztrák Kulturális Fórummal és a Liszt Intézet Sepsiszentgyörggyel partnerségben új kulturális teret hoz létre.
Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány Szent György napjától, április 24-től számítja. Számos Szent György-napi szokás és hiedelem élt és él talán itt-ott ma is a magyar nyelvterületen.
Az erdélyi magyar irodalom irodalomtörténészeinek, kritikusainak palettáján a legjobbak közt van a napokban elhunyt Láng Gusztáv helye, aki a transzilvanizmusnak is egyik legkiválóbb szakértője volt.
A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezőcsapata közölte, hogy mely frissen díjazott alkotásokat fogják vetíteni a június 13. és 22. közt tartandó, immár 24. alkalommal szervezendő kolozsvári szemlén.
szóljon hozzá!