– olvasható a szervezők szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében.

Augusztus 20-án Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családban című filmdrámáját tekintheti meg a közönség.

A filmes családregény a mozikban is nagy sikert aratott. A történet szerint Berta (Ónodi Eszter) édesanyját ápolja, aki 94 évesen az alzheimerrel küzdve már csak a múltjában él. A járókerettel lassan közlekedő asszony pedig valaha igencsak mozgékony volt, életében huszonhétszer költözött. A család Trianon után először Debrecenbe települt át, ahol az anya édesapjának állása volt a postán. A kalaposnak kitanult fiatal lány aztán Budapestre költözött, ahol pár évnyi nyugodt és boldog időszak után elkezdődik a költözések sora, aminek köszönhetően szinte az egész országot bejárja a család, a 20. századi magyar történelmi események elől menekülve. Valami különös, velük született derű folytán azonban ez nem tragédiák sorozata, a család jókedve, humora mindvégig megmaradt, a Partiumtól kezdve, Budapesten át egészen az Isten háta mögötti településig.

Csakhogy ez az ügy más, mint a többi, mindenhol falakba ütközik. Gordont (Kolovratnik Krisztián) hajtja a kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, annál kitartóbban követi a nyomokat. A szálak több irányba vezetnek, és úgy tűnik, senkinek nem áll érdekében az, hogy kiderüljön az igazság.

A film két idősíkon futó, fordulatokban gazdag családtörténet, amely anya és lánya kapcsolatának mélységeit boncolgatja. A Bécsben élő sikeres ügyvéd, Olga (Tóth Ildikó) idős anyja, Mária (Törőcsik Mari) váratlanul kómába esik. Amíg Mária élet és halál közt lebeg, Olga egy mélyen elhallgatott titokra bukkan. Az egyre szenvedélyesebb kutatás az ’50-es évek háború utáni Európájába vezeti vissza, ahol útja végén ő maga áll: egy olyan ember, akit korábban nem ismert.

A két főszereplő találkozik egy vágóhídi munkahelyen. Endre, a vágóhíd visszafogott természetű, bal kezére lebénult gazdasági igazgatója és Mária, a nagyon szigorú, autisztikus viselkedésű, új minőségellenőr, aki még tanulja az érzelmek elfogadását és az emberi érintést, bár motivált az emberi kapcsolatokra, de a kollégái számára különös stílusa miatt elszigetelődik. Mint később kiderül, Endrének és Máriának minden éjjel ugyanaz a közös álma van egy szép, hóval borított erdőben ismerkedő szarvaspárról. Erre azonban csak akkor jönnek rá, amikor egy munkahelyi lopás miatt elmesélik az álmaikat a lopási ügyet vizsgáló pszichológusnőnek. A mentálhigiénés vizsgálatot végző pszichológusnő azt gondolja, hogy csak gúnyt űznek belőle. Endrének és Máriának nem könnyű megtalálni egymásban, az álmukban szarvasként már megélt szerelmet.