László Noémi költő új gyerekverskötetéről: a gyerek még érzi, mi vers és mi nem

Most megjelenő, Bodzabél című gyerekverskötetéről, az ihlet és a jó vers természetrajzáról, a gyerekeknek és felnőtteknek szóló alkotások közti nem létező határvonalról beszélt László Noémi költő a Krónikának.

Kiss Judit

2017. október 21., 11:082017. október 21., 11:08

2017. október 22., 17:062017. október 22., 17:06

– Nem jelent meg gyerekversköteted 2010 óta, most viszont a csíkszeredai Gutenberg Kiadónál lát napvilágot az új, Bodzabél című, amellyel a novemberi Marosvásárhelyi Könyvvásáron már találkozhat a közönség. Ezek a versek a Napsugár gyermeklap hasábjain jelentek meg az elmúlt hét évben. Ahogy mondani szokás, a legjobb múzsa a lapzárta. Ezeknek a verseknek az esetében ez mennyire volt így?

– Egy sok évvel ezelőtt rendezett újévi Napsugár-találkozón szóba került, hogy ki milyen módon küldi verseit a lapnak.

Miközben azon lelkendeztünk, hogy remekül „gyártom” megadott témára és határidőre a verset, Kányádi Sándor fejcsóválva közbeszólt, hogy rendes ember nem művel ilyesmit: nem írunk rendelésre verset.

Ám ha Zsigmond Emese, a kolozsvári gyereklapok főszerkesztője nem kérné minden alkalommal tőlem a verset, és a határidő lejárta után nem tartana ki fegyelmezetlen szerzője mellett, ezek a versek nem léteznének. Lehet, hogy túlzás azt állítani, rendelésre készülnek, mert végül sosem épp úgy és épp olyan vers születik, ahogyan és amit elvárnak, tény viszont, hogy nógatás nélkül nem szedném össze magam. Másrészt azt is el kell mondani, hogy a felnőttszerű élet viharában nekem már nem működik a versírás, nincs hozzá időm, magányom, magánéletem – ha ez így nem túlzás.

Így ezekben a gyerekversnek nevezett darabokban sok minden kibukik, ami egyebütt nem talál csatornát magának.

Mindig azt hangoztattam: az ember ne akarjon versírásból megélni. Most, az út felénél úgy látom, aki nem akar a költészet kedvéért éhen halni és koldulni, hajbókolni sem hajlandó, annak a múzsái elhallgatnak. Remélhetjük, hogy csak egy időre. Ihlet nélkül nem szeretek verset írni.

– A korábbi, Feketeleves című kötet felnőttekről felnőtteknek és gyerekeknek is szóló, sok helyen kesernyés, ironikus, szarkasztikus darabjai a felnőttek világának fonákságaira világítanak rá. Úgy tűnik, mintha a Feketelevesben a te gyerekkori éned szólalna meg. A Bodzabél esetében mennyire van így? Hiszen a 2010 és 2017 közti időszakra esik a gyerekeid kiskora. Ők mennyire ihletadói a mostani verseknek?

– Ebben a kötetben már akad néhány vers, amit konkrétan a lányom és a fiam ihletett, olyasmi, amit mondtak vagy tettek. A Bodzabél versei nem annyira egységesek, összefüggőek, mint a Feketeleves anyaga, nem is úgy születtek.

A Feketelevest egy hónap alatt írtam, és utána cizelláltam rajta, de a kötet szinte egyszerre jött világra, mint a gyermek. Gyakorlatilag gyermeki és kamasz énemtől búcsúztam benne, mert szülővé váltam éppen.

A Bodzabél hét év mindennapjainak lenyomata. Darabjait az évszakok rendje szerint fűztem fel, tavaszból télbe tartanak a versek, az időjárás változása mellett a gyermeki életritmus különféle állapotait is jelzik. Nagy levegővétellel azt is mondhatnám, egyfajta kölyökkalendárium ez a kötet. Jó címe lehetett volna ez, ha időben eszembe jut.

– A nagyobbik gyereked tízéves, úgyhogy ő nyilván már potenciális olvasód. Tesztelted rajta a gyerekverseid hatását? Hiszen az élő, közvetlen olvasói visszajelzés feltehetően sokat jelent a szerzőnek.

– Nem tesztelem rajta, úgy érzem, az csalás volna. De visszajelzést kapok tőle, és ez sokat jelent. Például, olvasta a Feketelevest, és tudom, melyik verset szereti. Vagy tudom, hogy a Ragyog a mindenség erdélyi gyerekvers-antológiában, amit sokszor elővesz, az én verseimet is elolvassa, nem csupáncsak azért, mert az anyja írta őket. Ez jólesik.

Leginkább az esik jól, hogy szeret verset vagy bármit olvasni, anélkül, hogy én valaha is akarattal erre idomítottam volna őt. Azt hiszem, egyszerűen és természetesen átvette az írott szó szeretetét tőlünk.

És a Sándorok, Kányádi, Csoóri, Weöres vagy Szabó T. Anna, Lackfi János, Kukorelly Endre és mások köteteit lapozva el szokta mondani, mi miért tetszik, úgyhogy azért valamennyire belelátok a versolvasó gyerekfejbe, igen.

– A Bodzabélben megjelent versek talán nem annyira kíméletlenül őszinték, mint a Feketelevesben olvashatók, és mivel eredetileg a Napsugárba írtad őket, talán inkább a gyerekolvasót célozzák. Hogyan látod, húzható egyáltalán valamiféle határvonal gyereknek és felnőttnek írt vers között? Vagy a jó gyerekversnek mindig a felnőttnek, illetve a felnőttben ott lapuló gyereknek is kell szólnia?

– Én nem tudok határt húzni a két tételezett műfaj között.

Ebben Weöres Sándor mellé állnék, aki úgy tartotta, nincs külön gyerek- és külön felnőttvers, hanem egyszerűen csak vers van.

A mai hisztérikusan politikailag korrekt korban normálisan nem is lehet erről a témáról beszélni, amit mondanék, az azonnal kirekesztően hangzana. Például azt mondanám, hogy ami túlzottan cuki, szimpla vagy gügye, az egyszerűen nem vers és kész, azt nem becsületes dolog jobb híján a gyerekek nyakába varrni azzal, hogy jó lesz az nekik, mert hiszen úgysem értenek ők sokat ebből a világból. Ez nem igaz, nagyon is sokat értenek belőle, csak erről mi felnőttek, akik egy másféle világrendet erőszakolnánk rájuk, nem szeretünk beszélni. Rossz gyerekverset népszerűsíteni olyan, mint fals, monoton, semmitmondó zenével kedveskedni. Bár arra is akad példa bőven, sajnos. Ugyanakkor a másik pólusról gondolkodva azt is mondanám, hogy ami túlzottan intellektuális, fagyos, formátlan és izzadtságszagú, az szintén nem vers, hiába akarjuk felnőttvers címén annak eladni, mert bonyolult és magasröptű és felfoghatatlan.

Az igazi vers nem szájbarágó és nem zagyva, nem kényeskedik és nem keménykedik, nem dadog és nem hivalkodik, és még sorolhatnám. És nem is lehet elmondani, milyen, de érezni és tudni lehet,

és nagyon remélem, hogy a gyerekek még érzik és tudják, hogy adott szöveg vers-e vagy sem, jó-e vagy sem. Ugyanúgy, ahogyan a felnőttnek, ha kell, arcába vágják: rossz vagy!

Galéria

– A Bodzabél Kürti Andrea varázslatos illusztrációival lát napvilágot. Te hogyan látod, ezek a rajzok egy másik, vizuális dimenziót is nyitnak a verseidből kiindulva? Milyen irányba viszik az üzenetet? Merthogy mindenképpen egyfaja értelmezést, pluszjelentést hordoz a versekhez rendelt illusztráció.

– Idén tavasszal, a Napsugár hatvanadik születésnapja alkalmából a Kolozsvári Magyar Színház előcsarnokában rendezett kiállításon beszélgettünk Kürti Andreával az akkor még csak „mocorgó” illusztrációkról. Úgy gondolta, mondta, könnyű dolga lesz, mert közel áll hozzá a Bodzabél verseinek világa, ezzel szemben meglepetten tapasztalta, hogy küszködik a rajzokkal és épp a közelség miatt nehezen megy a dolog. A képanyag ismeretében úgy látom, szülésszerű volt ez a folyamat. Remélem, Andrea elfelejtette már a „vajúdás” fájdalmait – a rajzokat hosszasan inkább nem is jellemezném.

Kék és álomszerű, lebegő és mégis súlyos, és mindvégig jellegzetesen Kürti Andrea, de úgy, hogy a versek világát hitelesen tükrözi. Azt hiszem, a két alkotónak remek porontya született.

Még szerencse, hogy a Gutenberg Kiadó ilyen szépen összehozta őket, és hogy a kép- és szöveganyagból olyan gyönyörű nyomdai terméket varázsolt, amilyen ez a könyv lesz. Majd meglátják!

– Tervezel-e további köteteket?

– Korábban említettem, hogy hallgatnak a múzsák.

Néha persze kitör az ember ebből a csendből, de ez korántsem olyan, mint húszas éveinkben, amikor egyre-másra buktak elő a versek. Vannak verseim és kötettervem is van, csak állandóan valami egyébbel „kell” foglalkozni.

Utoljára 2013-ban jelent meg verseskötetem, úgyhogy nem ártana újjal jelentkezni – bár második, elhamarkodott könyvem óta nem rohanok a szövegeimmel a kiadóba. Sajnos nem mindegy, hol, hogyan jelenik meg az a verseskötet. Ezzel kapcsolatban teljesen tanácstalan vagyok már. Majd, ha kifundálok valami zseniális stratégiát, talán megmozdulok. Addig hadd mocorogjanak a versek a fiókban. Arra, úgy érzem, most már bőven van idő. Nem sietek sehova.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 16., szerda

Tusványos előrendezvénye: a nagyváradi festészet meghatározó alakjának állít emléket az EMŰK tárlata

Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).

Tusványos előrendezvénye: a nagyváradi festészet meghatározó alakjának állít emléket az EMŰK tárlata
2025. július 15., kedd

Erdélyi dokumentumfilmek versenyeznek idén a 25. Filmtettfeszten

Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.

Erdélyi dokumentumfilmek versenyeznek idén a 25. Filmtettfeszten
2025. július 14., hétfő

Legyen a színház a város kulturális központja – Horváth Hunor, a temesvári magyar társulat új igazgatója terveiről

Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.

Legyen a színház a város kulturális központja – Horváth Hunor, a temesvári magyar társulat új igazgatója terveiről
2025. július 13., vasárnap

Élő téka: felidézik a Szent Anna-tó körüli nemzetközi performansz fesztiválokat

A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.

Élő téka: felidézik a Szent Anna-tó körüli nemzetközi performansz fesztiválokat
2025. július 09., szerda

Újra a bábok a főszereplők a kolozsvári Bánffy-palotában

A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.

Újra a bábok a főszereplők a kolozsvári Bánffy-palotában
2025. július 08., kedd

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére

Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére
2025. július 07., hétfő

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban

Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban
2025. július 05., szombat

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás

Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás
2025. július 05., szombat

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere

Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere
2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban