Most megjelenő, Bodzabél című gyerekverskötetéről, az ihlet és a jó vers természetrajzáról, a gyerekeknek és felnőtteknek szóló alkotások közti nem létező határvonalról beszélt László Noémi költő a Krónikának.
2017. október 21., 11:082017. október 21., 11:08
2017. október 22., 17:062017. október 22., 17:06
– Nem jelent meg gyerekversköteted 2010 óta, most viszont a csíkszeredai Gutenberg Kiadónál lát napvilágot az új, Bodzabél című, amellyel a novemberi Marosvásárhelyi Könyvvásáron már találkozhat a közönség. Ezek a versek a Napsugár gyermeklap hasábjain jelentek meg az elmúlt hét évben. Ahogy mondani szokás, a legjobb múzsa a lapzárta. Ezeknek a verseknek az esetében ez mennyire volt így?
– Egy sok évvel ezelőtt rendezett újévi Napsugár-találkozón szóba került, hogy ki milyen módon küldi verseit a lapnak.
Ám ha Zsigmond Emese, a kolozsvári gyereklapok főszerkesztője nem kérné minden alkalommal tőlem a verset, és a határidő lejárta után nem tartana ki fegyelmezetlen szerzője mellett, ezek a versek nem léteznének. Lehet, hogy túlzás azt állítani, rendelésre készülnek, mert végül sosem épp úgy és épp olyan vers születik, ahogyan és amit elvárnak, tény viszont, hogy nógatás nélkül nem szedném össze magam. Másrészt azt is el kell mondani, hogy a felnőttszerű élet viharában nekem már nem működik a versírás, nincs hozzá időm, magányom, magánéletem – ha ez így nem túlzás.
Mindig azt hangoztattam: az ember ne akarjon versírásból megélni. Most, az út felénél úgy látom, aki nem akar a költészet kedvéért éhen halni és koldulni, hajbókolni sem hajlandó, annak a múzsái elhallgatnak. Remélhetjük, hogy csak egy időre. Ihlet nélkül nem szeretek verset írni.
– A korábbi, Feketeleves című kötet felnőttekről felnőtteknek és gyerekeknek is szóló, sok helyen kesernyés, ironikus, szarkasztikus darabjai a felnőttek világának fonákságaira világítanak rá. Úgy tűnik, mintha a Feketelevesben a te gyerekkori éned szólalna meg. A Bodzabél esetében mennyire van így? Hiszen a 2010 és 2017 közti időszakra esik a gyerekeid kiskora. Ők mennyire ihletadói a mostani verseknek?
– Ebben a kötetben már akad néhány vers, amit konkrétan a lányom és a fiam ihletett, olyasmi, amit mondtak vagy tettek. A Bodzabél versei nem annyira egységesek, összefüggőek, mint a Feketeleves anyaga, nem is úgy születtek.
A Bodzabél hét év mindennapjainak lenyomata. Darabjait az évszakok rendje szerint fűztem fel, tavaszból télbe tartanak a versek, az időjárás változása mellett a gyermeki életritmus különféle állapotait is jelzik. Nagy levegővétellel azt is mondhatnám, egyfajta kölyökkalendárium ez a kötet. Jó címe lehetett volna ez, ha időben eszembe jut.
– A nagyobbik gyereked tízéves, úgyhogy ő nyilván már potenciális olvasód. Tesztelted rajta a gyerekverseid hatását? Hiszen az élő, közvetlen olvasói visszajelzés feltehetően sokat jelent a szerzőnek.
– Nem tesztelem rajta, úgy érzem, az csalás volna. De visszajelzést kapok tőle, és ez sokat jelent. Például, olvasta a Feketelevest, és tudom, melyik verset szereti. Vagy tudom, hogy a Ragyog a mindenség erdélyi gyerekvers-antológiában, amit sokszor elővesz, az én verseimet is elolvassa, nem csupáncsak azért, mert az anyja írta őket. Ez jólesik.
És a Sándorok, Kányádi, Csoóri, Weöres vagy Szabó T. Anna, Lackfi János, Kukorelly Endre és mások köteteit lapozva el szokta mondani, mi miért tetszik, úgyhogy azért valamennyire belelátok a versolvasó gyerekfejbe, igen.
– A Bodzabélben megjelent versek talán nem annyira kíméletlenül őszinték, mint a Feketelevesben olvashatók, és mivel eredetileg a Napsugárba írtad őket, talán inkább a gyerekolvasót célozzák. Hogyan látod, húzható egyáltalán valamiféle határvonal gyereknek és felnőttnek írt vers között? Vagy a jó gyerekversnek mindig a felnőttnek, illetve a felnőttben ott lapuló gyereknek is kell szólnia?
– Én nem tudok határt húzni a két tételezett műfaj között.
A mai hisztérikusan politikailag korrekt korban normálisan nem is lehet erről a témáról beszélni, amit mondanék, az azonnal kirekesztően hangzana. Például azt mondanám, hogy ami túlzottan cuki, szimpla vagy gügye, az egyszerűen nem vers és kész, azt nem becsületes dolog jobb híján a gyerekek nyakába varrni azzal, hogy jó lesz az nekik, mert hiszen úgysem értenek ők sokat ebből a világból. Ez nem igaz, nagyon is sokat értenek belőle, csak erről mi felnőttek, akik egy másféle világrendet erőszakolnánk rájuk, nem szeretünk beszélni. Rossz gyerekverset népszerűsíteni olyan, mint fals, monoton, semmitmondó zenével kedveskedni. Bár arra is akad példa bőven, sajnos. Ugyanakkor a másik pólusról gondolkodva azt is mondanám, hogy ami túlzottan intellektuális, fagyos, formátlan és izzadtságszagú, az szintén nem vers, hiába akarjuk felnőttvers címén annak eladni, mert bonyolult és magasröptű és felfoghatatlan.
és nagyon remélem, hogy a gyerekek még érzik és tudják, hogy adott szöveg vers-e vagy sem, jó-e vagy sem. Ugyanúgy, ahogyan a felnőttnek, ha kell, arcába vágják: rossz vagy!
– A Bodzabél Kürti Andrea varázslatos illusztrációival lát napvilágot. Te hogyan látod, ezek a rajzok egy másik, vizuális dimenziót is nyitnak a verseidből kiindulva? Milyen irányba viszik az üzenetet? Merthogy mindenképpen egyfaja értelmezést, pluszjelentést hordoz a versekhez rendelt illusztráció.
– Idén tavasszal, a Napsugár hatvanadik születésnapja alkalmából a Kolozsvári Magyar Színház előcsarnokában rendezett kiállításon beszélgettünk Kürti Andreával az akkor még csak „mocorgó” illusztrációkról. Úgy gondolta, mondta, könnyű dolga lesz, mert közel áll hozzá a Bodzabél verseinek világa, ezzel szemben meglepetten tapasztalta, hogy küszködik a rajzokkal és épp a közelség miatt nehezen megy a dolog. A képanyag ismeretében úgy látom, szülésszerű volt ez a folyamat. Remélem, Andrea elfelejtette már a „vajúdás” fájdalmait – a rajzokat hosszasan inkább nem is jellemezném.
Még szerencse, hogy a Gutenberg Kiadó ilyen szépen összehozta őket, és hogy a kép- és szöveganyagból olyan gyönyörű nyomdai terméket varázsolt, amilyen ez a könyv lesz. Majd meglátják!
– Tervezel-e további köteteket?
– Korábban említettem, hogy hallgatnak a múzsák.
Utoljára 2013-ban jelent meg verseskötetem, úgyhogy nem ártana újjal jelentkezni – bár második, elhamarkodott könyvem óta nem rohanok a szövegeimmel a kiadóba. Sajnos nem mindegy, hol, hogyan jelenik meg az a verseskötet. Ezzel kapcsolatban teljesen tanácstalan vagyok már. Majd, ha kifundálok valami zseniális stratégiát, talán megmozdulok. Addig hadd mocorogjanak a versek a fiókban. Arra, úgy érzem, most már bőven van idő. Nem sietek sehova.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!