2009. június 17., 10:342009. június 17., 10:34
Nem lett – az alkotók csupán a második rész halvány utánzatát készítették el, hiába az igéző vonalú terminatrix, a már kissé ráncosodó Schwarzenegger és a nukleáris megsemmisülés, a film nem volt képes fölemelkedni az előző részek színvonalára.
Talán ennek jóvátétele végett vágtak bele a negyedik rész elkészítésébe – ám a végeredmény, a Terminátor – Megváltás ismét csak egy olyan film lett, amely egy kultusztörténet előre megfontolt szándékkal, anyagi indokból elkövetett kizsigerelésének minősíthető, még akkor is, ha hajszálnyival jobb a harmadik résznél.
Mindez talán annak tudható be, hogy az alapkonfliktust generáló feszültség kifulladóban van. Az első két részben még rendben volt, hogy az ősi toposzra, a teremtője ellen fellázadó teremtményre, illetve az asimovi sci-fi-jövőkép átértékelésére épült minden. Hiszen a terminátorok mindenhogy viselkednek, csak a robotika alaptörvényeinek megfelelően nem, sőt létük legfőbb célja épp ezen alaptörvények tagadása, az emberiség kipusztítása.
Ehhez adagolták a viszonylag sallangmentes, de annál akciódúsabb kerettörténetet és az akkor még újszerűnek ható látványelemeket. Mindez azonban már a harmadik és a negyedik részben nem elég – a sztoriba nem tudtak újszerűséget vinni, ezt pedig a számítógépes animációkban való tobzódás nem képes kompenzálni.
Terminator 4 – Salvation. Amerikai–angol–német akció-sci-fi, 130 perc, 2009. Rendezte: Joseph McGinty Nicol. Szereplők: Christian Bale, Sam Worthington, Bryce Dallas Howard, Helena Bonham Carter, Moon Bloodgood, Anton Yelchin. Írta: Shawn Ryan, Anthony E. Zuiker. Kép: Shane Zurbult. Zene: Danny Elfman. Értékelés az 1–5-ös skálán: 3 |
A negyedik rész már az emberiség ellen indított nukleáris támadás után, 2018-ban játszódik, abban a közegben, amelyből az első két részben még csak be-bevillant néhány képkocka. A jövő sötét és vészterhes, hiszen a Skynet, az öntudatra ébredt számítógépes védelmi program veszélyesnek nyilvánította saját létére az emberiséget, ezért egyre bonyolultabb és erősebb gépeket küld harcba ellenük.
Az ellenállást az a John Connor vezeti, akit az előző részekben még gyerekként, illetve kallódó huszonévesként ismertünk meg – itt már marcona, kegyelmet nem ismerő harcos, aki legfőbb céljának az emberiség megmentését tartja. Ezt az ígéretesnek tűnő keretet azonban a film készítői képtelenek voltak a Terminátor-legendáriumhoz méltó történettel kitölteni. A Terminátor – Megváltás a klasszikus negatív utópiák látványvilágát idézi: az üldözéses és a csatajeleneteknél folyton a Mad Max-történetek villannak be.
Az igazán lebilincselő sztori hiányát itt is látványelemekkel próbálják kárpótolni, ám az igyekezet ellentétes eredményt hozott. A háznyi méretű embervadász terminátor és a közutakon megkergült Talmácsiként száguldozó motorminátorok szinte már karikaturisztikusan hatnak.
Nem tudja elvinni a filmet Christian Bale sem, aki John Connor szerepében ugyanazt a mogorva, már-már fanatikus karaktert hozza, mint a Batman-filmekben. Helena Bonham Carter epizódszerepe is csupán arra jó, hogy kipipálhassuk: igen, egyszer ez az egyébként kiváló angol színésznő is szerepelt egy Terminátor-film stáblistáján. A legjobban Sam Worthington tette oda magát, aki az emberi oldalát megtagadni nem akaró beszivárgó szerepében gyakorlatilag maga válik főszereplővé.
A filmben néhány sikerültebb poén is helyet kapott azért – ilyen az a jelenet, amikor John úgy vadássza le az egyik motorminátort, hogy csalétekként egy régi kazettás magnót helyez ki az úttestre, amelyből a második rész slágere, a Guns ’n’ Roses You Could Be Mine című száma bömböl. Később pedig – bár amúgy nem szerepel a filmben – feltűnik Arnold Schwarzenegger is, pontosabban annak a beszivárgónak a prototípusa, amelyre a film trükkmesterei számítógépes animáció segítségével a jelenlegi kaliforniai kormányzó 1984-es arcvonásait illesztették rá.
Ez azonban egyáltalán nem elég ahhoz, hogy a Terminátor – Megváltás fölnőjön az első két részhez. Viszont a film képes elérni azt, hogy megtekintése után ugyanolyan szorongással várjuk a következő Terminátor-folytatás megjelenését, mint a jövőben a porrá rombolt városok romjai között megbúvó emberek a gyilkos robotok támadását.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.