2010. december 22., 09:372010. december 22., 09:37
Túl közel van még, túl sokan élnek mind a rendszer elnyomottai, mind pedig működtetői közül, ezért jóval kényelmesebb a szőnyeg alá söpörni a kellemetlen kérdéseket a vélt konszenzus és béke érdekében.
Ezen elhallgatásra épülő konszenzus falán próbál rést ütni Török Ferenc Apacsok című filmje, amely művészi eszközökkel, mégis kőkemény vádiratként tárja a néző elé a kommunista korszak egyik legjellemzőbb alkotóelemét, a mindent átható besúgói hálózatot, amely tízezrek életét tette tönkre, és az egész társadalomban elhintette a bizalmatlanság magvait.
A film alapjául a magyar színházakban jó egy éve játszott színdarab szolgál, amelyet Kovács Krisztina ötletéből Bereményi Géza írt kész művé, és amely a hatvanas évek Magyarországának értelmiségi fiataljai által kitalált játékot, az indiánosdit mutatja be – jobban mondva azt, hogyan hálózta be és figyeltette ügynökeivel a magát a legvidámabb barakként feltüntetni kívánó Kádár-diktatúra a legártatlanabbnak tűnő foglalatosságokat is.
Talán kevesen tudják, hogy a hatvanas évek elején – többek között Cseh Tamás részvételével – olyan mozgalom indult, amelynek kitalálói a kommunista rendszer hazug, a polgárok szabadságát a végsőkig visszanyeső valóságából egy képzelt világba, a gyermekkori olvasmányokból ismert indiánok hétköznapjaiba próbáltak elmenekülni. A játék résztvevői évente néhány hétre kivonultak a civilizált világból, bőrsátrakat húztak fel, bőrruhákba öltöztek, kifestették arcukat, és megpróbálták feléleszteni az indiánok tiszta, becsületes és romlatlan világát.
Magyar filmdráma, 80 perc, 2010. Rendezte: Török Ferenc. Producer: Angelusz Iván, Bálint András. Szereplők: Csányi Sándor, Szervét Tibor, Schenider Zoltán, Karalyos Gábor, Wéber Kata, Martin Márta. Írta: Bereményi Géza, Kovács Krisztina. Kép: Garas Dániel. Értékelés az 1–10-es skálán: 9 |
A mozgalom célja nem a rendszer megdöntése volt, hanem kísérlet arra, hogy legalább egy ideig elszakadjanak a kádárizmus mindennapjaitól. A rendszer azonban még ennyi engedményt sem adott: az Apacsok története szerint magát a törzs varázslóját szervezik be zsarolás útján, hogy jelentsen az indiánok világáról. A beszervezett „varázsló”, Horváth azt hiszi, azzal tudja a legjobban segíteni a mozgalom életben tartását, hogyha együttműködik – ám a tragikus végkifejletet így sem tudja elkerülni, a „törzsfőnököt”, aki egyben legjobb barátja, egy állambiztonsági ellenőrzés során őrizetbe veszik, és meggyilkolják.
A film kiváló feszültségteremtő erővel képes bemutatni a besúgói lét kettősségét, azt, hogy a beszervezett egyszerre áldozat és a rendszer éltetője, ez a feloldhatatlan ellentét pedig előbb-utóbb óhatatlanul a bukásához vezet. A képi megoldások meglehetősen sajátosak, mivel Török csak részben lép ki a színházi keretek közül. A jelenetek statikusak, a szereplők úgy foglalnak helyet a díszlet előtt, mintha színpadi előadást látnánk (a film szereplői amúgy a színházi előadás színészei), a filmszerűséget csak néhány filmes megoldás – a közelik alkalmazása – biztosítja a műnek. Nem tudni, hogy ez csupán a szűkös költségvetésnek tudható be, vagy eredetileg is ez volt a rendezői koncepció, mindenesetre nem válik előnyére a filmnek.
Igaz, a történet a történetben jellegű cselekmény – 2010-ben egy fiatal rendező filmre akarja vinni nagyapja indiánosdiról szóló történeteit, ám a kuratórium egyik tagjáról kiderül, hogy az ő apja is részt vett a mozgalomban, és a hatvanas években játszódó történet valójában az ő visszaemlékezéseiből áll össze – önmagában is képes lekötni a nézőt, akinek figyelmét azzal is sikerül még inkább lebilincselni, hogy amolyan V alakban leírható a kronológiai sorrend: a jelenből indul, fokozatosan halad visszafelé a múltba, majd a kulcsmomentumhoz érkezve immár normális időrendben fordul vissza a jelen felé. A történetből hiányoznak a mozgalmas jelenetek – csupán a valódi indiánosdi szereplőiről készült, az egyes jeleneteket elválasztó korabeli fekete-fehér felvételek játszódnak külső helyszíneken, egyébként még a Nyugatiban játszódó snittet is festett színházi háttér előtt vették fel – , ám mindez semmit sem von le a film súlyából.
Az Apacsok hatását nem csupán a jól kitalált sztori és a sikerült dramaturgiai fogások erősítik, hanem a színészi játék is – Szervét Tibor a tartótiszt szerepében hátborzongató életszerűséggel formázza meg a rendszert hűen kiszolgáló, gátlástalan érdekembert, az ő játéka, gesztusai még azon korosztály számára is életre keltik a kommunizmus fojtogató légkörét, akik nem vagy csak gyerekfejjel élték azt meg, és a besúgóvá vált Horváthot játszó Csányi Sándor is erős karakter.
Az Apacsok attól jó történet, hogy nem akar mindenáron sommás ítéletet mondani, hanem a nézőre bízza annak eldöntését, milyen mértékben áldozat és milyen mértékben gyilkos a beszervezett főszereplő. Ezzel pedig talán abban is segít, hogy végre szélesebb körben is feltámadjon az igény arra, hogy gondolkodni kezdjünk, hogy megtudjuk: valójában hogyan is működött az a jó negyvenöt évig tartó rendszer, amelynek romjait még ma is kerülgetnünk kell.
Szent László magyar király halálának 930. évfordulóján Jánó Mihály művészettörténész érdekfeszítő és látványos vetített képes előadást fog tartani Sepsiszentgyörgyön.
Mikrokosmos címmel indul a kulturális kapcsolatokat Bartók Béla örökségét bemutatva erősítő program a magyar–román határ mentén európai uniós támogatással.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.