Bertóti Johanna: „az irodalmi antológia azt bizonyítja, hogy rengeteg elfelejtett, felfedezendő része van Nagybányának”
Fotó: Facebook
A világ legbűbájosabb városa. Nagybánya az irodalomban című antológia nemrég jelent meg a Teleki Magyar Ház kiadásában. Az irodalmi kötet anyagának válogatásáról, a szemelvényekből kirajzolódó Nagybánya-képről Bertóti Johanna szerkesztő, költő beszélt a Krónikának. Mint mondta, az idők során Nagybánya sokat változott, ez a könyvben részben követhető, és fájdalmas, hogy a közelmúltban is számos művelődéstörténeti szempontból fontos épület ment tönkre.
2022. április 24., 19:002022. április 24., 19:00
– Nagybányáról a nagyközönségnek talán elsőként a festőiskola juthat eszébe, holott irodalom szempontjából is nagyon gazdag a múltja: itt született Németh László és Tersánszky Józsi Jenő, itt töltötte nászéjszakáját Petőfi Sándor és Szendrey Júlia, itt írta emlékiratait Teleki Sándor stb. Nagybánya az irodalomban címmel látott napvilágot nemrég szerkesztésében az az antológia, amelynek első kötete gazdag, szép válogatás: verseket és prózarészleteket gyűjt egybe. 1661-ből származó szöveg is olvasható benne, de Petőfitől, Jókaitól, Krúdytól kezdve Szilágyi Domokosig és Várady Emeséig sorakoztatja fel azoknak a szerzőknek a szövegeit, akik Nagybányáról írtak. Mik voltak a Teleki Magyar Ház által kiadott kötet anyaga válogatásának fő szempontjai?
– Olyan színvonalas szépirodalmi szövegeket kerestem, amelyek valamilyen módon Nagybányáról és a szűkebb értelemben vett környékéről szólnak. Például olyan történeteket mesélnek el, amelyek itt játszódnak, vagy ehhez a vidékhez kötődő érzéseket fogalmaznak meg, de a városhoz és környékéhez kötődő levelek, visszaemlékezések és naplórészletek is helyet kaptak a kötetben. A szerzők között vannak, akiket szorosabb szálak fűztek a városhoz (itt születtek, itt tanultak, hosszabb ideig itt laktak), és vannak, akiket csak rövid látogatás kötött ide.
– A kötet szerkesztőjeként és nagybányaiként hogyan látja, a Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) által a világ legbűbájosabb városának nevezett Nagybányáról az irodalmi szemelvényeken keresztül kedvet kaphat-e a város alapos megismeréséhez az, aki mondjuk sohasem járt itt?
– Mindenképp kedvet kaphat, sőt, úgy vélem, hogy ez azokra is érvényes lehet, akik ismerik valamennyire a várost. A kötet azt bizonyítja, hogy rengeteg elfelejtett, felfedezendő része, vetülete van Nagybányának. Már a könyvet olvasva számos információhoz hozzáférhet az olvasó, de ennek az antológiának – az én olvasatomban – sokkal inkább az a küldetése, hogy irodalmi élményhez juttassa a befogadót, aki, lépkedjen bár a fikció vagy a valóság talaján, rácsodálkozhat történetekre, költői képekre, leírásokra.
A világ legbűbájosabb váro-sa. Nagybánya az irodalom-ban című antológia a Teleki Magyar Ház kiadásában jelent meg
Fotó: kötetborító
– A város mai arca mennyiben más, mint ami az irodalmi szemelvényekből kirajzolódhat az olvasó számára?
– Úgy vélem, hogy nagyon más, de valójában nem is a régi és az új városképet kellene összehasonlítanunk, hanem a régieket és a mait. Az idők során Nagybánya sokat és sokszor változott, ez a könyvben részben követhető. Különösen fájdalmas, hogy a közelmúltban is számos művelődéstörténeti szempontból fontos épület ment tönkre vagy bontották le: például a város régi fürdője, a Ferenczy-Mikola-ház, a Liget melletti Munkaház stb. Sok régi épület romosodik, ilyen a polgári leányiskola, a Ziffer-ház, a Pokol-kastély, a felújított részek pedig véleményem szerint sok esetben nem tükrözik a város valódi szellemiségét, a modernizálás nevében valami olyan minőséget hoznak be a városképbe, ami szakít a múlt értékeivel.
– Az antológiának ez az első kötete, lesz második is. Mire számíthat a második kötetet illetően az olvasó?
Egyébként a most megjelent, első kötet felépítéséről, szerkezetéről elmondanám, hogy a szerzők születési dátumuk szerint sorakoznak, minden szerzőről olvasható egy-egy rövid életrajz, illetve egy-egy idézet a munkásságukról. Az antológia elején részletes bevezető tanulmány olvasható Balogh E. Csabától Nagybánya és környékének irodalomtörténeti vonatkozásairól. A prózai szövegekből legtöbb esetben terjedelmi okokból részleteket válogattam. Bízom benne, hogy amennyiben valamelyik szöveg felkelti az olvasó figyelmét, és szívesen elmélyülne további részletekben, megkeresi majd az eredeti művet. A kötetet gazdag képanyag kíséri, számos fotó található benne a szerzőkről, illetve régi képeslapok kinagyított részletei színesítik. (Az antológia megvásárolható, illetve megrendelhető a nagybányai Teleki Magyar Házból: telekiház@gmail.com.)
Isten hozott a világ legbűbájosabb városába!
„Tudom, így elsőre rengeteg érvet lehetne felhozni arra, hogy ez az állítás miért nem igaz. Mondhatjuk azt, hogy ez már csak a múlt, hogy Nagybánya csak volt a világ legbűbájosabb városa, mondhatjuk, hogy ma már sem arany, sem bányászat, sem festőiskola, mutogathatjuk csak a közelmúltban is leontott épületeink helyét – és ez mind igaz. Én mégis azt mondom: Nagybánya a világ legbűbájosabb városa, mert bennünk még mindig az. Mert bennünk még mindig él a régi város – kiben melyik, kiben milyen emlékek, milyen olvasmányélmények körítésében – és igazából ez a legfontosabb. Ez a kötet ebben az érzésben szeretne mindannyiunkat megerősíteni. Hogy bennem miként vált Nagybánya azzá ami, azt csak azért mondanám el, mert ennek a kötetnek a születéstörténete is benne van. Amikor először szálltam le a vasútállomás peronján, majd gurultam gépkocsival a régi központ irányába, fokozatosan bomlott ki előttem a város: először a hegyek vonulata hívta fel magára a figyelmet, aztán a tömbházak mögül felbukkanó tornyok: a megyeháza, templomtornyaink, majd a régi város patinás, máskor aprócska házsorai. Ugyanígy, fokozatosan nyílt ki bennem odabent is Nagybánya minden hangulata, múltja, íze, színei, történetei – persze már egy sokkal hosszadalmasabb folyamat alatt, mint amennyit az utazás legelső alkalommal az állomás és a régi főtér között. (…) Azok a szövegek, amelyekből ez a kötet építkezik, eleinte nem érdekeltek különösebben. Mert nem ezek voltak számomra érdekesek – sokkal inkább a bennük megbúvó történet, vagy a mögöttük rejlő személy. Olykor a mesélő – máskor a mese tárgya foglalkoztatott, maga az irodalmi szöveg kevésbé érdekelt, sokáig csak forrásanyagként tekintettem Jókai, Petőfi Sándor, Tabéry, Tersánszky, vagy akár Németh László és mások írásaira. Talán a most már negyedik kiadást megért Nagybánya és környéke, vagy az Új Szónál itt-ott megjelent helytörténeti írásaim indították el bennem a gondolatot, hogy ezeket az egyre szaporodó, gyarapodó forrásanyagokat érdemes lenne egy önálló válogatásban is megjelentetni.”
Részlet Dávid Lajosnak, a kötetet kiadó nagybányai Teleki Magyar Ház vezetőjének a március 9-i könyvbemutatón elhangzott beszédéből
Csak az szeretheti szülőföldjét, aki ismeri azt
Dávid Lajos, a kötetet kiadó nagybányai Teleki Magyar Ház vezetője az irodalmi antológia megjelenése kapcsán megkeresésünkre elmondta, Metz József helytörténész – akinek személy szerint nagyon sokat köszönhet s akinek emlékére ezt a könyvet is ajánlották – mondotta mindig: csak az szeretheti igazán szülőföldjét, aki ismeri azt. „Marosvásárhely és Kolozsvár után magam is Metz József mellett, a sok-sok neki köszönhető ismeret révén váltam nagybányaivá. Az antológia szerzői között vannak itt születettek, és vannak, akik csupán hosszabb-rövidebb időt töltöttek városunkban - aztán vagy itt ragadtak (mint a festők közül sokan), de legalábbis örökre magukkal vitték amit itt meg tapasztaltak, amire itt rácsodálkoztak: a színeket, a hangulatokat, az arcokat, a történelmet” – fogalmazott Dávid Lajos. Hozzátette, úgy gondolja, az ő dolguk ez is: rácsodálkoztatni az embereket Nagybánya ma is meglévő, és valamikori szépségeire. „Aztán ők is vagy itt ragadnak, vagy tovább sodorja őket az élet, de az biztos, hogy bárhol is fognak élni, a szívükben mindig nagybányaiak maradnak. Van egy jelszavunk, pólóinkon is ez szerepel: „Nagybánya az otthonunk – és az is marad”. Azt szeretném, hogy minél többen éljenek ezen a világon, akik így éreznek. Hiszem, hogy ez az antológia, és hasonló kiadványaink is segítenek ebben” – fejtette ki a Teleki Magyar Ház vezetője.
Életének 81. évében elhunyt Szörényi Szabolcs, Kossuth-díjas zeneszerző, zenei rendező, az Illés, majd a Fonográf együttes korábbi basszusgitárosa – közölte a család szombaton.
Elindulásának 55. évfordulóját ünnepli novemberben a román közszolgálati televízió Magyar Adása.
A holokauszt 80. évfordulójára emlékeznek az immár 9. alkalommal szervezendő, főként a zenét előtérbe helyező Kolozsvári Zsidó Napokon, amelynek programpontjaiban az izraeli helyzettel való együttérzés is megjelenik.
Premierre készül a nagyváradi Szigligeti Színház: Kovács D. Dániel Junior Prima-díjas rendező a jól ismert orosz vígjátékot, A revizort rendezi nagyszínpadra.
Dokumentum- és ismeretterjesztő filmekkel, vallási műsorokkal idézi fel a reformáció elindítója, Luther Márton alakját, tettének jelentőségét október 31-én a magyar közmédia.
Négy romániai városban lép fel a a nemzetközileg is komoly hírnévnek örvendő Liszt Ferenc Kamarazenekar – közölte a szervező, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa.
A magyar operajátszás legnépszerűbb művét, a Katona József drámájából és Erkel Ferenc zeneművéből készült, mindig aktuális mondanivalójú Bánk bánt mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera Vidnyánszky Attila rendezésében.
Cannes-ban díjazott szakítós vígjátékra hívja a romániai moziközönséget a Filmtett Egyesület.
Kik is igazából a székelyek, milyen kultúra éltetői, hogyan látják önmagukat ma a Székelyföldön élők – ezekre a kérdésekre ad választ a Kovászna, Hargita, Maros megyei múzeumok összefogásával nyílt kiállítás.
A rendszerváltás óta eltelt harmincöt év lesz a témája a november 3. és 17. között tartandó kolozsvári 9. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválnak. A színházi szemle programjának gerincét romániai előadások adják.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!