Az művésztelepre jellemző tanítási módszer megszűnését követően a nagybányai festőiskola története – Pinti Zsolt szerint – három fő korszakra bontható, amely mentén végigkövethetjük az elmúlt hetven év jelentősebb képzőművészeti megmozdulásait. Ezek a második világháború, a kommunizmus és a rendszerváltás utáni időszakot foglalják magukba.

A második világháború körüli években újraalakult a Nagybányai Festők Társasága és történtek bizonyos kísérletek az iskola fellendítésére, azonban ez nem volt elegendő ahhoz, hogy újrafogalmazzák az előző iskola szellemiségét. Annak ellenére, hogy állami támogatás állt rendelkezésükre, nem sikerült tovább építeni a hagyományt. A háború utáni időszak bő negyven évet ölel fel.

Ugyanabban az évben alakul meg a Romániai Képzőművészek Szövetsége is, amely bizonyítéka a kontinuitásnak és annak, hogy a hely szellemisége lehetővé teszi újabb művészek születését.

Ebben az időszakban Nagybánya művészi életét az állandó pezsgés jellemezte, amelyet a ’65-től ’75-ig tartó, mintegy tíz éves áttörés követett. A poszt-szocialista-realista időszaknak is nevezett tíz évben, nyugat fele kacsintva, a képzőművészek a térségben is elültetik az avantgárd mozgalom csíráit. Várvédő Zsolt és Pintér Zsolt szerint ebben a periódusban jelentős előrelépés születik képzőművészeti tekintetben: nem csak a festészet, a szobrászat is bővelkedik ekkor a különféle alkotásokban.  Említést tettek ugyanakkor az 1988-as „Atelier 35”- jelenségről, amikor Nagybánya országos találkozót szervezett a fiatal képzőművészek számára. A több mint 300 résztvevővel zajló esemény – amellett, hogy a fiatalok megmutathatták tehetségüket – kiemelkedő jelentőséggel bír a művész jelenvalóságának kifejeződése és az alkotói szabadság szempontjából is.

Az ottélő képzőművészek és a művészetre érzékenyek pedig ma is sokat tesznek a szellemiség és a hagyomány megőrzéséért. Példa erre a 2016-ban megjelent kiadvány, amely a nagybányai képzőművészet gazdag képi és írott anyagát gyűjti össze.   

Az előadás második felében Pinti Zsolt és Várvédő Zsolt kronologikus sorrendben haladva mutatták be – a teljesség igénye nélkül – a kiemelkedő nagybányai festők egy-egy alkotását. A jellegzetes nagybányai tájképtől kezdve, a pasztell- és akvarell-festményeken át az expresszionista, kubista, avantgárd, valamint a kortárs művészetre jellemző jegyeket viselő munkákig a legkülönfélébb alkotásokat tekinthettük meg. 

Többek közt Huszovszky János, Sztelek Norbert kis, Krizsánné Csíkos Antónia, Thormáné Kis, Abrudán Péter, Slevenszky Lajos, Balla, Weith László portréját, Agricola Lídia, Vida Géza, T. Várhelyi Imola, Dudás Gyula , Traian Hrișcă, Kondrák Károly, Bitay Zoltán, Véső Ágoston, Walter Friedrich , Tőrös Gábor, Kozma István, Mircea Hrișcă, Nicolae Apostol, Mihai Olos, Ilie Cămărășan, Kádár Károly, Lugossy László, Gheorghe Crăciun, Szántó Andreász, Dan Aurel, Barkóczy Vera, Várvédő István, Madarassy György Tamás, Mircea Bochiș, Kása Dávid, Kovács Bertalan, Kőszeghy István, Les József Pál, Sütő Péter Rozália, Aurel Cucu, Ioan Anghel Negrean, Ioan Marchiș, Camelia Ofelia Moisima, Győri Csaba, Győri Sánta Kinga, Zoltán Béla, Adrian Ghenie, Strébeli Róbert, Mircea Suciu, Balázsi Ludovic, Paul Covaci, Bogdan Rață, Alin Hereș alkotásait – a nagybányai művész-szellemiség ékesen gazdag bizonyítékaiként.