Kisemberek tragédiája egy abszurd és groteszk világban

RIVALDA – Ősbemutatóval ünnepelte a nagyváradi Szigligeti Színház a magyar dráma napját hétfőn este, ráadásul egy helyi szerző első darabjával.

Balogh Levente

2015. szeptember 23., 12:112015. szeptember 23., 12:11

A jelenleg óvónőként dolgozó, de színművészeti egyetemet végzett Szíjártó Tímea-Aletta Az eset című drámája debütdíjat nyert a Szigligeti Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem által meghirdetett dráMÁzat drámaíró pályázaton, ennek nyomán a váradi teátrum „jutalomként” ezzel a darabbal nyitotta az évadot. A művet egy fiatal rendező, Sardar Tagorivsky állította színpadra a színház frissen átadott új stúdiótermében.

A darab egy kis falu lakóinak kilátástalan mindennapjait mutatja be, a főszereplő család – alkoholista, nyugdíjas anya, szinte minimálbéren tengődő, fiatal veje, annak felesége, a nyugdíjas öregasszony hallgatag lánya és az értelmi sérültként számon tartott, de valójában kulcsfontosságú szerepet játszó fia, Pista – tragikus sorsán keresztül. A család megpróbál kitörni a kilátástalanságból, és fel is csillan a reménysugár: eladó házukra vevő jelentkezik, a fiatal nő pedig teherbe esik – hogy aztán minden egy csapásra összeomoljon.

Tagirovsky teljesen sallangmentes teret álmodott meg, díszletek nincsenek, amivel egyrészt abból a szempontból állítja komoly szakmai kihívás elé a színészeket, hogy a szereplők a nézőtéren ülnek, és gyakran a nézők közül kell felmondaniuk szerepüket, másrészt azért is, mert a díszletek hiánya miatt keményebb erőfeszítéseket kell tenniük a szituációk hitelesebb megjelenítése érdekében.

A koncepció egyik legmeglepőbb – és egyik legsikerültebb – húzása, hogy a banális, helyi érdekű tragédiát az abszurd színház eszközeivel jeleníti meg. Miközben az egyszerű, vidéki karakterek jellegzetes bihari dialektusban beszélnek, a szereplők egyre groteszkebb módon gesztikulálnak, szólalnak meg, vagy fakadnak indokolatlanul dalra. A néha kissé öncélúnak ható ötlet azonban működik: épp a megjelenítés ilyetén elemelése a normalitástól, az elidegenítés ilyen mértékű fokozása emeli még jobban ki a mai kor abszurditásait, és helyezi élesebb fénybe a szereplők egyéni kisemberi tragédiáit, sokkal hatékonyabban és szuggesztívebben, mintha realista megközelítésben állították volna színpadra a darabot.

Az előadás egyetlen díszlete egy fekete tábla, amelyre a színészek különböző ábrákat rajzolnak – mintegy szemléltetőeszközként ahhoz, hogy elmagyarázzák a közönségnek, valójában mi és hol is történik. Nem holmi primitív didaktikusságról van azonban szó. Ennek is szerepe van: egyrészt a karakterek jellemvonásait, műveltségi szintjét is tükrözi, mit és hogyan írnak, rajzolnak fel – mintegy a szereplők gondolatainak kivetüléseként –, másrészt a rajz is jól eltalált eleme annak, hogy a darab történéseit kivigyék a nézők közé, hiszen Pista a padlóhoz érve egyszer csak tovább, egészen a nézők lábáig rajzolja a táblán megkezdett vonalat, háromdimenzióssá téve az addig kétdimenziós ábrát, mintegy még mélyebben bevonva a publikumot a történésekbe.

Az előadásban egymást érik a rejtett és kevésbé rejtett utalások, metaforák. Visszatérő motívumként jelennek meg a játéktér fölött a fényforrások – az általuk elbűvölt, néha az izzók körül éjjeli pillangóként keringő szereplők mintha a kitörni, a reménytelenségből felemelkedni akaró kisember kínlódását jelenítenék meg, aki az éjjeli lepkéhez hasonlóan elbukik, elpusztul, amikor a fényforrást elérve azt hiszi, célba ért.

Talán nem előre kidolgozott rendezői koncepció, de az a jelenet, amikor Pista a padlóra dobott pénzdarabokat mániákusan, egyenként körberajzolja krétával, óhatatlanul is azt idézi föl a nézőben, hogy valóban: minden a pénz körül forog. Eközben a csetlő-botló, gyakran megalázó szituációba kerülő szereplőkön a nézőtéren ülve folyamatosan kuncogó, nevetgélő többi karakter a társadalom mérhetetlen cinizmusát, gyakorlatilag teljes empátiahiányát jeleníti meg.

A darabban számos figyelemre méltó alakítást láthatunk – ilyen a reménytelenül küzdő kisembert autentikusan megjelenítő Kocsis Gyula, az érzelmeit nyilvánosan soha ki nem mutató, magára hagyva azonban kirobbanó érzelmi megnyilvánulásokra képes feleségét alakító Ababi Csilla, a sajátos bosszút álló, kitaszított Pistát játszó Dimény Levente és az anyát megformázó Csíky Ibolya –, ugyanakkor a szünet nélküli, két óra negyven perces játékidő komoly próbára teszi a nézőt.

Ez főleg azért van így, mert a groteszk, illetve abszurd megnyilvánulásokat egy idő után indokolatlanul elhúzzák, miközben bizonyos szituációkban a kívánt hatás eléréséhez a kevesebb éppen hogy több lenne. Ilyen például az a jelenet, amikor az egyszerű emberek és a „felsőbb” osztályt megjelenítő közjegyzői titkárnő közötti kommunikációs gátak szemléltetésére hosszasan, szótlanul állnak.

A „finálé” furcsán zárja le az előadást, a tapsrend közben önfeledten daloló művészek meglehetősen idegennek tűnnek a darab egész hangulatától – hogy aztán egy váratlan, de egyáltalán nem rossz fordulattal, a nézők közé leülve ők maguk is tapsolni kezdjenek, ismét csak a publikum eszébe juttatva: mindaz, amit addig láthattak, velük is megtörtént, ők is a közegül szolgáló abszurd világ részei.

Mindent összevetve elmondható: az előadás a kisebb üresjáratok és a „félmaratoni” hossz ellenére is ígéretes idénykezdés a Szigligeti Színházban.

Szíjártó Tímea-Aletta: Az eset. Rendezte: Sardar Tagirovsky. Koreográfus: Györfi Csaba. Zeneszerző: Bakk-Dávid László. Szereplők: Ababi Csilla, Beczásy Áron, Brugós Sándor-Csaba, Csíky Ibolya, Dimény Levente, Dobos Imre, Fábián Enikő, Firtos Edit, Fodor Réka, Gajai Ágnes, Kiss Csaba, Iván Enikő-Kitty, Kerekes Dalma, Kocsis Gyula, Kovács Enikő, Pitz Melinda, Szabó Eduárd.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 05., szombat

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás

Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás
2025. július 05., szombat

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere

Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere
2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban
2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
2025. június 28., szombat

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van

Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van
2025. június 28., szombat

Nők Jókai árnyékában – és fényében

Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.

Nők Jókai árnyékában – és fényében
2025. június 27., péntek

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron

Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron