Fotó: Deák Anita
A humor segít az önvédelemben, a jóllét megőrzésében és növeli az önbecsülést – erre a három dologra a kisebbségi létezésben akkora szükségünk van, mint egy falat kenyérre – vallja Botházi Mária kolozsvári újságíró, egyetemi tanár, lapunk volt munkatársa. Botházi Máriát frissen napvilágot látott, Fűnyíró a Tündérkertben című kötetéről kérdeztük.
2022. november 06., 18:592022. november 06., 18:59
– Mi erdélyi magyarok vagyunk, és ezzel sok minden megmagyarázható – így fogalmazza meg a Koinónia Kiadó legújabb, Fűnyíró a Tündérkertben című kötetednek az esszenciáját. Mondanál példákat, hogy mi minden magyarázható meg ezzel?
– Olyasmik például, hogy miért természetes nekünk az, ha valami nehéz, és miért furcsa, ha valami könnyű. Ha valami könnyen megy, keressük, hogy hol van a turpisság a dologban, mert az mégsem lehet, hogy egyből engedélyt kaptunk, mondjuk, egy kétnyelvű tábla felszerelésére. El tudunk csodálkozni azon is, ha például időre kifizetnek egy munkát, és annyit kapunk érte, amennyit ígértek.
Hogy lehettünk ilyen balfékek, bezzeg Erdős Palika…Közben persze jól megvigasztaljuk magunkat szerencsére, az is elég sajátságos, hogy megmaradás közben jó sokat kell vigasztaljuk magunkat azért, ahogy élünk. Hogy ami van, az szinte olyan, mintha nem is ilyen lenne. Na, de ezen jókat lehet derülni. Akárcsak azon, hogy miért vesszük fel az otthoni tréningnadrágot, ahogy hazaérünk, és miért nem férünk a befőttesüvegektől, azaz a borkánoktól a kamrában.
– Sejthető, hogy ismét a humor az egyik fontos alappillére az írásaidnak. Mit gondolsz a humoros hozzáállásról: miként segít élni, túlélni az (erdélyi magyar, kisebbségi) létezésben? Miért jó az, ha görbe tükröt vagyunk képesek magunk elé tartani?
– A humor minden élethelyzetben segít adaptálódni, segít megküzdeni a felmerülő nehézségekkel, elveszi azoknak az élét, szorongás- és stresszoldó hatású. A negatív előjelű történéseket, életérzéseket képes pozitív előjelűvé áthangolni. Segít tehát az önvédelemben, a jóllét megőrzésében és növeli az önbecsülést. Ez utóbbi három dologra a kisebbségi létezésben, amely eleve egyfajta alárendeltség- és kiszolgáltatottság-érzéssel jár, akkora szükségünk van, mint egy falat kenyérre. Bár lehet, hogy ma már nem jó ilyen táplálkozási hasonlatokat használni, ez például szénhidráttartalma miatt sokaknak elavultnak tűnhet…
– Nem ez az első, hasonló hangvételű és tematikájú köteted, már két hasonló napvilágot látott az elmúlt években: a Boldogság juszt is a tiéd és a Biorobot. Miben más a mostani kötet, mint a korábbiak, és miben hasonló hozzájuk?
– Az első kötet, ahogyan az az első kötetekkel lenni szokott, útkereső volt, kevésbé letisztult vonalvezetésű. A Biorobot pedig személyközelibb, belsőbb, jobban alámerült a lélek bugyraiba, nagyobb dózisban olvasva szomorúnak lehet lenni tőle. A Fűnyíró a Tündérkertben, azt hiszem – bár a szerző ezt nehezen tudja megítélni –, könnyedebb, talán viccesebb is, azt a fajta énvédő-önvédő humortípust képviseli, amiről az imént beszéltünk.
Fotó: Koinónia Kiadó
A Biorobot egy-egy erdélyi emberről szólt, a Fűnyíró az erdélyi emberről inkább. A kötet visszatérő szereplői Kovácsék, ők szándékosan keresztnév nélküliek, az erdélyi ember fantomképét próbáltam felskiccelni általuk. Mindenféle dolgok történnek velük, amik velünk is általában: vinettát sütnek, esküvőre mennek, ügyeket intéznek, hajnali vérvételre várakoznak, és közben felvillannak a honi lét sajátságai és visszásságai.
– Felvázoltad tehát az erdélyi ember fantomképét. Milyen is ő?
– Hű, ez nagyon nehéz. Az erdélyi ember először megeszi a rossz almát, csak azután a jót. Feltétlenül főz virslit szilveszterkor. Ha azt mondja, kicsi szoba, rögtön tudja, hogy a blokkos kicsi szobára kell gondolni, el is tudja képzelni, hogy az milyen. És az mondja dicsérőleg, hogy még mindig elég jól tartod magad. Az erdélyi magyar ember tehát ügyel arra, amije van, szeret szokások szerint élni, közös belső nyelvet is beszél, és úgy fogalmaz, hogy a sorok között is olvasni kell közben.
– A korábbi írásaidból színházi előadások is születtek már, például a gyergyószentmiklósi társulatnál. Az új köteted írásakor szem előtt tartottad, hogy esetleg a friss anyag is színpadra kerülhet?
– Nem, nem gondoltam rá, a színházi feldolgozásra inkább ajándékként, váratlan pluszként tekintek. Az új kötetből néhány írás, vagy inkább azok nem átdolgozott alapja a Figura Stúdió Színház Mi…mi vagyunk című felolvasószínházi előadásában már szerepel.
Nagyon sokat hozzá tud tenni a jó felolvasás a szövegekhez, és nagy kihívás is tud lenni. Mármint nekem. A múltkor egy rendezvényen felolvastam az egyik írásomat, amit Tamás Boglár színésznő is elmondott, odavoltam érte. Gondoltam, akkor ez lesz a jó választás nekem is a közönség szórakoztatására. Ám ahogy én olvastam…na, az jó nagy bukta volt, komoly arccal, egykedvűen, üveges tekintettel ült a hallgatóság velem szemben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Schwechtje Mihály független nagyjátékfilmjét, a Sünvadászatot mutatja be több romániai helyszínen a forgalmazó Filmtett Distribution.
Újabb kötete jelent meg Zilahi Csaba kolozsvári rádiós újságírónak az erdélyi magyar beat-, rock-, folk-, pop-, jazz-zene történetéről, a 2022-ben napvilágot látott Erdélyi magyaRock című könyv folyatásaként.
A Magyar Állami Népi Együttes négy erdélyi városban lép fel június folyamán.
Az év egyik várva várt eseményére kerül sor a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban és a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben június 21-én, a nyári napfordulóhoz legközelebb eső szombaton.
Élénk érdeklődés övezte a kolozsvári Harag György centenáriumi rendezvényt, annak ellenére, hogy anyagi okok miatt nehéz volt összehozni – mondta el a Krónikának Tompa Gábor.
Hat friss magyar alkotás lesz látható a június 13. és 22. között zajló kolozsvári 24. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF), ahol az életműdíjban részesülő Tarr Béla rendező főbb alkotásait is levetítik – közölték hétfőn az MTI-vel a szervezők.
Az eddigi hagyományos kora őszi időpont helyett idén június elején szervezték meg Kolozsváron a Jazz in the Park fesztivált. A családias jellegű háromnapos rendezvény ez alkalommal is az autentikus jazz-zene sokszínűségéről szólt.
Helyesírási szabályokról és irodalmi szövegekről, ugyanakkor az élet játékszabályairól, mélységeiről és magasságairól is tanult az anyanyelvi versenyeken Rus Lilla, aki nemrég kimagasló eredményei elismeréseként Tüzes Bálint-díjat kapott.
A Déryné Program Határtalan alprogramja azért született, hogy minden magyar embernek egyenlő esélyt tudjunk biztosítani az anyanyelvi színházi élményekhez – jelentette ki Novák Irén helyettes államtitkár Szatmárnémetiben.
A történelmi Máramaros egyik legjelentősebb magyar közösségi eseményévé vált a július 11–13. között immár harmadik alkalommal rendezendő Máramarosszigeti Magyar Napok.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!