Kiosztották az idei Látó-díjakat

Gálfalvi György, a Látó főszerkesztője – aki tizenhatodik alkalommal adta át az éves elismeréseket – olyan hagyománynak nevezte a Látó-díjak átnyújtását, amely nem spontán módon jött létre, hanem amire tudatosan készültek a kitüntetés alapításakor. A díjazottak az oklevél és az 1000 lejes pénzjutalom mellett idén először egy-egy, Hunyadi László szobrászművész által készített Batthyány-plakettet is átvehettek.
A szépirodalmi folyóirat főszerkesztője úgy vélekedett, hogy az eltelt tizenhat év alatt egyszer sem kellett csalódniuk a díjazottjaikban, valamenynyien eleget tettek a megelőlegezett bizalomnak. A díjazottakat a folyóirat szerkesztői méltatták, és mutatták be a közönségnek a Kultúrpalota kistermében. A debütdíjas Burus János Botond 2005-ben megjelent első önálló kötetével érdemelte ki az elismerést. A Látó szerkesztői szerint Vermesser Levente több mint tíz éve jogosult a nívódíjra, Gálfalvi közölte: évek óta izgulva figyelik, meddig halasztja első kötetének megjelentetését, amely végül tavaly látott napvilágot a Mentor kiadónál. Térey János – aki nemcsak verset ír, de színpadi műveket is nagy sikerrel fordít – nem először lépett fel a Látó irodalmi színpadán, de először kapott díjat a folyóirattól. A költő sokrétű munkásságát, sajátos költészetét Kovács András Ferenc méltatta. Szepesi Attila ahhoz a magyarországi írónemzedékhez tartozik, amelynek képviselői a 70-es években kezdték járni Erdélyt, hogy személyesen is megismerkedhessenek a magyar irodalom itteni képviselőivel. „Költészete hagyományőrző, abban az értelemben, hogy nem a múlt feltámasztására törekszik, hanem ellenszegül mindazon tényezőknek, amelyek pusztítást okozhatnak” – jellemezte Gálfalvi György az ungvári születésű, Beregszászon nevelkedett, de 1950-től Budapesten élő költőt.