A Csíki Játékszín Csipike-előadásét november utolsó napjaiban és decemberben is láthatják a nézők
Fotó: Veress Albert
Garaczi László magyarországi író alkalmazta színpadra Fodor Sándor népszerű meséjét, a Csipikét. A mesejátékból készült előadást szerdán mutatták be Csíkszeredában. Garaczi László a Csipikéről, az erdélyi kulturális élethez fűződő kapcsolatáról, alkotói folyamatairól is beszélt a Krónikának.
2018. november 30., 14:382018. november 30., 14:38
2018. november 30., 14:442018. november 30., 14:44
– A Csíki Játékszínben szerdán mutatták be a Fodor Sándor meseregénye, a Csipike alapján készült előadást, a regényt ön alkalmazta színpadra. Hogyan találta meg önt ez az Erdély-szerte népszerű meseregény?
– Fodor Sándor meséje nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is népszerű. Fiatalkoromban is ismertem, nálunk a családi és baráti körben visszatérő motívum volt, hogy Csipike, a gonosz törpe, ezt mondogattuk egymásnak, amikor viccesen csipkelődtünk egymással. Tehát ismertem a mesét, aztán talán a 2000-es években felkért a Magyar Rádió, hogy írjak mesejátékot belőle: akkor kifejezetten rádiós verziót készítettem belőle. Fodor Sándor több mesét írt Csipikéről, öt csipikés mesét dolgoztam össze egy történetté. Az volt a felkérés, hogy egységes mesejátékot írjak, így született a rádiós verzió, aztán ebből készült később a színházi változat. Azt gondoltam, hogy a Csipike nagyon szép és nemes anyag. A rádiójátéknak megvannak a műfaji sajátosságai, persze nem pontosan ugyanazok, mint a színdarabnak, úgyhogy át kellett dolgozni, mikor színpadra alkalmaztam. Egyébként ismertem Sanyi bácsit (Fodor Sándor, 1927–2012 – szerk. megj.), Kolozsváron találkoztam vele többször is. Egyszer hosszan beszélgettünk, nagyon szerettem, rendkívül kedves volt, jó történeteket mesélt a régi Kolozsvárról.
– Szerteágazó a színház világához kötődő munkássága, az erdélyi színházakkal is kapcsolatot ápol. Mesélne erről?
– A székelyudvarhelyi színházban több darabomat is bemutatták, most is játsszák a Magyar mátrixot, idén ősszel került színpadra. Elég régre visszanyúló és eleven a kapcsolatom az erdélyi színházi világgal, és bár én nem teszek külön erőfeszítéseket ez irányban, az erdélyi színházak, különösen az udvarhelyi többször is megtalált már az elmúlt időszakban.
– Az elmúlt években több ízben is ellátogatott Erdélybe, beszélgetőestek keretében találkozott olvasóival, Kolozsváron is gyakorta járt. Követi a kortárs erdélyi irodalom mozgásait Budapestről?
– Nagyon sokszor jártam Erdélyben. Emlékezetes például egy pár évvel ezelőtti körutunk, amit Fekete Vince, a Székelyföld folyóirat szerkesztője szervezett nekem, akkor jártunk Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen, Udvarhelyen, Kolozsváron is. Sokakat ismerek a kortárs erdélyi magyar irodalmi életből, a Látó folyóirattal aktív és jó a viszonyom, ismerem a szerkesztőit. Kovács András Ferenccel nagyon jóban vagyunk: egy napon születtünk, bár nem ugyanabban az évben, július 17-én mindig írunk egymásnak, és voltunk egy hosszú, másfél hónapos irodalmi túrán együtt Nyugat-Európában. De a fiatalabb írógenerációt is ismerem, próbálom követni az erdélyi irodalmi élet fejleményeit.
– Visszatérve Fodor Sándor Csipikéjéhez: bár a mű gyerekeknek íródott, a majdani felnőtthöz is szól. Az ön regényei közül többről – a lemúr-könyvekre gondolok, a Mintha élnél, a Pompásan buszozunk címűre –, az az olvasó érzése, hogy egy örökifjú beszélő, tinédzser szól hozzá emléktöredékeken keresztül. Mennyire „aktivizálódott” gyermeki alteregója vagy alkotói énje, amikor a Csipikét dolgozta át színpadra?
– Nagyon nagy öröm volt számomra a Csipikével foglalkozni. Egyébként valóban,
Aztán készült az Odüsszeuszból egy gyerekszínházi előadás, én írtam a szövegkönyvet, az előadást Budapesten adták elő bábszínházban. A Csipke izgalmas dramaturgiai feladat volt, hogy öt történetből hogyan lehet egyet készíteni: a mesében föllelhető egy énkeresési történet, Csipike keresi az énjét, helyét a közösségben, aztán van a szerelmi vonal, és van egy szabadságharcos vonal is: a közösséget megtámadja egy furcsa ellenséges erő, és védekezni kell ellene. Ily módon közösségi problémák is megjelennek Csipikében. Ezeket különböző történetekben mesélte el Sanyi bácsi, számomra izgalmas dramaturgiai feladat volt, hogy miként lehet ebből lineáris, összefüggő sztorit alakítani. Amúgy a mese világa, az, hogy állatok, különböző mesei lények szerepelnek a történetben, már az eredetiben is tetszett, és öröm volt ezzel az anyaggal dolgozni.
– A Csipike a Ceaușescu-korszakban jelent meg, üzenetét sokan „áthallásosnak” vélték, hiszen föllelhető benne a diktatúra képzete is a Rettenetes Réz Úr alakjában. A hatalomhoz való viszonyulás témája a színpadi átdolgozásban is megjelenik?
– Igen. Réz Úr, a Csipike házába beépített kilincs is ilyen fura, szürreális mozzanata a mesének, és aztán felbukkan a közösséget fenyegető, még félelmetesebb ellenség, amely el akarja pusztítani az erdő lakóinak társadalmát. Miután ezt az ellenséget megzabolázzák, foglyul ejtik, felmerül, hogy mi legyen a sorsa.
– Elsősorban regényeket, novellákat ír, de verset, drámát is, ezenkívül foglalkozik filmforgatókönyv-írással, műfordítással. Mi jelenti az ön számára a legnagyobb kihívást? Párhuzamosan alkot különféle műfajokban?
– Úgy érzem, most már eldöntöttem, hogy a próza az alapműfajom, a novellák és regények állnak a legközelebb hozzám. Különben meg „kirándulásokat teszek” más műfajokba, ezek nemcsak örömet szereznek, hanem tanulságokat is rejtenek magukban, amiket aztán prózaírás közben hasznosítok. Tanulok az olyan munkákból, mint amilyen például a Csipikéhez kötődő volt, de tanulok egy forgatókönyv megírásából is. Azt, hogy miként kell megszerkeszteni egy történetet, hogyan kell bánni a karakterekkel, hogy kell egy világot felépíteni, megteremteni egy hangulatot, egy problémát elemezni egy történeten keresztül. Ezek mindig tanulsággal járnak, de alapvetően regényírónak gondolom magam.
Garaczi László
Garaczi László író, költő, dráma- és forgatókönyvíró, műfordító 1956. július 17-én született Budapesten. Tanulmányait az Eötvös Gimnáziumban kezdte, majd 1976–1981 között magyar–történelem szakon tanult. 1982 óta szabadfoglalkozású író. 1983–1988 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia szakát végezte el. Tagja a Szépírók Társaságának, tiszteletbeli tagja a József Attila Körnek. A posztmodern irodalom képviselője. Műveit a nyelvi formákkal való kísérletezés és töredékesség jellemzi. Számos irodalmi kitüntetés birtokosa, megkapta többek közt a Déry Tibor-díjat, a József Attila-díjat, a Márai Sándor-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét.
„Mekkorák vagyunk valójában?”
A Csíki Játékszín szerdán mutatta be Fodor Sándor Csipike, a gonosz törpe című mesejátékát Kányádi Szilárd rendezésében, a mesét Garaczi László alkalmazta színpadra. „Mekkorák vagyunk valójában? És mekkorának látjuk magunkat környezetünk tükrében? És jóságunk vajon mennyire kényszer, amely önértékelésünk kisszerűségéből fakad? Már gyerekként szembesülünk, ha meseszinten is, ezekkel a problémákkal és a játék, amely képes feloldani minden harcos ellentétet, Csipikében sem vall kudarcot. Lenyűgöző álomvilág, s bár gyerekekhez íródott, valahol a majdani felnőtthöz is szól játékosságával, tanulságaival, értékeivel” – olvasható az előadás ismertetőjében. A Csipikét november végén, december elején számos alkalommal láthatja a csíkszeredai közönség. Részletek a színház honlapján, a csikijatekszin.ro honlapon találhatóak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Fürdővilág a Kárpát-medencében: Budapest, Sóvidék és Tarcsafürdő címmel nyit kiállítást április 30-án Sepsiszentgyörgyön a bukaresti Liszt Intézet.
Az Agyagkatonák – Az első kínai császár halhatatlan hadserege című kiállítás Marosvásárhelyre érkezik: május 7-től a Kultúrpalotában lesz látható, ez lesz a városban az idei legimpozánsabb nemzetközi kiállítás.
Május 8-11. között szervezik meg a 10. Csíkszeredai Könyvvásárt, melyen 50 kiadó mutatja be az olvasóknak legfrissebb kínálatát – közölték csütörtökön a szervezők.
Életének 60. évében váratlanul elhunyt dr. Magyari Zita Ida karnagy, zeneszerző, zenepedagógus, Erdély első zeneszerzőnője – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
A Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal az Andrei Mureșan Színházzal, az Osztrák Kulturális Fórummal és a Liszt Intézet Sepsiszentgyörggyel partnerségben új kulturális teret hoz létre.
Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány Szent György napjától, április 24-től számítja. Számos Szent György-napi szokás és hiedelem élt és él talán itt-ott ma is a magyar nyelvterületen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!