A díjátadó ünnepségen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nyitóbeszédében köszönetet mondott a kiszámíthatatlanság és a mindenkori társadalom gyökeres átalakulásának kellős közepén is értéket teremtő alkotóknak, kiemelve munkájuk jelentőségét, mellyel hozzájárulnak az erdélyi magyar kultúra gazdagításához.

Szóvá tette, hogy az elmúlt év megviselte a kulturális intézményeket és próbára tette az alkotókat, ugyanakkor

Hozzátette, annak ellenére, hogy az alkotás magányos tevékenység, úgy tűnik, mégis szüksége van közönségre, amely a megannyi virtuálisan tartott kulturális esemény tapasztalatából talán még inkább kitűnik, mint korábban bármikor.

„Kilencedik alkalommal adjuk át az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. Ennek feltételeit megteremtettük, alapját leraktuk és folytatni fogjuk. Évente köszönetet mondunk és segítséget nyújtunk néhány olyan alkotónak, akinek munkájáról meggyőzően állíthatjuk, hogy a legkiválóbbak közé tartozik. Sánta Csaba szobrászművész alkotásait, az oklevelet és az ezzel járó támogatást ma László Noémi, Felméri Cecília és Zoltán Béla vehetik át” – hangzott el a szövetség elnökének köszöntőjében.

– fogalmazott a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője. Hozzátette, megnyugvással tölti el, hogy sokan vannak, kiknek alkotásai gyarapíthatják a gyűjteményünket.  

A köszönetnyilvánítások után azoknak a beszéde következett, akik szakmailag méltatták az egyes kategóriákban díjazott alkotókat. Virginás Andrea irodalom- és filmesztéta beszédében eképpen nyújtott átfogó képet Felméri Cecília szakmai munkásságáról:

„Az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj filmművészet kategóriában való kitüntetettje két évtizedes művészeti és filmes pályát tudhat maga mögött, s e pálya elismerésre méltó íve jóval azelőtt érzékelhető volt, hogy a Spirál című nagyjátékfilm megkapta volna első rangos, nemzetközi elismerését, a 2020-as Varsói Nemzetközi Filmfesztivál különdíját. (…)

– hangzottak az elismerő szavak.

Mi sem ékesebb bizonyítéka ennek az elszántságnak, mint hogy 2019-ben saját erőből megnyitotta a „Diptych” kiállítóteret, ahol kiváló művészeket mutat be. Itt és most egy festőt méltatok, akiről még sokat fogunk hallani” – fogalmazott.

– hiszen az anyukájától hallotta. Végül a könyvtáros adja meg a választ:

„A könyvtáros úr megütközve nézett rám: hogy is kérdezhetek ilyet. Nonó koszorús költő, városunk büszkesége, tucatnyi remekbeszabott kötet szerzője, talán gondolatolvasó – oly sokszor talál a szó – és emellé kiváló műfordító, nyelveknek tudója, avatott ismerője és kutatója. Időnként szinkrontolmács, rendezvényszervező. Meséket sző, meséket szab, meséket álmodik. Néha szívünket fájdítja, máskor gondolatainkat ülteti hintába és lendíti ki őket más égtájak felé” – foglalta össze Márton Evelin a pontos személyleírást.