– írták közleményükben a kutatók. A kutatás résztvevői szeretnének a restaurálandó faragványokból egy több helyszínen bemutatható kamarakiállítást szervezni, az anyag végleges kiállítási helye a helyreállított borosjenői vár lenne. A helyreállítási munkák reménybeli 2020-as elkezdésével számos hasonló emlék felbukkanására lehet számítani.

A műemlék tervezett felújításához kapcsolódó idei kutatásban Módy Péter kőrestaurátor, Kovács Zsolt, Weisz Attila és Szekeres-Ugron Villő művészettörténészek illetve, Keresztes Melinda helyi történészhallgató vett részt, az aradi múzeumot Florin Mărginean régész képviselte.

Historizáló stílusban építették újjá

A borosjenői várat először 1474-ben említik a Losonczi család castellumaként, az 1530–40-es években a reneszánsz várépítészet szellemében kibővítették, saroktornyokkal megerősítették a Fehér-Körös partjára épített várat. Az épületegyüttes a történelem folyamán több ízben gazdát cserélt. 1870–72 között tulajdonosa, Atzél Péter ingatlanbefektetésként historizáló stílusban újjáépíttette a várromot Karl Hantelmann hamburgi építésszel, s az épület ekkor nyerte el mai formáját.

Borosjenő város önkormányzata 2004-ben vette át az épületet. A vár 1870-es évekbeli újjáépítésekor már találtak egy szirént ábrázoló román kori oszlopfejezetet, mely akkoriban Budapestre került, s ma a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításának darabja. Néhány éve Borosjenő önkormányzata vállalta az igen lepusztult épület revitalizálását, s ehhez kapcsolódóan régészeti és művészettörténeti kutatások is kezdődtek.

Faragványok a kolostor romjaiból

Már a 2016-os falkutatások alkalmával kiderült, hogy a vár 1530–40-es évekbeli bővítésekor korai román stílusú, az 1200 előtti évtizedekben készült faragványokat használtak fel építőanyagként. 2016-ban 9 korai faragványt sikerült kiváltani, köztük számos elsőrangú színvonalat képviselő oszlopfejezettel. Kiemelkedik közülük egy palmettás, valamint egy akantuszlevelekkel díszített oszlopfejezet. Előkerült egy másik palmettás díszű- és két kocka-oszlopfejezet, egy sarokleveles lábazat meg néhány oszloptörzstöredék, némelyiküket fehér travertinből faragták.

A román kori kolostor romjait a 19. század végén Rómer Flóris és Márki Sándor történészek még látták a szomszédos Bokszeg irányában és rajzi vázlatokat is készítettek róla. A kolostor az Alföld délkeleti peremvidékének a 12–13. századi sűrű kolostorhálózatába illeszkedett, melyekből ma mindössze csak töredékeket ismerünk.

2019-ben 14 kisebb-nagyobb kőelemmel bővült a leletegyüttes, köztük két oszlopfejezettel, az egyiket igen szép akantuszkompozíció díszíti, a másik egy kockafejezet. Felbukkant egy indadíszes faloszloplábazat is. Talán a legkülönlegesebb darab egy hatszirmú virágot ábrázoló boltozati zárókő, eredeti festéssel, mely mindeddig az első romantikus boltozati elem. Előkerült több összeillő párkányelem, illetve talán a kolostor egy nagyobb kapujának íves töredéke, s egy kisebb kapu szárának a részlete.

Ezek mellett több olyan értékes faragvány került beazonosításra, amiket nem lehetett kiváltani: a főbejárattól északra egy hajdani kapulábazat (stukkórátétes farkasfogfrízzel), az eredeti nyugati kapu betömésében egy kötegpillér rétegköve, míg az északnyugati torony pincéjében két korabeli festést hordozó kőlap. Ezeken kívül számos kisebb-nagyobb középkori faragvány van a falakban a kolostorból, esetleg a mai vár korábbi, elbontott részeiből vagy a szintén csak említésből ismert borosjenői késő középkori ferences custodia épületeiből.