Érdekes sztorik kellenek – „visszavezetnék” a közbeszédbe a kolozsvári Házsongárdi temetőt

Újvári Dorottya, Jakab Albert Zsolt és Kádár Magor a kerekasztal-beszélgetésen

Fotó: Gebe Zoltán

A Házsongárdi temetővel kapcsolatos történeteit és gondolatait osztotta meg a közönséggel Kádár Magor, Újvári Dorottya és Jakab Albert Zsolt a kolozsvári Vallásszabadság Házában tartott kerekasztal-beszélgetésen.

2019. május 24., 11:342019. május 24., 11:34

2019. május 26., 12:332019. május 26., 12:33

A Házsongárd-légió – Kolozsvár-dialógusok 2.0 program keretében tartottak csütörtökön délután kerekasztal-beszélgetést Kádár Magor vezetésével a Vallásszabadság Házában a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) szervezésében. Az identitás szakrális és hétköznapi terei című kincses városi tanácskozás másik két résztvevője Jakab Albert Zsolt antropológus, illetve Újvári Dorottya, a Korzó Egyesület képviselője volt.

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, Kádár Magor szerint fontos lenne, hogy az emberek több történetet hallhassanak a temetőben nyugvó nevezetes személyekről, mivel a társadalom érdeklődését nem a számadatok, hanem az érdekes sztorik keltik fel.

Tökéletes példa erre Újvári Dorottya egyik első meghatározó gyermekkori emléke a Házsongárdi temetőről, amikor valaki Kendeffy Ádám nyughelyéről beszélt neki. A gróf nem akarta, hogy felírják a nevét a síremlékére, mert úgy gondolta, hogy elég sokat tett életében azért, hogy az utókor enélkül is emlékezzen rá. Eközben pont e történet miatt vált népszerűvé: így átad valamit a személyiségéből annak, aki meglátogatja a helyet.

A beszélgetés során az is elhangzott, hogy

a temető két térben létezik: egy romániai nagyváros szövetében, mint valóság, valamint egy elképzelt, misztifikált, emlékezeti térben.

A Házsongárd olyan hely, amely összekötheti az erdélyi magyarokat. Jakab Albert Zsolt egy amerikai antropológustól hallott gondolatot osztott meg a résztvevőkkel, miszerint az élők és a holtak ugyanannak a társadalomnak a tagjai. Kolozsváron volt egy olyan szokás, hogy a híres színészek sírjaiba később más, velük nem rokoni kapcsolatban lévő szakmabeli utódai temetkeztek.

Szerinte a Házsongárdiban nemcsak a számunkra fontos személyekről, hanem a múltunkról is megemlékezünk. Korábban november 1-én a sírkertbe kilátogatók nemcsak saját elhunyt felmenőiket keresték fel, hanem például a diákok az egyetem szervezésében az évtizedekkel korábban elhunyt tanárok sírjainál tartották fáklyás felvonulást, szerenádot. Mára ez a hagyomány már megkopott.

A továbbiakban felmerült a kérdés: mit lehetne tenni azért, hogy a Házsongárdi visszakerüljön a közbeszédbe? Kádár Magor szerint

segíthetne ebben egy olyan mobiltelefonos alkalmazás kifejlesztése, amely megkönnyítheti a látogatók számára a temető megismerését.

Szerintük a Házsongárdi Alapítvány honlapjának megújítása is szükséges lenne ahhoz, hogy közelebb hozzák a helyet a fiatal generációhoz.

Gebe Zoltán