Az erdélyi cukorrépa-termesztés végnapjait követi nyomon Vargyasi Levente sepsiszentgyörgyi fotográfus, dokumentumfilmes legújabb alkotása, a Keserédes, amely kettős nézőpontból láttatja a kisgazdák vergődését, a cukorgyárak bezárását. A filmről, amelyben elkeseredett helyzetben lévő termelők, ellehetetlenített vállalatok vezetői vallanak helyzetükről, Vargyasi Leventét kérdeztük.
2020. július 23., 07:502020. július 23., 07:50
– Keserédes című, legújabb dokumentumfilmje korábbi alkotásaihoz hasonlóan eltűnőfélben lévő mesterségről, iparágról szól, azt igyekszik megörökíteni: a cukorrépa-termesztést. Korábbi alkotásai közül a Szenesek című például a székelyföldi szénégetők, a Tehenesek pedig a tehéntartók életformáját, gondjait helyezte reflektorfénybe. A kihalófélben lévő foglalkozások rögzítése inkább a célja, vagy a gazdák gondjaira szeretné ráirányítani filmjeivel a figyelmet?
– A Tehenesek című filmem személyes emlék továbbéltetése volt, azért szerettem volna elkészíteni, mert én is érintett voltam, hiszen már gyerekkoromban szoros kapcsolatom volt a gazdálkodással. Az ötlet, hogy a cukorrépa-termesztésről készítsek filmet, a 2017-es, a tehéntartó gazdák gondjairól szóló alkotás bemutatójakor született: odajött hozzám a Kovászna megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője, Könczei Csaba, ő hívta fel a figyelmemet az ágazat gondjára, mondván: ha most nem fogom elkészíteni ezt a filmet, akkor lehet, hogy már nem lesz alkalmam rá. Ez a mezőgazdasági ágazat ugyanis eltűnőfélben van a mi környékünkön.
– Mikor készült a film? Melyik pillanatát rögzíti az ágazat gondjainak?
– A 2018-as évben forgattuk, és 2019 elején fejeztük be rendezőtársammal, T. Bányai Péterrel, a bukaresti köztévé Magyar Adásának vágójával. A cukorrépa-termesztés múltjáról tudni kell, hogy Brassó, Kovászna és Hargita megyében sokkal több cukorrépát termesztettek egészen az 1970-es évek végéig, mint krumplit. Inkább cukorrépa-, mint krumplitermesztő vidék volt ez, nagy mezőgazdasági hagyománya volt az ágazatnak. A Brassó megyei Botfalu cukorgyárát a szerencsi cukorgyár építtette az 1890-es években, és azóta minden évben készítettek ott cukrot, háború idején is működött a gyár.
A kihalófélben lévő erdélyi cukorrépa-termesztést az utolsó pillanatokban rögzítette Vargyasi Levente dokumentumfilmje
Fotó: Vargyasi Levente
– De ez már a múlt. Mostanra eltűnőfélben van a Székelyföldön a cukorrépa-termesztés is, akárcsak a szénégetés vagy a kerekes mesterség, amiről korábban készített filmet.
– Igen, ha belegondolok, kicsit úgy tűnhet, mintha utolsó pillanatban dokumentálnék mesterségeket. De nem szeretném, hogyha valahol megjelenek, akkor már lehessen tudni, hogy az illető foglalkozás, iparág megszűnik. Persze van olyan célom is, hogy nem szeretném, ha ezek az kisipari ágazatok nyom nélkül tűnnének el.
Ahogy a nagyváradi cukorgyárral is történt, a Diamanttal: jött a németországi cég, megvásárolta. Az ott dolgozó idős ember, aki a filmünkben szerepel, fotókat készített arról, hogy a gyárépületet eltüntették, szétszedték, betemették a helyét is.
– Ilyen értelemben a most élő generációk ezen iparágaknak gyakorlatilag a kimúlását nézhetik végig?
– Igen, azért is fontos számomra ezeknek a filmeknek az elkészítése, mert a megszűnési folyamat akkor történik, amikor én élek. Ha csupán egy múltbeli történésről lenne szó, nem érintene meg ennyire.
A mi mezőgazdászaink olyan növényeket fognak termeszteni, amikről mások mondják meg, hogy milyen legyen, mennyi legyen, milyen magból. A mi saját identitásunkhoz kötődő, a mi éghajlatunknak kedvező növények lassan ki fognak veszni. És nem ezeket fogják termeszteni, vagyis nem azt, ami jó lenne a mi mezőgazdászaink, a föld, az éghajlat szempontjából, hanem azt, amire több szubvenciót ad az Európai Unió. Gazdasági irány ez.
Fotó: Vargyasi Levente
– Filmjei számos szakmai elismerést kaptak. Olyan irányú visszajelzések érkeztek-e, amelyek a gazdák megsegítésére irányulnak a dokumentumfilmjeinek köszönhetően? Valakiknek üt-e szöget a fejébe, hogy ha kihal a mesterség, akkor mi lesz azokkal, akik generációkon keresztül ezzel foglalkoztak?
– T. Bányai Péter kollégámmal azért is készítjük el ezeket a filmeket, hogy felkiáltójelek legyenek. Úgy érzem, megváltozott az ingerküszöb is: nem biztos, hogy akár egy tüntetés vagy egy dokumentumfilm a várt hatást gyakorolja a környezetre. Ha a cukorrépának két gyökere lenne, az nagyobb eséllyel hívná fel a figyelmet a jelenségre. Remélhetőleg sok embert megérintenek ezek a dokumentumfilmek, azt is reméljük, hogy vannak, akik elgondolkodnak rajta. És abban is bízom, hogy az emberek a filmekben bemutatott kisgazdák életéről másként fognak gondolkodni, esetleg többen fognak helyi terméket fogyasztani, vásárolni, mint multik által gyártott termékeket.
– A filmet nemrég tévében láthatták a nézők, de mozis bemutatója még nem volt. Mikor számíthat erre a közönség? És mi szerepel a további filmkészítési tervei közt?
– Szeretnénk moziban bemutatni a Keserédest, de lehet, hogy csak online vagy szabadtéri mozi formájában valósul meg egyelőre. Egyébként azt tervezem, hogy ezek után kicsit pozitívabb kicsengésű filmet készítenék, nem szeretnék csak a kihalófélben lévő foglalkozások dokumentálásába belefásulni. De nyilván ez sem biztos, mert a jövő általában átírja a korábbi elképzeléseket. Így volt a Tehenesek című filmmel is: amikor befejeztem, akkor is azt mondtam, hogy több ilyesmit nem készítek, de aztán jött a lehetőség, hogy meg kellene örökíteni az eltűnő cukorrépa-termesztést. Mindig úgy indul, hogy dokumentálunk egy mesterséget, iparágat, viszont amikor kicsit jobban beleássuk magunkat, akkor derül ki, hogy ennél több van ebben a történetben: nemcsak a szépségét kell megmutatni egy iparágnak, hanem a kilátásait vagy kilátástalanságát is.
Meszesek, szenesek, tehenesek, kerekesek
A sepsiszentgyörgyi Vargyasi Levente fotográfusként és filmkészítőként egyaránt ismert. Alkotásait számos szakmai elismeréssel jutalmazták. Többek közt 2019-ben a Kovács László- és Zsigmond Vilmos-operatőrverseny dokumentumfilmes kategóriájában bizonyult a legjobbnak, rangos szakmai díját a Tehenesek című dokumentumfilm képi világával érdemelte ki. A 2017-ben készült Tehenesek a háromszéki szarvasmarhatartók helyzetét tárja fel a 2015 és 2017 közötti periódusban. Párhuzamos gazdasorsokkal találkozik a néző, a filmben szerepel az egyesületi elnök, a hagyományosan gazdálkodó vidéki kisgazda, a gazdákat egyesítő szövetkezet, a fejlesztésekben gondolkodó, húsmarhákat tenyésztő nagygazda. A gazdákon kívül fontos szerep jut az érdekvédelmi szövetkezeteknek, egyesületeknek is. A Meszesek című néprajzi dokumentumfilm a hagyományos erdei iparról, az erdőlést, bányászatot és kohászatot ötvöző mészégetésről, az ahhoz kötődő életformáról, egy vargyasi mészégető mindennapjairól szól: Kinda István néprajzkutató és Vargyasi Levente alkotópáros filmjei sajátos kordokumentumok, veszélyeztetett foglalkozások és életvilágok megörökítései. A Szenesek Vargyasi Leventének szintén Kinda István néprajzkutatóval közösen készített filmje: a hagyományos ipart és az ahhoz kötődő erdei életformát egy farkaslaki szénégető család révén ismerjük meg. A Kerekesek című néprajzi dokumentumfilm főszereplője Gál József, a háromszéki Zabola utolsó aktív kerekesmestere. A filmben szereplő Bende Tibor kovács is az utolsók közt van a községben, aki még fel tud vasalni egy fából készült szekérkereket.
Az évad utolsó nagyszínpadi bemutatójára készül a színház Szigligeti Társulata: Lewis Carroll jól ismert abszurd meseregényét, az Alíz Csodaországbant a Kossuth-díjas Zsótér Sándor rendezte színpadra.
Legújabb, Kaktuszvirág című előadását mutatta be hétvégén a nagyváradi Szigligeti Társulat, amely más Bihar megyei helyszínekre, Székelyhídra és Nagyszalontára is elviszi a vígjátékot.
Az úgynevezett „kis magyar világ” időszakában, 1940 és 1944 között, Észak-Erdély visszacsatolásakor készített fényképekből nyílik tárlat a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban április 24-én, szerdán 17 órakor.
Eugène Labiche A Lourcine utcai gyilkosság című darabjának bemutatójára készül a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata, a premiert április 22-én, hétfőn este 7 órától láthatják az érdeklődők a színház nagytermében.
Az Erdélyben született ikonikus színésznő, Kiss Manyi személyes levelezését, fényképeit, iratokat tartalmazó, Kolozsváron található hagyatékát kutatják és népszerűsítik a Babeș–Bolyai Tudományegyetem hallgatói.
Újraindul a Kolozsvári Állami Magyar Színház tíz éve kezdeményezett, egy időre abbamaradt beszélgetős-főzős sorozata, amelyben színészek faggatnak színészeket.
Négy életnagyságú rekonstrukciót is bemutat a kréta kor végén Erdélyben élt hüllőkről a Maros Megyei Múzeum Természettudományi Osztályának új időszaki kiállítása, amely szeptember végéig tekinthető meg.
A Kőrösi Csoma Sándor születésének 240. évfordulójára szervezett indiai programsorozat keretében nyílt kiállítás Gazdáné Olosz Ella kovásznai textilművész alkotásaiból a kalkuttai Ázsiai Társaság székhelyén.
A kaukázusi krétakör című előadás bemutatójára készül a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a produkció évfolyamtalálkozónak is számít – közölte a társulat.
Idén 445 millió forint értékben hirdet hungarikum-pályázatokat a budapesti Agrárminisztérium, amelyen határon túli szervezetek is részt vehetnek. A forrás célja a hungarikumok és nemzeti értékek népszerűsítésének, megőrzésének és gondozásának támogatása.
szóljon hozzá!