Fotó: Ifj. Haáz Sándor
2008. augusztus 05., 00:002008. augusztus 05., 00:00
Sarkozy nyilvánosságra hozott megemlékezésében hangoztatta: Szolzsenyicin tárta fel a világ előtt a szovjet rendszer valóságát. „Rendíthetetlensége, eszmetára, hosszú és mozgalmas élete Alekszandr Szolzsenyicint regényes alakká, Dosztojevszkij méltó örökösévé tette, a világirodalom panteonjában a helye”– vélekedett a francia elnök.
A tapasztalatszerzés évei
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918. december 11-én született Kiszlovodszkban. Kozák eredetű módos parasztcsaládból származott, édesanyja nevelte, apja még a fiú születése előtt baleset áldozata lett. Szolzsenyicint sok minden érdekelte, párhuzamosan végezte el a rosztovi egyetem matematika–fizika szakát és a moszkvai irodalmi főiskolát, majd matematika- és csillagászattanár lett.
1941 októberétől tüzérként szolgált a világháborúban, többször kitüntették. A katonai elhárítás felfigyelt levelezésére, amelyben Sztálint Bandavezérként emlegette, és 1945-ben nyolc év kényszermunkára ítélték. Moszkva közelében, egy zárt kutatóintézetben akusztikai lehallgatókészülék kifejlesztésével foglalkozott, itt számos kiváló tudóssal találkozott, majd Kazahsztánba került, ahol kőművesként dolgozott.
Kordokumentumok befőttesüvegekben
Szabadon bocsátása után még három évig kényszerlakhelyen kellett élnie, írni kezdett, a KBG-től óvakodva szövegeit befőttesüvegben ásta el, közben parkettalerakással kereste kenyerét. A sztálini kultusz leleplezése után 1956-ban rehabilitálták, és ismét taníthatott Rjazanyban. 1967-ben nyílt levélben fordult az írószövetséghez, szót emelt a cenzúra eltörlése mellett, és követelte az ellene indított hajsza leállítását. Válaszul az írószövetség 1969-ben kizárta tagjai közül, Szolzsenyicin pedig Szaharov és mások mellett a szovjet polgárjogi mozgalom tagja lett. Amikor a munkatáborok és börtönök rendszerét és az áldozatok szenvedéseit ismertető A Gulag-szigetcsoport megírásán dolgozott, megpróbálta eltitkolni, hol tartja a kéziratot, de a hatóság addig vallatta az író asszisztensét, amíg az el nem árulta. Elizaveta Voronyanszkaja ezután öngyilkos lett, Szolzsenyicin pedig 1968-ban külföldre csempésztette a kéziratot.
1969-ben Natalja Szvetlova lett az élettársa, egyben titkára és lektora is. 1970-ben Szolzsenyicinnek ítélték az irodalmi Nobel-díjat, de nem utazott el érte Stockholmba, mert félő volt, hogy nem engedik haza.
Oroszország száműzött és elismert írója
1973-ban, A Gulag-szigetcsoport első kötetének párizsi megjelenése után az írót letartóztatták, és 1974-ben hazaárulás vádjával elítélték, majd kiutasították az országból. Ekkor vette át Stockholmban a Nobel-díjat.
Rövid ideig Németországban és Svájcban, majd húsz évig Amerikában élt. A kanadai határhoz közeli Vermont államba, egy Cavendish nevű városka melletti erdei házba költözött. Visszahúzódva élt, nem nagyon kommunikált a külvilággal, ezért a „vermonti remeteként” kezdték emlegetni. Sosem tanult meg folyékonyan angolul, bírálta a rockzenét és ortodox keresztény maradt. 1994-ben visszakapta az állampolgárságát, hazatért Moszkvába, és az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett. Hazájában három jelentős irodalmi díjat kínáltak fel neki, de egyedül Putyintól vette át az egyiket, amikor meggyőződött arról, hogy nem lekenyerezni akarják.
Folyamatosan dolgozott, összegyűjtött művei harminckötetes kiadásán munkálkodott második feleségével, Natalja Dmitrijevnával együtt, de augusztus 3-án, kevéssel éjfél előtt moszkvai otthonában szívelégtelenség következtében elhunyt.
Remekművek szamizdatban
Negyvenöt évesen publikált először, a három hét alatt írt kisregényét, az Ivan Gyenyiszovics egy napját a Novij Mir című folyóiratnak küldte el 1959-ben. A mű csak 1962-ben, Hruscsov idején jelenhetett meg, a fogság tapasztalatait megörökítő írásra a világon mindenhol felfigyeltek. Életrajzi ihletésű műveit Hruscsov 1964-es bukása után már nem közölték a szovjet sajtóban, egy börtönbeli kutatóintézet világát bemutató A pokol tornácán című írása és a Rákosztály című regénye szamizdatban terjedt, illetve Nyugaton adta ki. A pokol tornácán középpontjába a tudósok dilemmája kerül: vagy együttműködnek a hatóságokkal, vagy megtagadják azt, és visszakerülnek a munkatáborba. A Rákosztály önéletrajzi alapja: az író a kazahsztáni munkatáborból kórházba került, miután rákot diagnosztizáltak nála.
1971-ben külföldön jelent meg 1914 augusztusa című történelmi regénye, amely az orosz vereséggel végződő tannenbergi csatával foglalkozik, és feltárja a cárizmus hibáit, melyek az 1917-es forradalomhoz vezettek. 1973-ban megjelent Párizsban A Gulag-szigetcsoport első kötete.
A Lenin Zürichben című könyvének 1975-ös kiadása után az Egyesült Államokban telepedett le. Befejezte a Gulag-trilógiát, és 1980-ban két újabb esszét publikált: A tölgy és a borjú a szovjet irodalmi életet mutatja be, A halálos veszedelem pedig az amerikaiak téves Oroszország-képét elemzi. Folytatta történelmi sorozatát, amelynek második része 1916 októbere, a harmadik 1917 márciusa, a negyedik 1917 áprilisa címmel jelent meg, öszszefoglaló címe Vörös kerék lett. Az 1980-as évek közepétől a gorbacsovi glasznosztynak köszönhetően művei ismét megjelenhettek hazájában.
1991-ben jelent meg Hogyan mentsük meg Oroszországot? című röpirata. 200 év együtt című, 2001-ben kiadott könyve az oroszok és zsidók együttélésével foglalkozik, főként a népcsoport szerepével a szovjet ellenzéki mozgalmakban. Bírálói egoizmussal, antiszemitizmussal és tehetségtelenséggel vádolták, az új írónemzedék viszont ikonikus alakként tisztelte.
Ivan Gyenyiszovics egy napja (részlet)
„Suhov megelégedéssel hajtja nyugovóra a fejét. A mai nap sikeresen végződött. Nem ültették szigorítottba, nem hajtották ki a brigádot a közszolgáltatási telep építéséhez, délben feketén szerzett egy különadag kását, a brigadéros magas százalékot sajtolt ki, vidáman ment a falazás, a pengével nem bukott le a hippisnél, este is jutott neki valami Cezartól, és dohányt is vett. Nem is betegedett meg, legyűrte a bajt.
Eltelt egy felhőtlen, majdnem boldog nap.
Büntetése így pergett le az első perctől az utolsóig, háromezer-hatszázötven ilyen nap.
És még három nap ráadás – a szökőévek miatt...”
Hírösszefoglaló
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.