A Méhes György álnéven közölt Nagy Elek Kossuth-díjas író emlékét többek között irodalmi díj ápolja
Fotó: Blága Eszter
Nem befolyásolja a kollaboráns múlt felszínre kerülése Méhes György esetében az író által betöltött irodalomtörténeti helyet Balázs Imre József irodalomtörténész szerint, aki úgy véli, külön kell választani egy életmű irodalmi értékét és a szerző személyével kapcsolatos információkat. A BBTE docense ugyanakkor a Krónikának nyilatkozva azt javasolja: továbbra is olvassunk Méhes Györgyöt, de besúgói múltja napfényre kerülését követően ne készüljenek bronzszobrok a kolozsvári íróról, és ne adjanak át róla elnevezett díjakat.
2024. július 16., 19:042024. július 16., 19:04
2024. július 17., 11:072024. július 17., 11:07
Miután nagy port kavart az elmúlt napokban az erdélyi közbeszédben, hogy nyilvánosságra került: Méhes György Kossuth-díjas író (1916 – 2007) együttműködött a kommunista titkosszolgálattal, arra kértük Balázs Imre József kolozsvári irodalomtörténészt, összegezze véleményét azzal kapcsolatban,
Az Átlátszó.ro tényfeltáró portálon jelent meg írás „Méhes György ’89-ben még besúgott, 2002-ben Kossuth-díjat kapott” címmel, amelyben többek közt az szerepel, hogy „Méhest először az ötvenes években szervezték be kényszerrel. Jelentéseit haszontalannak ítélte a Securitate, és három év után leépítették. A hetvenes évek közepétől reaktiválták: kényszer nélkül 15 éven át jelentett a romániai magyar kulturális élet színe-javáról a román titkosszolgálat számára”. A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (CNSAS) származó dokumentumok alapján a portál azt írja, az író – polgári nevén Nagy Elek – beszervezése 1953-ban történt meg először, holott a kommunista titkosszolgálat jellemzésében nem tartják megbízhatónak vagy elkötelezettnek, hanem inkább „gyávának és opportunistának”. Kiderül, két évtizeden keresztül Méhes György nem jelentett, majd a hetvenes évek közepén ismét beszervezte a rezsim elnyomó gépezete.
Balázs Imre József kolozsvári irodalomtörténész a Krónika megkeresésére előrebocsátotta: azok közé tartozik, akiknek volt és van kedvenc Méhes György-könyve. „Ez a Szikra Ferkó, gyermekkorom egyik kedves olvasmánya. A gyerekeimnek is szívesen olvastam fel bő évtizede folytatásos esti meseként, ők is szerették. Ezt a könyvélményt és ezt a tapasztalatot számomra nem írja felül az, hogy bizonyítékok kerültek napvilágra Méhes György kollaboráns múltjáról, Oprea őrnagynak a családi otthonban tett, a korszakban szokványosnak nem nevezhető látogatásairól” – mondta Balázs Imre József.
Úgy fogalmazott,
„Ide sorolnám Fodor Sándort, Dáné Tibort vagy Marton Lilit. Irodalomtörténetileg mindegyikük művei figyelmet érdemelnek, de közülük talán mégiscsak Fodor Sándor tekinthető a legismertebb és -elismertebb szerzőnek, a Csipike könyvsorozat okán” – fejtette ki a a Babeș-Bolyai Tudományegyetem docense.
Méhes György Székelyudvarhelyen született 1916. május 14-én, Kolozsváron élt, és Budapesten hunyt el 2007. április 10-én
Mint mondta, amikor az Erdélyi Híradó Kiadó a kétezres évek elején új kiadásban jelentette meg Méhes felnőtteknek írt regényeit, elolvasta őket, összemérhetőnek tartja Marton Lili Külvárosi menyegzőjével, Dáné Tibortól A varázsvessző lovagjával, Fodor Sándortól A Fekete-erdő vagy a Bimbi tábornok című regényekkel. Hasonló tétek, hasonló megközelítések jellemzőek ezekre a művekre, a kolozsvári Bölcsészkaron is ebben a szellemben kutatta a műveket Balázs Imre József a diákjaival. „Ezt az irodalomtörténeti helyet elképzelésem szerint a kollaboráns múlt felszínre kerülése nem befolyásolja Méhes esetében.
Az irodalomnak viszont nem csupán a morális üzenetek megalapozott közvetítése, hanem a világ megismerése is célja, ez pedig független a morális kérdésektől” – hangsúlyozta a kritikusként, költőként is ismert Balázs Imre József.
Az ügynökmúlt nyilvánosságra kerülése kapcsán azt is felvetettük, volt már precedens arra, hogy erdélyi alkotókról kiderült: jelentettek a titkosszolgálatnak – ilyen volt például Szilágyi Domokos költő esete. Az irodalomtörténésztől azt kérdeztük, miként látja ebből a távlatból – Szilágyi Domokos ügynökmúltjára 2006-ban derült fény –, hogy az életmű utóéletére miként hat(ott) a besúgói múlt. Felvetésünkre kifejtette, Szilágyi Domokos esetében zavart okozott az életmű olvasataiban a besúgói múlt felszínre kerülése, éppen azért, mert őt szuverén, nonkonformista, a kommunista rezsimben előnyöket nem élvező szerzőként ismerte mindenki.
‒ művei folyamatosan megjelentek az 1950-es évektől a rendszerváltásig. Ahogy még sok más szerző a korszakban, pályája második felében ő is írt kettős kód szerint olvasható műveket, amelyekre bújtatott hatalomkritika volt jellemző” – fejtette ki az irodalomtörténész. Balázs Imre József hozzátette, ebben a tekintetben természetesen nála merészebb konfrontációkat egy-két tucatnyi más erdélyi magyar szerző is vállalt műveiben, Páskándi Géza vagy Bodor Ádám börtönélményekről, besúgástörténetekről szóló művei tapasztalati hátterük miatt is kifejezetten vakmerőnek számítottak a hatvanas-hetvenes években.
Három alkotó kapta a Méhes György Alapítvány idei elismeréseit, az összesen 9000 euró értékű díjakat Kolozsváron adták át.
„Elválasztanám tehát a magam részéről az irodalmi életmű olvasását és a morális példaként való kezelést vagy a kultuszépítést.
Aki kérdésünkre hozzátette, számos jó gyakorlat van hasonló esetekre a francia, német, angol, norvég kultúrákban, amennyire ezt meg tudja ítélni ‒ Céline, Ezra Pound, Knut Hamsun műveit olvassák, értelmezik, de személyük nem áll előtérben, nem övezi őket kultusz. „És ahogy telik az idő, és zajlik a múlt egyre tágabbra és mélyebbre nyúló feldolgozása, ezek a viszonyulások is a maguk logikája szerint alakulnak tovább.
meg kell legyenek a maga állomásai, mint ahogy a traumák vagy a gyász feldolgozásának” – összegzett Balázs Imre József.
Az írót 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „jelentős próza- és drámaírói tevékenységéért, az egyetemes magyar művelődés és nemzettudat megtartóerejének kimunkálásában vállalt szerepéért, a gyermekirodalomtól a színpadi alkotásokig ívelő irodalmi munkásságáért”
Nagy Elek kolozsvári származású, Budapesten élő üzletember, Méhes György fia az Átlátszónak nyilatkozva elmondta: szerinte „evidens volt, hogy ha a Securitate kéri, akkor jelenteni kell”. „Apám mondta, hogy ez így működik, ez ellen nincs mit tenni, arra kell vigyázni, hogy az ember ne mondjon semmi terhelőt” – jelentette ki a portálnak a vállalkozó, aki úgy emlékszik, hogy a hetvenes évek második felében a Securitate egyik őrnagya „körülbelül kéthavonta” látogatta meg az apját annak irodájában. „Azt hiszem, ismertem apám jellemét, és emiatt meg voltam győződve, hogy nem tett semmi olyat, ami vállalhatatlan volna” – válaszolta a portál kérdésére Méhes György fia, hozzátéve, ő is ki fogja kérni az apja dossziéját a CNSAS-tól, mivel eddig nem ismerte az iratokat.
A szervezet kuratóriuma a Transtelex portálnak küldött válaszában leszögezte: az alapítvány két évvel ezelőtti megalapítása óta sikeresen teljesítette azt a célt, hogy támogatást nyújtson a Kárpát-medencei, kiemelten a határon túli magyar irodalom részére: irodalmi pályázatokat hirdetett meg, író- és olvasótáborokat, irodalmi rendezvényeket támogatott, illetve tehetséggondozó programokat indított útjára, mindemellett öt írószervezetnek, illetve nyolc folyóiratnak segített az állami források hirtelen megcsappanása után. Álláspontjuk szerint Méhes György irodalmi munkássága, életműve megkérdőjelezhetetlen, és egyetértenek az Erdélyi Magyar Írók Ligájának véleményével, miszerint az Átlátszó cikkének az életműre vonatkozó megállapításai egyoldalúak.
Erdélyi irodalmi szervezeteket és folyóiratokat is támogat a Méhes György-Nagy Elek Alapítvány, amely összesen 20 millió forintot (mintegy 253 ezer lej) juttat Kárpát-medencei szervezeteknek – közölte lapunkkal kedden az alapítvány.
„A fentiek alapján komoly okunk van azt gondolni, és ez egyúttal aggodalommal is tölt el bennünket, hogy a Kossuth-díjas író életútjára vonatkozó vádak is hasonlóképpen egyoldalúak, különös tekintettel arra, hogy az életút elemzési módszereiben számtalan ambivalens és szubjektíven ítélkező, ellentmondásos megállapítás található” – közölte az alapítvány kuratóriuma. Hozzátették: a testület „szembe kíván nézni az író életútjának ezzel a szakaszával, de ezt tudományos igényességgel kívánja megtenni.” Közölték azt is, hogy felkértek egy történészt, hogy tudományos alapossággal, minden körülményt és tényezőt figyelembe véve vegye górcső alá a dokumentumokat, készítsen egy átfogó és mélyreható tanulmányt az életút ezen szakaszáról, aminek eredményét a kuratórium nyilvánosságra fogja hozni.
„Láttuk, hogy édesapámhoz havonta, kéthavonta jár egy román ember, öltönyben, nyakkendőben és beülnek édesapám dolgozószobájába. Amikor édesapámat kérdeztük, hogy ki jár hozzá, először elütötte a kérdést, de később, szerintem bölcsen, elmondta, hogy ő a Securitatétól van és ő az, aki eljár beszélgetni írókhoz. Ezt az is megerősítette bennem, hogy egyszer fültanúja voltam, amint Fodor Sanyi bácsival Opreáról beszélgettek, mert így hívták az illetőt. Később már olyanokat is elmesélt apu, hogy ilyenkor olyan információkat kell elmondani, amik elvileg ismertek, illetve a konkrétumok is mindig lehetőleg általánosak legyenek” – mesélte lapunk munkatársának Nagy Elek.
Kulturális rendeltetést kap a frissen felújított gyalui várkastély, Erdély egyik legnagyobb magán rezidenciája. Nagy Elek kolozsvári származású üzletember a Krónikának adott interjúban neveltetése eredményének nevezte a gyalui fejleményeket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elhunyt Richard Chamberlain Golden Globe-díjas amerikai színész, a Tövismadarak és A sógun című tévésorozatok, a Monte Christo grófja és A három testőr című filmek főszereplője – jelentették amerikai hírportálok.
Életének 90. évében elhunyt Miske László, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház erdélyi születésű, Jászai Mari-díjas színművésze – közölte a teátrum sajtószolgálata szombaton az MTI-vel.
Elsősorban egyetemistákat és fiatal szakmabelieket vár áprilisi szakmai továbbképzésére a Transylvania Trust Alapítvány, de szívesen látnak minden olyan érdeklődőt is, aki szeretne elmélyedni az épített örökség védelemének, népszerűsítésének témájában.
A Román Ortodox Egyház (BOR) bírálja a brassói születésű Botond Nagy bukaresti rendezését a „keresztény vallási szimbólumok becsmérlő használata” miatt.
Erdély a népművészet területén nagyhatalom, a már alig fellelhető népi kultúrát pedig valahogyan meg kell őrizni, és ez nemcsak a magyar közösségre vonatkozik, hanem a románságra és a cigányságra is – vallja a gyergyóditrói születésű Kelemen László.
Ádám Gyula számos rangos díjjal kitüntetett csíkszeredai fotóművésznek a nagyszebeni polgármesteri hivatal kiállítóterében nyílik kiállítása – közölte a helyi magyarságot összefogó HÍD Egyesület.
Megfogalmazta a mának szóló világnapi üzenetét Theodoros Terzopoulos Görögország Színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke. A világnapi az üzenetet alább közöljük.
A színházi világnap, március 27. alkalmából Sebestyén Aba rendezőt, színészt, az immár 20 éve létrejött marosvásárhelyi Yorick Stúdió független színház vezetőjét faggattuk a teátrum küldetéséről.
A csángó, Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Szőcs Anna Édesanyám rózsafája című életrajzi könyvének román fordítását mutatják be Bukarestben a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központban.
Példaként tárja a mai világ elé a csángó zenei és tárgyi örökséget Petrás Mária Prima Primissima- és Magyar Örökség díjas népdalénekes, keramikusművész, akit több évtizedes fáradhatatlan munkája elismeréseként nemrég Kossuth-díjjal tüntettek ki.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás