Az Átlátszó.ro tényfeltáró portálon jelent meg írás „Méhes György ’89-ben még besúgott, 2002-ben Kossuth-díjat kapott” címmel, amelyben többek közt az szerepel, hogy „Méhest először az ötvenes években szervezték be kényszerrel. Jelentéseit haszontalannak ítélte a Securitate, és három év után leépítették. A hetvenes évek közepétől reaktiválták: kényszer nélkül 15 éven át jelentett a romániai magyar kulturális élet színe-javáról a román titkosszolgálat számára”. A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (CNSAS) származó dokumentumok alapján a portál azt írja, az író – polgári nevén Nagy Elek – beszervezése 1953-ban történt meg először, holott a kommunista titkosszolgálat jellemzésében nem tartják megbízhatónak vagy elkötelezettnek, hanem inkább „gyávának és opportunistának”. Kiderül, két évtizeden keresztül Méhes György nem jelentett, majd a hetvenes évek közepén ismét beszervezte a rezsim elnyomó gépezete.

Balázs Imre József kolozsvári irodalomtörténész a Krónika megkeresésére előrebocsátotta: azok közé tartozik, akiknek volt és van kedvenc Méhes György-könyve. „Ez a Szikra Ferkó, gyermekkorom egyik kedves olvasmánya. A gyerekeimnek is szívesen olvastam fel bő évtizede folytatásos esti meseként, ők is szerették. Ezt a könyvélményt és ezt a tapasztalatot számomra nem írja felül az, hogy bizonyítékok kerültek napvilágra Méhes György kollaboráns múltjáról, Oprea őrnagynak a családi otthonban tett, a korszakban szokványosnak nem nevezhető látogatásairól” – mondta Balázs Imre József.

Úgy fogalmazott,

„Ide sorolnám Fodor Sándort, Dáné Tibort vagy Marton Lilit. Irodalomtörténetileg mindegyikük művei figyelmet érdemelnek, de közülük talán mégiscsak Fodor Sándor tekinthető a legismertebb és -elismertebb szerzőnek, a Csipike könyvsorozat okán” – fejtette ki a a Babeș-Bolyai Tudományegyetem docense.

Az irodalomnak viszont nem csupán a morális üzenetek megalapozott közvetítése, hanem a világ megismerése is célja, ez pedig független a morális kérdésektől” – hangsúlyozta a kritikusként, költőként is ismert Balázs Imre József.

Az ügynökmúlt nyilvánosságra kerülése kapcsán azt is felvetettük, volt már precedens arra, hogy erdélyi alkotókról kiderült: jelentettek a titkosszolgálatnak – ilyen volt például Szilágyi Domokos költő esete. Az irodalomtörténésztől azt kérdeztük, miként látja ebből a távlatból – Szilágyi Domokos ügynökmúltjára 2006-ban derült fény –, hogy az életmű utóéletére miként hat(ott) a besúgói múlt. Felvetésünkre kifejtette, Szilágyi Domokos esetében zavart okozott az életmű olvasataiban a besúgói múlt felszínre kerülése, éppen azért, mert őt szuverén, nonkonformista, a kommunista rezsimben előnyöket nem élvező szerzőként ismerte mindenki.

‒ művei folyamatosan megjelentek az 1950-es évektől a rendszerváltásig. Ahogy még sok más szerző a korszakban, pályája második felében ő is írt kettős kód szerint olvasható műveket, amelyekre bújtatott hatalomkritika volt jellemző” – fejtette ki az irodalomtörténész. Balázs Imre József hozzátette, ebben a tekintetben természetesen nála merészebb konfrontációkat egy-két tucatnyi más erdélyi magyar szerző is vállalt műveiben, Páskándi Géza vagy Bodor Ádám börtönélményekről, besúgástörténetekről szóló művei tapasztalati hátterük miatt is kifejezetten vakmerőnek számítottak a hatvanas-hetvenes években.

korábban írtuk

„Szívügy az irodalom”: a Méhes György Alapítvány összesen 9000 eurónyi elismerésben részesített három alkotót

Három alkotó kapta a Méhes György Alapítvány idei elismeréseit, az összesen 9000 euró értékű díjakat Kolozsváron adták át.

„Elválasztanám tehát a magam részéről az irodalmi életmű olvasását és a morális példaként való kezelést vagy a kultuszépítést.

Aki kérdésünkre hozzátette, számos jó gyakorlat van hasonló esetekre a francia, német, angol, norvég kultúrákban, amennyire ezt meg tudja ítélni ‒ Céline, Ezra Pound, Knut Hamsun műveit olvassák, értelmezik, de személyük nem áll előtérben, nem övezi őket kultusz. „És ahogy telik az idő, és zajlik a múlt egyre tágabbra és mélyebbre nyúló feldolgozása, ezek a viszonyulások is a maguk logikája szerint alakulnak tovább.

meg kell legyenek a maga állomásai, mint ahogy a traumák vagy a gyász feldolgozásának” – összegzett Balázs Imre József.

A szervezet kuratóriuma a Transtelex portálnak küldött válaszában leszögezte: az alapítvány két évvel ezelőtti megalapítása óta sikeresen teljesítette azt a célt, hogy támogatást nyújtson a Kárpát-medencei, kiemelten a határon túli magyar irodalom részére: irodalmi pályázatokat hirdetett meg, író- és olvasótáborokat, irodalmi rendezvényeket támogatott, illetve tehetséggondozó programokat indított útjára, mindemellett öt írószervezetnek, illetve nyolc folyóiratnak segített az állami források hirtelen megcsappanása után. Álláspontjuk szerint Méhes György irodalmi munkássága, életműve megkérdőjelezhetetlen, és egyetértenek az Erdélyi Magyar Írók Ligájának véleményével, miszerint az Átlátszó cikkének az életműre vonatkozó megállapításai egyoldalúak.

korábban írtuk

Erdélyi írószervezeteket, folyóiratokat támogat a Méhes György-Nagy Elek Alapítvány

Erdélyi irodalmi szervezeteket és folyóiratokat is támogat a Méhes György-Nagy Elek Alapítvány, amely összesen 20 millió forintot (mintegy 253 ezer lej) juttat Kárpát-medencei szervezeteknek – közölte lapunkkal kedden az alapítvány.

„A fentiek alapján komoly okunk van azt gondolni, és ez egyúttal aggodalommal is tölt el bennünket, hogy a Kossuth-díjas író életútjára vonatkozó vádak is hasonlóképpen egyoldalúak, különös tekintettel arra, hogy az életút elemzési módszereiben számtalan ambivalens és szubjektíven ítélkező, ellentmondásos megállapítás található” – közölte az alapítvány kuratóriuma. Hozzátették: a testület „szembe kíván nézni az író életútjának ezzel a szakaszával, de ezt tudományos igényességgel kívánja megtenni.” Közölték azt is, hogy felkértek egy történészt, hogy tudományos alapossággal, minden körülményt és tényezőt figyelembe véve vegye górcső alá a dokumentumokat, készítsen egy átfogó és mélyreható tanulmányt az életút ezen szakaszáról, aminek eredményét a kuratórium nyilvánosságra fogja hozni.

„Láttuk, hogy édesapámhoz havonta, kéthavonta jár egy román ember, öltönyben, nyakkendőben és beülnek édesapám dolgozószobájába. Amikor édesapámat kérdeztük, hogy ki jár hozzá, először elütötte a kérdést, de később, szerintem bölcsen, elmondta, hogy ő a Securitatétól van és ő az, aki eljár beszélgetni írókhoz. Ezt az is megerősítette bennem, hogy egyszer fültanúja voltam, amint Fodor Sanyi bácsival Opreáról beszélgettek, mert így hívták az illetőt. Később már olyanokat is elmesélt apu, hogy ilyenkor olyan információkat kell elmondani, amik elvileg ismertek, illetve a konkrétumok is mindig lehetőleg általánosak legyenek” – mesélte lapunk munkatársának Nagy Elek.

korábban írtuk

Nagy Elek a neveltetése eredményének tekinti a gyalui várkastély kulturális létesítménnyé alakítását

Kulturális rendeltetést kap a frissen felújított gyalui várkastély, Erdély egyik legnagyobb magán rezidenciája. Nagy Elek kolozsvári származású üzletember a Krónikának adott interjúban neveltetése eredményének nevezte a gyalui fejleményeket.