„Nem a sok, hanem az elég volt az enyém” – születésnapi beszélgetés a hetvenéves Kuszálik Péter marosvásárhelyi bibliográfussal

Kuszálik Péter bibliográfus: „munka nélkül megvesznék” •  Fotó: Haáz Vince

Kuszálik Péter bibliográfus: „munka nélkül megvesznék”

Fotó: Haáz Vince

Publicisztikája vitákat kavart, az írói megalkuvást elemző, Purgatórium című kötete pedig „kivágta a biztosítékot”. A könyv először 2009-ben jelent meg Csíkszeredában, másodszor az Előretolt Helyőrség Íróakadémia adta ki idén januárban. A hetvenedik X-be lépő marosvásárhelyi bibliográfussal, Kuszálik Péterrel beszélgettünk.

Antal Erika

2019. február 28., 12:062019. február 28., 12:06

– Hogy érzi magát hetvenévesen?

– Köszönöm, minden rendben. Nem vagyok az a kétségbeeső típus, az életkorom pedig egyenes következménye az előző hatvankilenc esztendőnek. Huszonhárom évvel ezelőtt jelent meg a Mörfi című kötetem, annak a fülszövegében leírtam az ezzel kapcsolatos hitvallásomat. A konyhafilozófiám lényege. Murphy törvényei szerint a meccset megnyerni és döntetlent elérni nem lehet, de ez nem zárja ki, hogy örvendjünk a mérkőzés közbeni jó labdameneteknek.

– Szerencsésnek tartja magát?

– Talán. Ha megszámolom, hány magyar ember született Erdélyben az utóbbi nyolcvan évben; kész szerencse ehhez a klubhoz tartozni. Továbbá: túléltem néhány nehéz pillanatot. A sebészek keze munkája nyomán száznál több öltés díszíti a bőrömet, kész falvédő. Az operációk tanulsága pedig az, hogy legyek elővigyázatosabb. Három éve letettem a síléceket, elég volt az ötvenöt esztendei száguldozás. Két éve negyedszer is elmentem a spanyolországi El Camino egyik szakaszát bejárni, még bírtam, de nem vittem túlzásba a gyaloglást. Nyáron még kerékpárral járok, de kerülöm a forgalmas utcákat. Szerencsejátékon nem nyertem, mert volt annyi szerencsém, hogy ne kapjon el a nyeremény utáni vágy. Dezső bácsi mondotta magáról, de rám is érvényes:

„két dologtól mentett meg a Jóisten, a szegénységtől és gazdagságtól”. Negyven évvel ezelőtt is volt, s most is van egy-két papírpénz a tárcámban, fizetés/nyugdíj napján.

Engedelmével egy 1833-ban keltezett szomorú jelentésből idézek néhány szót: „Nem a sok, hanem az elég vólt az enyim, mert tsak annyi kellett, a’ mennyit meg-birhattam, és ebben a birtokban Lelkemnek meg-nyugvása meg-maradott.” Ilyen életrecepteket szedegettem össze az elmúlt esztendőkben, s igyekeztem betartani azokat. Harminc éve csak ritkán költött a vekker, s a főnökeimmel se sokat bajlódtam. Az alapítványnál nullszaldós állásom volt: aki fölvett, az rúgott ki. Azt csinálom, amit szeretek, s annyit dolgozom, amennyi jólesik. Az életpályámat ketten kovácsoltuk össze: a Teremtő és én.

– Nyugdíjasan is dolgozik?

– Természetesen. Munka nélkül megvesznék. Délelőtt piac, főzés, ebéd után szundítok egyet, este dolgozom, amikor elcsendesül a környék. Reggel addig alszom, amíg ki nem dob az ágy. Életemnek megvan a ritmusa és az értelme, működik a harmónia. Nem tudom megérteni azokat, akik csak ténferegnek a világban, és nincs mit kezdjenek magukkal. Mostanában többször is hallottam azt a fülbemászó dallamú slágert, amelyben a „kezdjetek el élni” sor a refrén. Szerintem az utolsó napjaikat töltő magzatoknak üzennek, őket biztatják, hogy bújjanak csak elő. De nem azok hallgatják, hanem a negyven pluszos hölgyek. Gyorsan eldöntik, hogy holnaptól élni fognak… Mostanig mit csináltak? Könyököltek az ablakban, és néztek ki a fejükből?

– Sugárzik az elégedettségtől, semmi nem bántja?

– Dehogynem! Az emberi hülyeség. De nem tudom megakadályozni. Régebbecske a javítás, jobbítás szándéka tüzelte a pamfletjeimet, de aztán rájöttem: fölösleges mindenhez hozzászólni.

Idézet
Lassan kikoptam a hírlapokból, az új firkászgenerációt más témák érdeklik. Jól van ez így. S ha valami mondanivalóm van, akkor azt megírom; nem a közösségi oldalakon, hanem füzetekben.”

Ódivatú gyerek vagyok, nem vagyok hajlandó átigazolni a szubkultúra területére. Én még a papíralapú olvasnivalókat szeretem. Nemcsak olvasni, hanem csinálni is. Gyermekkoromban nyári vakációk idején az Utunk szerkesztőségében voltam kifutó, az ott keresett pénzből vettem az első bicajomat. Ott megtanultam a nyomdászat alapjait, s ez később sokat segített. 2003-ban összeállítottam egy emlékkönyvet Kós Károlyról. Mesterpéldányt adtam le a kiadónak: betördelt szöveggel, jól megválasztott illusztrációkkal. No, arra a könyvre még büszke is vagyok, persze csak mértékkel.

– A többire nem büszke?

– Inkább csak elégedett. A saját köteteimnek nem volt leadási határidejük, volt időm szöszölni velük. Akkor bosszankodtam, ha túlléptem a hibák számát. Húsz oldalon megengedek egy betűhibát, elírást, tévedést. A szerkesztett kötetek némelyikét is szerettem, de volt néhány szerző, aki megkeserítette az életemet. S nem is mindent tudtam rendesen megbütykölni, általában időhiány miatt. De még ezekkel a hibákkal is jobban álltunk a kiadói átlagnál. De most nincs idő erről is mesélni.

– Térjünk át a régi-új Purgatóriumra. Hogy indult, és mi lett belőle?

– Harminc éve, hogy lezajlott a főszerkesztő-helyettesek villásreggelije. 1989. december 23-án új címmel jelentek meg a romániai újságok, az erdélyi magyar közélet is megpezsdült. Karácsony után a nép hangja azt suttogta Kolozsvárott, hogy ideje szóhoz juttatni azokat, akik – mellőzöttségük okán – nem kaphattak sajtónyilvánosságot. Kántor Lajos azt mondta akkor: a tiszták hallgassanak. Továbbra is Balogh Edgár mondta meg, hogy mi a tennivaló, és így tovább. Én 1992 júniusában írtam egy cikket az Erdélyi Naplóba, azt a címet adtam neki, hogy „Edgár atya intelmeitől ments meg, Uram, minket”. Végül csak annyi maradt belőle: Edgár atya intelmei. A fejére olvastam azokat a tanácsokat és eszméket, amelyekkel 1944-től 1989-ig etette Erdély népét. Nem dorgáltak meg érte, de nem is dicsértek. Legfennebb hümmögtek. Történt, ami történt, nem követtem mindent, 1998-ban arra figyeltem föl, hogy az RMSZ-ben Fey László védelmébe veszi Erdély hajdani politikai-közéleti hangadóit Gagyi Balla István történész ellenében, aki az 1957-es Korunk cikkei alapján fölemlegette, hogy milyen rettenetes vörös dumák jelentek meg akkoriban. Ebből lett egy kis purparlé, végül úgy alakult a dolog, hogy Kós Anna tévéinterjút csinált a vitácskáról. Fey Lászlót, Kántor Lajost és engem kérdeztek meg, mi elmondtuk a véleményünket, a népek megnézték, ’oszt annyi. Minden ment tovább.

– Vagy mégsem, mert írásaiban folytatta, feldolgozta.

– Egyszerűen untam azt, hogy Gagyi Ballát megdorgálják azért, mert másképp látja a dolgokat. S nemcsak másképp látja, hanem ki is mondja. Kós Anna a tévéinterjú alapkérdésének azt tartotta: „szembe kell-e nézni minden erdélyi magyar értelmiséginek az 1989 előtti múltjával?” Szelíd felkérés az önvizsgálatra, nem egyéb. A vita és kapcsolt részei megjelentek a Mörfi a köbön című kötetemben 1999-ben. Akkoriban már régóta csordogáltak a cikkeim, sajtótörténeti adalék, hogy 1999. október 30-án az én vezércikkemmel indult a Krónika…
2005-ben Stefano Bottoni történész A Hét című hetilapban közzétette azt a feljelentésgyűjteményt, amit 1958-ban négy marosvásárhelyi értelmiségi írt Földes László ellen.

Idézet
A feljelentők egyike Sütő András volt. 2005-ben ő még élt, s ha okosan gondolkodik, akkor kijelenti: igen, elvtársak, olyan időket éltünk, így történt, kérjük az utókor bocsánatát. Elcsendesült volna minden. Nem, ő letagadta. Ekkor léptem én közbe, és hét cikket írtam az ötvenes évekről.”

Nekem szép anyagom gyűlt a sajtóbibliográfia cédulázása közben, voltak érveim. A vita nagy hullámokat kavart, több mint hetven cikk jelent meg. Sütő 2006. szeptember 30-án halt meg, így nem érhette meg azt, hogy az 56-os forradalom évfordulóján is megemlegették a nevét, nem éppen dicsérőleg. Egyszerű: fiatalkori bűneinket nem leplezni kell, hanem beismerni és megbánni. Ha nem bánja meg, akkor majd az utókor helyre teszi a dolgokat. Közben 2009-re befejeztem Sütő András életművének bibliográfiáját, amelyből pontosan kiolvasható, hogy miket közölt 1945-től 2006-ig. Ugyanakkor jelent meg a Purgatórium is Sütő András barátainak és híveinek a bánatára. Könyvbemutató, vitaest, szidalmazó újságcikkek, volt minden. Én csak annyit kértem az emberektől: mielőtt leharapják a fejemet, azelőtt olvassák el a könyvet. Ötszáz példány megjelent, elolvasták, megvitatták egymás között, és megnyugodtak. Elfogadták azt, hogy még a nagynak hitt embereink sem tökéletesek. Most az Előretolt Helyőrség Íróakadémia is piacra dobta a könyvet, mert a kiadó vezetője úgy gondolja, hogy a magyarországi olvasókat is érdekli a téma.

 

Kuszálik Péter

Kuszálik Péter bibliográfus, publicista, író, szerkesztő 1949-ben született Kolozsvárott. 1966-ban érettségizett az akkori 11-es sz. középiskolában (a mai Báthory-líceum), 1973-ban diplomázott a Műegyetem gépgyártás-technológia szakán. 1973–1990 között a marosvásárhelyi Metalotehnica mérnöke, 1990–1995 között szellemi szabadfoglalkozású, 2001-ig az Aranka György Alapítvány titkára, 2001–2006 között a Pro-Print, azután a Mentor Könyvkiadó szerkesztője; 2009-től nyugdíjas. A Magyar Katolikus Lexikon, az Új magyar irodalmi lexikon és a Romániai magyar irodalmi lexikon munkatársa volt. Két kötetben megírta a hazai magyar sajtó bibliográfiáját (1940–1989, ill. 1989–1998), valamint Méhes György, Sütő András és Fodor Sándor életmű-bibliográfiáját. A marosvásárhelyi Népújságban és a Krónikában hónapokig, a Romániai Magyar Szóban (RMSZ) évekig volt rovata. Húsznál több könyve jelent meg, ebből kettőt tart fontosabbnak: Leveleskönyv, amelyben Bill elmeséli (a stockholmi Erdélyi Könyv Egylet regénypályázatának nyertes munkája) és Hosszú úton (vallomásos napló a Szent Jakab-úton tett zarándoklatai ürügyén). 2005-től a Márton Áron hagyatéka könyvsorozat társszerkesztője. 2002-ben Joseph Pulitzer-emlékdíjjal jutalmazták, 2009-ben az E-MIL Méhes György-nagydíját kapta meg.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 09., szerda

Újra a bábok a főszereplők a kolozsvári Bánffy-palotában

A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.

Újra a bábok a főszereplők a kolozsvári Bánffy-palotában
2025. július 08., kedd

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére

Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére
2025. július 07., hétfő

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban

Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban
2025. július 05., szombat

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás

Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás
2025. július 05., szombat

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere

Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere
2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban
2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten