Fotó: Krónika
2007. augusztus 14., 00:002007. augusztus 14., 00:00
A műhelyekben folyó munka vezérfonalául a szervezők az időt, pontosabban a déjá vu-érzés – mintha már láttam volna – kettős időfogalmát ajánlották. A témát talán leginkább a Selyem Zsuzsa vezette irodalmi műhely követte, ahol a tábor ideje alatt összegyűjtötték a résztvevők álmait, melyeket végül „közszemlére bocsátottak” a tavalyelőtti Minimum Party idején felépült erdei meseházikóban – a szükséges „berendezést”, egy függőágyat, a kézművesműhely biztosította. Szintén a déja vu köszönt vissza a Selyem Zsuzsa által ismertetett új, Saját halál című Forgács Péter-filmből. A Nádas Péter regényéből készült alkotásban a szerző saját halál-élményéről vall, melyet egy kilenc évvel korábban elszenvedett szívinfarktus során élt át.
Az építészműhely installációi ősi, több természeti nép hiedelemvilágában még élő motívumot, a világtengelyt próbálták megjeleníteni. Egyes alkotásokban a földbe körkörös vonalat követve leásott, tükrökkel ellátott deszkadarabok mutatták a világ közepét, másokban a levegőben csoportosan felfüggesztett, illetve a ház tetejét átdöfő, párhuzamosan elhelyezett botok jelölték az axis mundit.
Pálfalusi Zsolt irányításával a filozófiaműhely is élénk érdeklődésnek örvendett. Itt művészetfilozófiai előadások hangzottak el, e témát követve folyt a beszélgetés. Az irodalmi műhelyhez hasonlóan itt is a mysterium tremendum, a halál, valamint a különböző korok emberének az elmúláshoz való viszonya állt a diskurzusok középpontjában.
Helyet kapott a modern művészet is
A korábbi évek filmesműhelyét idén Szigeti Gábor Csongor média-műhelye váltotta fel. A résztvevők betekintést nyerhettek a folyamatba, ahogy egy képzőművész a modern technika eszközeit felhasználja alkotásaihoz. A műhelyben feldolgozott video-, illetve fotóanyagokhoz a táborban öszszeállított, tükördarabokkal teleragasztott két falat használtak, melynek töredezett felületén megjelenő különleges tükörképek a többi alkotó fantáziáját is megmozgatták. A modern képfeldolgozó programok bevetésének eredményeképpen a táborlakók meghökkenve vehették tudomásul, mi minden követhető el egy olyan felvétellel, amelyen például Molnár István szervező borotválkozik. A videoklipszerű alkotáson a különböző számítógépes effektusok használatának eredményeképpen a kezdetben megjelenő, még értelmezhető kép lassacskán feldarabolódik, a végére pedig annyira szétesik, hogy már követhetetlenné válik, mi is történik tulajdonképpen.
Zátonyi Tibor fotóműhelye már nem rugaszkodott el ennyire a valóságtól, sőt többen a digitális technika helyett a hagyományos filmet használták fekete-fehér felvételeikhez, melyeket a táborban berendezett sötétkamrában hívtak elő. A szubjektív dokumentarizmus és portré műfajban készült felvételeken Kászonaltíz falvainak életét igyekeztek megörökíteni.
A mozgásszínházműhelyben Bata Rita vezetésével kortárs japán táncot, a Butoht sajátíthatták el az érdeklődők, melyet szabadtéren adtak elő.
A zeneműhely sem hiányzott a táborból, résztvevői a hangulatkeltés mellett együttműködtek a többi műhellyel, például ők szolgáltatták a zenei aláfestést a táncosok előadásához.
Egyéniben is indultak
Az alkotók „magánakcióiként” számos performansz és installáció született, melyek egy része meghökkentette, gondolkodásra késztette a szemlélőt. Mások inkább mulattatóak voltak, mint Szabó Péter gondosan berendezett angol WC-je egy fa alatt, illetve a szintén általa készített, vízsugár hajtotta fogmosókészülék. A Minimum Party egyik veteránja, Irsai Zsolt és csapata sem szűkölködött ötletekben. Performanszokkal és installációikkal jeleskedtek – például a helyszínen öszszegyűjtött anyagokból néhány szeg és egy kis drót segítségével buszmegállót építettek az erdei út mellé. Különös élményt nyújtott az alumíniumfóliából készült, ember méretű mobiltelefon a bokrok között, mely előtt kábelből hajtogatott pálcikaemberkék hajbókoltak.
Alkotás, szakmaiság, szórakozás
Előadásában Korodi Szabolcs építész, a korábbi Minimum Partyk egyik főszervezője felvetette a táboron kívülről hozott, idegen anyagok egyre gyakoribb használatának kérdését is – ezek szerinte nem felelnek meg a rendezvény szellemiségének. Voltak továbbá, akik a modern technikai felszerelések használatát kifogásolták, ugyanis a táborban a számítógépektől a videokamerákig és digitális fényképezőgépekig az eszközök széles tárháza megtalálható volt. „A művészeteket, elsősorban a vizuális művészeteket az utóbbi időben annyira elözönlötte a digitális technika, hogy a modern eszközök használatától már nem tudunk eltekinteni” – fejtette ki Lőrincz Ildikó szervező. „Mivel az itt született alkotások lényegében csak erre a tíz napra, a tábor idejére szólnak, fontos, hogy a dokumentumokban megmaradjanak, melyhez szintén elengedhetetlen a technika igénybevétele.” A szervező szerint az alkotásokhoz felhasznált természetidegen anyagokat eltakarítják a tábor végeztével. Ezt szemléletesen indokolta egy korábban valószínűleg szándékosan ottfelejtett installáció. A négy-öt éve szervezett egyik Minimum Party résztvevője ugyanis cigarettacsikkeket fűzött fel madzagra, mellyel néhány fenyőcsemetét „díszített” fel. „Az egyes műhelyek munkájába nem szólunk bele. Azt vettük észre, hogy többnyire azok a műhelyvezetők használnak nem ide illő anyagokat, akik először vesznek részt a táborban. Éppen ezért igyekszünk olyanokat hívni, akik legalább egy előadás erejéig voltak már Minimum Partyn, volt alkalmuk ismerkedni a tábor szellemiségével” – mondta Lőrincz Ildikó.
Mivel a Minimum Party az alkotótábor, a fesztivál és a szakmai fórum jelleget egyaránt ötvözi, nem hiányozhattak az előadások és a bulik sem. Bár az eső gyakran szétzavarta a tűz körül dobszó kíséretében mulatozó csoportokat, mégsem vetett véget a szórakozásnak. A tisztás közepén álló házban ugyanis fedél alatt lehetett ropni a Dj Pálfalusi névre keresztelt filozófus-műhely vezetője által biztosított talpalávalóra. A román kormány Etnikumközi Kapcsolatok Igazgatóságának, a magyarországi Nemzeti Kulturális Alapnak és Szülőföld Alapnak, valamint a Communitas Alapítványnak köszönhetően létrejött tábornak idén rekordszámú, száz főt meghaladó résztvevője volt.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.