A kolozsvári Ábel Kiadónál frissen megjelent, szép kivitelezésű gyerekkönyvek
Fotó: Ábel kiadó
Nemcsak tankönyveket adott és ad ki a kolozsvári Ábel Kiadó, de egyetemi jegyzeteket, szépirodalmat, népdalgyűjteményeket, irodalmi szöveggyűjteményeket, mesekönyveket. A kiadó múltjáról, jelenéről a vezetőkkel, Szikszai Ildikóval és Szikszai Attilával beszélgettünk.
2021. február 12., 20:432021. február 12., 20:43
– A pandémia miatt a kultúra egész területe, így a könyvkiadás is nehéz helyzetbe került. Milyen kihívásokkal szembesítette a járványhelyzet a kolozsvári Ábel Kiadót, és mit várnak a 2021-es évtől?
– A járványhelyzet miatt kiadónknak visszaesett a forgalma, ez természetesen anyagi nehézségeket okoz. 2020-ban elmaradtak a korábbi években jól működő könyves rendezvények – könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, könyvvásárok, olvasójátékok. Az elmúlt év a kiadó számára bár gazdaságilag nehéz volt, szakmailag, könyvkiadás tekintetében mégis érdekesnek, gazdagnak mondható. 12 új könyvet adtunk ki. Három új szerző és két új illusztrátor mutatkozott be nálunk. Van két szerzőnk, akinek egy év alatt két-két kötete is napvilágot látott az Ábelnél. Két új kötetünk pedig közösségi támogatásból született meg. 2021-ben újabb könyvek kiadását tervezzük, illetve reméljük, hogy enyhül a járvány, ismét lehetőségünk lesz a személyes találkozásokra, könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, könyvvásárok, az Erdélyi Könyvfaló olvasójáték keretében.
– Sokaknak az Ábel Kiadó hallatán Tamási Áron ikonikus hőse, az a Szakállas Ábel jut elsőre az eszébe, aki a rengetegben, a városban, majd pedig Amerikában bizonyította ragyogóan, mit ér az ember, ha székely. Hasonló képzettársítás vezette-e önöket a kiadó alapításakor a névadáshoz?
– A kiadót nem mi alapítottuk, hanem a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, de a névválasztáskor valóban szempont volt a beszédes név: ha lehet, legyen erdélyi vonatkozása, márpedig
– Indulásuk tudtommal egybeesett azzal a 2000 körüli tanügyi trenddel, amikor a meghirdetett reformprogramba bekerült az alternatív tananyag lehetősége, s mint ilyennek, természetesen égető szüksége lett az anyanyelvi oktatásban is alternatív tankönyvekre. Kik voltak az úgymond elöljárói a projektnek, mennyire hamar jelentkeztek az egyes tantárgyak szakemberei, vagyis milyen volt az induló kiadó kínálata?
– Az első alternatív tankönyvek már a kilencvenes évek közepén, második felében megjelentek az oktatásban. Ezek a tankönyvek világbanki támogatásból jelentek meg, az oktatási reformfolyamat részeiként. A világbanki finanszírozás a kötelező oktatás évfolyamainak szóló tankönyvekre vonatkozott. Abban az időszakban a kötelező oktatás az általános iskola nyolcadik osztályáig terjedt, tehát a középiskolások tankönyveire nem volt ilyen támogatás.
Az általános iskolások tankönyvei először román nyelven jelentek meg, majd azt követte a magyar nyelvű fordítások megjelentetése. Ezekre is volt világbanki támogatás. Már ebben az időszakban is a tankönyvbeszerzés közbeszerzési pályázatok útján zajlott. A kiadók – első lépésben – pályáztak a tanügyminisztériumnál, majd a nyertes kiadók közül általában az első három kiadó fordíttatta magyarra a tankönyveit. A fordításokra külön szerződést kötött a kiadókkal a minisztérium, tisztességesnek mondható árat fizetve a fordításokért.
Az alternatív tankönyveket fokozatosan vezették be az iskolákba, 1998-ban jutva el a középiskolásokig. Az ő tankönyveik már nem világbanki pénzekből készültek, ezek úgymond „szabadpiacosak” lettek. Az említett könyveket a román magánkiadók saját költségükön jelentették meg, a tanügyminisztérium csak a tartalmaikat bírálta felül, amikor azokat iskolai használatra alkalmasnak minősítette. A román tankönyvpiac százezres nagyságrendű, tehát megérte akár úgy is a tankönyvkiadás, hogy több kiadónak kellett osztoznia a piacon.
Szikszai Ildikó
A közoktatásban részt vevő magyar gyerekek létszáma az általános iskolai szinten évfolyamonként kb. 15 ezer volt abban az időszakban. Ez a létszám jelentősen csökkent a középiskolához érve, és tovább osztódott a szakok függvényében. A román kiadókat nem kötelezte senki és semmi arra, hogy a középiskolások román nyelven megjelent tankönyveit magyarul is kiadja. Ekkor szembesültek a magyar iskolákban tanítók először azzal, hogy középiskolásainknak a magyar nyelv és irodalom tankönyveken kívül nincs más magyar nyelvű tankönyvük, mely az aktuális, megújuló tanmenetnek megfelelne.
Ennek következményeként 1999 decemberében a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége éves nagygyűlésén határozat született arról, hogy a szövetség tankönyvkiadót alapít azzal a céllal, hogy ezt a helyzetet orvosolja. Így 2000 januárjában elkezdte működését Kolozsváron az Ábel Kiadó. Szakmai hátteret a pedagógus szövetség keretében működő Erdélyi Tankönyvtanács adott. Az indulási költségekbe besegített a magyarországi oktatási minisztériumi, illetve két magyarországi közalapítvány. A kiadó első számú feladata volt, hogy a kialakult tankönyvhiányt pótolja.
A magyar nyelvű tankönyvek kiadására egyszerre háromféle megoldást alkalmaztunk: saját fejlesztésű tankönyveket hagyattunk jóvá, és adtunk ki, megvettük a románul megjelent és a tanügyminisztérium által jóváhagyott tankönyvek magyar kiadásának jogát román kiadóktól, illetve Magyarországon kiadott tankönyvek romániai kiadásának a jogát. Körülbelül három év alatt sikerült nagyjából utolérni a tankönyvreform folyamatát a magyar tankönyvekkel úgy, hogy minden évfolyamnak és minden szaknak volt 2-3 féle, legrosszabb esetben egy tankönyve. Itt szeretnénk elmondani, hogy a román kiadók hihetetlenül nyitottak, segítőkészek, jóindulatúak voltak. Sokat segítettek információkkal, szakmai tapasztalataikkal az Ábel Kiadó indulásakor, az első közbeszerzési pályázatokon való részvételkor.
– A kínálathoz képest milyen volt a fogadtatás, a kereslet? Akkoriban a pedagógusok jó része idegenkedett a bejáratott módszerektől való eltéréstől.
– Kiadói részről nem tapasztaltuk ezt az idegenkedést. Nyilván azokkal a tanárokkal volt közelebbi kapcsolatunk, akiket érdekelt ez a folyamat. Szorosabb munkakapcsolat főleg azokkal alakult ki, akik külső munkatársként is bekapcsolódtak a tankönyvkiadás folyamatába akár szerzői, fordítói, lektori vagy szerkesztői szerepet vállalva. Főleg a folyamat elején sok írásos visszajelzés érkezett az új (általunk fejlesztett) tankönyvekre vonatkozóan. Ezeket igyekeztünk figyelembe venni a tankönyvek újrakiadásakor.
– Az első megjelenések után mennyiben változott a tanári hozzáállás? Milyen tantárgyak terén volt nagyobb a kereslet, és milyen példányszámokat értek el?
– Az első tankönyv, ami az Ábel Kiadónál megjelent, a kilencedikesek földrajz-, a Teora Kiadótól átvett és lefordított tankönyve volt. Az utána következők sorrendje szinte nem is számított, mert egyszerre több cím, több szerző, szerzőcsoport tankönyve jelent meg. A példányszámok általában 500 és 1000 között mozogtak. Elsősorban – természetesen – az érettségi tantárgyak iránt volt nagy az érdeklődés.
Szikszai Attila
– Volt-e párhuzamossági időszak, amikor a tankönyvkiadás mellett már más könyvekkel is kezdtek foglalkozni, s ha igen, milyen témakörök felé irányultak?
– A tankönyvek mellett már a kezdetektől egyetemi jegyzetek kiadásával is foglalkoztunk, foglalkozunk. Ezek mellett születtek más kiadványaink is: daloskönyv kicsiknek, többféle népdalgyűjtemény nagyoknak, irodalmi szöveggyűjtemény középiskolásoknak, illetve szépirodalmi munkák, mesekönyvek, esszégyűjtemények, verseskötetek.
– Az idők során hogy alakult ki az együttműködési viszony a kiadó és a szerzők között, egy-egy újabb kiadvány esetében ki teszi meg az első lépést? Vannak-e esetleg állandó szerzőik, azaz jobban megy-e a munka azokkal, akiknek már ismerik a munkaritmusát, -módszerét?
– Van szerző, aki megkeresi kéziratával a kiadót, van szerző, akit a kiadó kér fel. Legtöbb esetben a szerző keresi fel a kiadót, akár több kiadónak is megmutatja a kéziratát, aztán maga dönti el, melyik kiadóra bízza a könyv kiadását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!