„A színész miért nem dolgozhat, ha az autógyártó igen?” – Partiumi színházak vezetői a teátrumok kilátástalan helyzetéről

Semmi nem ad okot derűlátásra, hiszen bizonytalan a járvány miatt a színházak helyzete anyagi szempontból, valamint azért is, mert nem tudni, mikor nyithatják meg kapuikat az intézmények. Erdélyi magyar színházak vezetőit kérdeztük, hogyan látják az általuk vezetett intézmények perspektíváit.

Összeállításunk első részében a kolozsvári magyar színház igazgatója, Tompa Gábor, valamint a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Bocsárdi László beszélt. Ezúttal partiumi intézményvezetőket kérdeztünk: Bessenyei Gedő István, a szatmárnémeti Harag György Társulat igazgatója, valamint Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője osztotta meg velünk gondolatait.

Múlt héten a kulturális minisztérium vezetője, Bogdan Gheorghiu azt nyilatkozta, a kulturális intézmények közül a színházak az utolsók között nyitják majd ki kapuikat, ha egyáltalán megnyitnak még idén. „Mi javaslatot teszünk majd a kormánynak, hogy első körben kíséreljük meg újranyitni a múzeumokat, a könyvesboltokat, a galériákat és a könyvtárakat” – nyilatkozta a tárcavezető.

Bessenyei Gedő István, a szatmárnémeti társulat igazgatója megkeresésünkre elmondta,

nem biztató a jelenlegi helyzet, a színháznak nincsenek bevételei, le is állt az intézmény, ami azt jelenti, hogy fizetett kényszerszabadságon vannak az alkalmazottak – így történik ez az önkormányzatok által fenntartott színházak esetében.

A szatmári színházat a helyi önkormányzat tartja fenn. „Nem örvendetes állapot a mostani senki számára, pláne azon kollégáink esetében, akik családosok, és mindkét fél a színházban dolgozik. Elméletileg 75 százalékát kapják meg a fizetésüknek az alkalmazottak, de gyakorlatban sok esetben kevesebbet. Vannak különböző pótlékok, a 16 százalékos, nehéz munkáért járó pótlék, 300 lejes étkezési támogatás – ezeket nem kapják meg. Tehát a veszteség összességében nem 25 százalékot jelent, hanem minimum negyvenet” – mondta a szatmári színház igazgatója.

Hozzátette, a legnehezebb, hogy nem látják, mikor lesz vége ennek a helyzetnek.

– fogalmazott Bessenyei Gedő István.

A szatmári színház igazgatója azt mondta, ettől az évadtól, úgy tűnik, elbúcsúzhat a közönség, hiszen ha meg is engedik, hogy az emberek bizonyos helyeken dolgozzanak, vagy a vállalkozások beinduljanak, valószínűleg sokkal később lesz, hogy az emberek beülhetnek egy színházterembe. „Ezt az évadot valószínűleg ősszel tudjuk majd pótolni. Fontos lenne, hogy engedjenek majd dolgozni bennünket akkor is, ha nem tarthatunk előadásokat közönség előtt. Az évadszerkezet várhatóan átalakul. Ahhoz, hogy majd játszhassunk közönség előtt, legalább két hónappal korábban fel kellene oldaniuk a munkatilalmat, hogy készíthessünk elő produkciókat, ne az történjen, hogy hirtelen kelljen készülni, hisz ennyi szünet alatt a már próbáltakat is elfelejtik a színészek” – mondta a színház igazgatója. Úgy fogalmazott, ami az új évadot illeti, még bonyolultabb kérdés, nem is vállalkozna arra, hogy erről most konkrétumokat mondjon.

– mondta Bessenyei.

Kiemelte Nézz vissza Haraggal fantázianévre hallgató visszapillantó sorozatukat, ami szintén sikernek örvend, valamint azt, hogy a helyi rádióval is van együttműködésük: mindennap más színész fogja elmondani a nap versét a rádióban, illetve esti mesét is. „A bérleteseinkkel is tartjuk a kapcsolatot, kapnak értesítést online közvetítéseinkről. Azt hiszem, egyre inkább ki vannak éhezve az emberek a kultúrára, a színházra” – fogalmazott Bessenyei Gedő István.

„Rengeteg előadásunk maradt el, és ez persze nem jött jól senkinek, ugyanakkor szerencsés helyzetben vagyunk, mert magyarországi támogatást kapunk már második éve, és ez enyhíti az anyagi helyzetünket. Ha ez a támogatás nem lenne, akkor már óriási gondok lennének” – mondta el a Krónikának Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője. Kifejtette,

a társulat a nagyszínházhoz van kapcsolva, azon keresztül kapják az önkormányzattól érkező pénzeket, és nem túl jó a viszonyuk a Ioan Slavici Klasszikus Színház vezetőjével.

„Nem zökkenőmentes az együttműködésünk, a kommunikáció és a megértés hiánya jellemzi a kapcsolatunkat. Kénytelenek vagyunk együtt dolgozni, mert ilyen a rendszer. Bognár Levente, Arad alpolgármestere sokat segít nekünk, hogy mégis működhessen a munka” – mondta a színház vezetője. Hozzátette, a jelenlegi helyzetben kevesen vannak, akik józanul végig tudják gondolni, hogy mit kellene csinálni.

„Nem féltem a színházat, mert föl fog támadni, élni fog egy idő után, jó előadások születnek majd. A kérdés az, hogy hány színháznál fog ez megtörténni. Az önkormányzati fenntartású intézmények nem szűnnek meg, de vannak félig független színházak, műhelyek, amelyekre a román állam soha nem gondolt” – mondta a színház vezetője. Kifejtette,

az államnak mindig is utolsó gondja volt a kultúra, akárcsak az oktatás, és most látszik, mekkora gondok vannak: megpróbálják az online oktatást bevezetni egy olyan országban, ahol a gyerekek nagy részének nincsen lehetősége erre.

„Nyilván vannak súlyosabb problémák, mint a színházé. Viszont egyénileg kellene kezelni ezeket a gondokat annak ellenére, hogy azt mondjuk: ez közösségi sors. Ahogy az egyént elzárták a többiektől, mindenki magának képzeli el a jövőt. A színházak morálisan azért fognak jól kijönni ebből, mert a szünet alatt végig lehet gondolni, hogy merrefelé kellene ezután egyáltalán irányulniuk” – fogalmazott Tapasztó.

Arra is kitért, az aradi társulat jelenleg is dolgozik, készít pár meglepetést a közönségnek annak ellenére, hogy a kamaraszínház nem jelentkezett online a járvány ideje alatt.

– fogalmazott Tapasztó Ernő. Hozzátette, az első romániai magyar online színházi közvetítés az Aradi Kamaraszínház nevéhez fűződik: 2010-ben az interetnikai fesztivál záró előadását, a Rudolf Hess tízparancsolatát élőben nagyon jó minőségben sugározták. Akkor ez nagy újdonság volt, rengetegen látták az előadást, és a díjkiosztót is élőben közvetítették, és bár most a társulat nem közvetít felvételről régi produkciókat, azért igenis tudják, miről van szó.

– mondta Tapasztó Ernő. Mint mondta, persze dokumentációs szempontból számára is érdekes, hogy vissza lehet nézni előadásokat, ilyen például többek közt a Bocsárdi László rendezte Rómeó és Júlia.

Az Aradi Kamaraszínház a szórvány kulturális karavánt is működtette tavaly és az idén is, a kezdeményezést mintaprogramnak minősítették, annyira jól sikerült, és bekerült a Déryné-programba. Tapasztó Ernő azt mondta, ahogy majd lehet játszani, azonnal folytatják a projektet, amelynek keretében szórványvidékekre viszik el a színházat. Az idén már játszottak a Temes megyei Óteleken, mielőtt bekövetkezett a járványhelyzet.

– tette fel a kérdést a színházvezető.

Kifejtette, ha egyes vállalatok működhetnek, az emberek eljárhatnak dolgozni bizonyos munkahelyekre, vajon a színész miért nem tehet így? „Miért nem mehet be mondjuk egy színész és egy rendező a színházba, ahol húsz méterre egymástól próbálhatnának egy monodrámát? A színész miért nem dolgozhat, miközben az autógyártó igen? A színésznek is joga lenne ahhoz, hogy dolgozzon. Hogy majd jóval később mutathatná be a nézőnek, az másik kérdés. De arra senki nem gondol, hogy a szerencsétlen színész is szeretne dolgozni” – mondta Tapasztó Ernő.