Fotó: Krónika
2008. április 25., 00:002008. április 25., 00:00
Írásai a mûfajok közötti szabad átjárás lehetõségét hirdetik. Írónak, költõnek, esztétának vagy kritikusnak tartja inkább magát?
Tulajdonképpen mindegyiknek, nálam nem válnak külön ezek a mûfajok. Vannak dolgok, amelyeket csak prózában lehet jól kifejezni, és vannak olyanok is, amelyekre a vers a megfelelõbb mûvészi eszköz. Az én esetemben a széppróza és a kritikaírás mûfaja nagyon összemosódik. Prózai írásaimban olyan gondolatai vannak a szereplõknek, az elbeszélõnek, amelyeket akár kritikában vagy esszében is megírhatnék.
Miért véli fontosnak elmosni a mûfajok közti határt?
Ahhoz, hogy az ember jó író legyen, elengedhetetlen a kritikával és mûfordítással fenntartott köszönõviszony. Mûfordítás során teljesen más viszonyt alakítunk ki az anyanyelvünkkel, kívülrõl látjuk azt a nyelvet, amelyet teljes természetességgel használunk. Tulajdonképpen a mûfajok kiegészítik egymást.
Ezek szerint saját kötetét is tudja a mûkritikus szemével látni?
Egy éve látott napvilágot a Repülési kézikönyv címû kötetem, most már nagyon kritikusan állok hozzá. Külsõ szemlélõként megpróbálnám külön-külön és egységében megvizsgálni a szövegeket. A kritika okozhat a szerzõnek meglepetéseket, rámutathat olyan összefüggésekre, amelyekre a szerzõ nem is gondolt, még csak nem is tudatosult benne.
Kiktõl fordít legszívesebben?
Általában klasszikus francia irodalomból fordítok, és a kortárs francia nyelvû belga irodalomból. A vallon identitásnak nagyon sok közös pontja van más kelet-európai népek helyzetével. Különösen érzékenyek a groteszk és abszurd képek iránt.
Magyarországon ma melyik mûfaj a legnépszerûbb?
Ha a szakma oldaláról közelítjük meg a kérdést, még mindig a költészet a mûfajok királynõje, a legtöbb fiatal író, többek közt én is, költõként indul. Ha gazdasági szempontból nézem, az, aki csak verset ír, nagyon nehezen tud labdába rúgni. Bizonyos kiadói és anyagi érdekek miatt egyre többen kezdenek el prózát írni. Drámából van a legkevesebb, ez a mûfaj a magyar irodalomnak mindig is mostohagyereke volt.
Alapító tagja a Telep csoportosulásnak. Mi ennek a története?
Baráti társaságként indultunk, a személyes találkozások idõvel ritkultak, de igényeltük, hogy továbbra is olvashassuk egymás szövegeit. Így támadt az irodalmi blog alakításának ötlete. Amit mi csinálunk, az nyitott mûhelymunka: a szövegeket bárki véleményezheti, és mi is látjuk egymás fejlõdését.
Van közös ideológiája a csoportnak?
A csoport nagyon sokrétû, különféle költészeti stílusoknak hódolunk, tematikailag is mást-mást szeretünk. Voltak olyan irodalomkritikusok, akik megpróbáltak közös pontokat keresni a Telep csoport írásaiban, annyi biztos, hogy mindenikünkben van vonzódás a groteszk, az abszurd iránt. Formai szempontból én vagyok a kakukktojás, a kötött formákat kedvelem inkább, a többiek szabad verset írnak.
Hogyan fogadta kezdeményezésüket az idõsebb generáció?
Ezzel kapcsolatban pozitív élményeim vannak. Az irodalmi élet, a szakmai környezet nyitottan viszonyult hozzánk. Amikor elkezdtem ezt a pályát, azt hittem, éveket kell várni, míg valahogy felfigyelnek az emberre. Nem volt igazam.
Manapság egyre többen olvasnak interneten irodalmi mûveket. Kiszoríthatja-e az on-line publikáció a nyomtatott könyveket?
Az összes mûvészeti ág közül az irodalomnak van a legnagyobb elõnye, hiszen a betûk nem változnak. Míg egy színházi elõadás, festmény vagy film interneten rossz minõségben nézhetõ, az irodalmat könnyen át lehet menteni az egyik formátumból a másikba. De azt hiszem, még sok idõnek el kell telnie, míg teret hódít az elektronikus könyv, és az emberek leszoknak a nyomtatott formájú könyvek olvasásáról.
Varga Melinda
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.