– Pontosan miben hasonlít, meg tudná határozni?

– Elsősorban a szókincsben, mondok pár szót, aminek nagyon hasonlít a hangzása: vér (vir), szív (siv), meleg (melök), kettő (ketkin). És még rengeteg olyan rokon szó van, ami nagyon hasonlít a magyarhoz, ilyen a trágya, a rongy, de a nyelvtan, a mondatszerkezet is hasonlít.

Egyébként már három éve Pesten élek. 2016-ban kezdtem tanulni a Balassi Intézetben a külügyminisztérium hungarológiai képzésén magyar nyelvet, kultúrát, történelmet, földrajzot, utána sikeresen letettem a nyelvvizsgát. Aztán lehetőségem nyílt pályázni egy ösztöndíjra, és felvettek a budapesti gazdasági egyetemre, most ott tanulok turizmus és vendéglátás szakon.

– Szóval nem nyelvészetet tanul?

– Sajnos nem, pedig nagyon tetszik a nyelvészet. Egy évig tanultam magyarságtudományt, és nagyon beleszerettem a magyarságba.

– Meg tudná mondani, hogy miért?

– Azt hiszem, elsősorban az emberek jószívűsége, segítőkészsége miatt. És azért, mert nagyon mélyen értenek minket, hantikat, nincs olyan nép, amelyik jobban értene minket. Ez azt hiszem, hogy a két nép lelki, szellemi rokonsága miatt van.

Az oroszok próbálnak megkeresztelni minket, de mi ragaszkodunk az ősi hitünkhöz. Ha valakinek a hantik közül mondjuk van keresztje, az nem jelenti azt, hogy ő ortodox templomba megy, mert ugye, Oroszország ortodox ország, hanem csak tudjuk, hogy ez kereszt, ez templom. De mi nem járunk oda.

– Miben hisznek? Hogyan tudná meghatározni a hitük, vallásuk alapját?

– Nagyon sok istenség van, például az erdőnek, a víznek, jégnek is van különleges istene, de megszámlálhatatlanul sok istenség van.

Nagyon bonyolult szertartások vannak ehhez kapcsolódóan. Különben magyarok voltak az első kutatók, akik tudományosan közelítettek ehhez, ilyen például Reguly Antal (1819–1858, néprajzkutató, utazó, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselője – szerk. megj.) vagy Schmidt Éva (1948–2002, néprajzkutató, az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa, aki Hanti-Manszijszkban hunyt el – szerk. megj.).

De nem úgy tették, mint az oroszok, akik ki- és felhasználni akarják ezt a tudást valamilyen módon. A magyarok azt vizsgálták, hogy hogyan működik a mi hitvilágunk, és hogy vannak-e közös elemek a régi magyar hitvilággal. Reguly azt derítette ki, hogy az ugor nyelvcsaládban a legközelebbi rokonok vagyunk.

– Ez némiképp hasonló a romániai magyarság helyzetéhez.

– Igen, ezért rendkívül érdekes számomra az ő helyzetük. Tanultam a hungarológián, hogy kik a székelyek, csángók. Az emberek általában csak azt tudják egy országról, hogy ott milyen többségi nyelven beszélnek, de kevesen tudnak a kisebbségekről. Például számomra nagyon hasznos, ha tudom a magyarság történelmét, tudom, hogy Székelyföldön magyarul beszélnek.

Ez nálunk otthon nagyon nehéz azért is, mert rengeteg ember nem tud írni, olvasni.

– Cirill ábécét használnak?

– Az 1930-as években a magyaroknak köszönhetően elkezdtük használni a latin ábécét, de mivel Oroszországban élünk, később áttértünk a cirill ábécére, és gyakran változik picit az írásmódunk.

Magyarországon három egyetem, a pécsi, a szegedi tudományegyetem és a budapesti ELTE az, ahol olyan professzorok tanítanak, akik tudnak hanti vagy manysi nyelven. Például Csepregi Márta (az ELTE Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének oktatója – szerk. megj.), aki segít nekünk megőrizni a nyelvtudást. Az első nyelvtudományi intézetet a hanti-manysi körzetben Schmidt Éva hozta létre, és mai napig működik.

A hanti-manysik egyébként nehezen jutnak el Európába, legfeljebb Erasmus-programon keresztül juthatnak el ide. A magyaroknak oroszul meg kell tanulniuk, hogyha el akarnak jutni, vagy hosszabb időt akarnak tölteni nálunk, Nyugat-Szibériában, ezért nehézkes a hanti-manysik és a magyarok kapcsolattartása.

Ezt a fiatalok annyira nem tudják, az öregek igen, a népköltészetünkben is benne van, nagyon szépen kódolva. Ezt a hanti „kódot” csak két nép tudja megfejteni, a manysi, akik 13 ezren vannak, és a magyarok.

Az ősi tudás nagyon fontos nekünk, de nem nyugat-európai módon, nem írással rögzítve, nem az írás-olvasáson keresztül terjesztve.

– Hanem hogyan?

– Például a népviseletünk ilyen és ehhez hasonló kódolt üzeneteket közvetít.

A ruha mintázatával, színével azt jelezzük például, hogy hova való, hány éves az illető. Mondjuk ha kék színt visel, akkor azzal azt jelzi, hogy a folyónál született, ha zöldet, akkor azt, hogy erdőben. De ez sajnos ma már egyre kevésbé divat, és a fiatalok már nem tudják ezt a kódrendszert.

– A hanti közösség mennyire őrzi a hagyományokat, és a fiatalok mennyire zárkóznak fel a globalizációhoz?

– A fiataljaink egy része az erdőben él, vannak ismerőseim, akik nem néznek tévét, nem használnak telefont, eldugott helyen laknak, ott próbálják fenntartani magukat. A hanti-manysi körzet ötször akkora, mint Magyarország, ennek a hatalmas területnek hetven százaléka mocsaras, lápos, vizes terület, ezért kevés az út, nem lehet közlekedni sok helyen csak helikopterrel.

Áram sincsen ezeken a helyeken általában, bár ez most már változik, van, ahol benzinért, pénzért lehet áramot vásárolni. Az elszigetelten élők kapnak állami támogatást, de hiába, mert nincs ahol elkölteniük. Van persze, aki csatlakozik a globalizációhoz, és van, aki egyáltalán nem: akad, aki sem oroszul nem tud, sem írni, sem olvasni, sem számolni.

– Most jár először Erdélyben. Milyennek tűnik a régió?

– Nagyon másnak tűnik az itteni nyelvjárás miatt. A buszon, amikor idejöttem Budapestről, volt egy lány, aki innen származik. Beszélgettünk.

Szerintem az ittenieknek tisztább, nyitottabb az akcentusa, mint a pestieknek, nekem mindenképp szebbnek tűnik.