Fotó: Biró István
2008. május 21., 00:002008. május 21., 00:00
Az előadás műsorfüzetében utazó-rendezőként mutatják be. Miért esett Kolozsvárra a választása?
Ha valaki huzamosabb ideig ugyanott dolgozik, beszűkül a látóköre, viszont minden színház és társulat új helyzetet és újfajta dialóguslehetőséget jelent, ezért lettem utazó-rendező. Mielőtt ide jöttem volna, láttam a kolozsvári színészeket a Woyczeck és a Hosszú péntek című előadásokban, és már akkor vágytam arra, hogy dolgozhassak velük. Később, nagy örömömre, Tompa Gábor meghívott, hogy színre vigyek itt egy előadást.
Miért épp a Borisz Davidovics síremléke mellett döntött?
Tompa Gáborral közösen jutottunk erre az elhatározásra. Danilo Kis úgy építette fel a címszerepet és a darabot, hogy nagyon sok kérdést nyitva hagyott a figurával kapcsolatban, de a szöveg számos válaszlehetőséget rejt magában. A dráma és a regény a gulágok idejében játszódik, amikor új típusú társadalmat akartak létrehozni. Ez aktuális probléma, hiszen a kormányok és különböző államformák megváltoztatásának igénye ma is nagyon hangsúlyos.
Nagyobb szabadsága van az alkotónak, ha kortárs darabot visz színre?
Egy színház akkor élő, ha új darabokat lehet benne bemutatni. Fontos, hogy a néző felismerje a mindennapjaiban zajló eseményeket a színpadon. Ezért szeretek kortárs szövegekkel dolgozni.
Az előadást Amerikában is ugyanígy rendezné meg, vagy meghatározó az, hogy ezt a darabot itt, egy volt kommunista országban viszi színre?
A két erő, amely itt ütközik, mindenhol jelen van; Svájcban talán kevésbé, viszont Amerikában érthető lenne a darab, mert ott is tetten érhetők ennek a konfliktusnak különböző formái. Számunkra, akik egy volt kommunista országban élünk, mint Horvátország, Magyarország vagy Románia, kézzelfoghatóbb ez a probléma, valahogyan a nemzet emlékezetéről van szó. Az előadás alapgondolata, hogy ha a gonoszság egy kis magvát elszórjuk, abból mindent betöltő gonoszság támad.
Az ön értelmezésében kicsoda Borisz Davidovics?
Borisz Davidovics a ködbe veszett helyek és idők képviselője. Egy titokzatos figurát hoztunk létre, aki keveset beszél magáról, már mindenen túl van. Hallgatag tud maradni, mint Hamlet, aki miután minden elmondhatót kimondott, a békét keresi. Borisz Davidovics a forradalom után olyan életet keres, amely szabadságot és nyugalmat biztosíthat. A szöveg azt sugallja, hogy aki látja a jelent, az mindent lát. Borisz Davidovics folyamatosan ugyanazokkal az arcokkal és embertípusokkal találkozik a jelenben és a múltban is.
Rendezői munkáját koreográfus is segíti. A látvány mennyire határozza meg az előadást, milyen irányba viszi tovább a szöveg kínálta lehetőségeket?
Igyekeztünk különböző játékstílusokat ötvözni, ugyanakkor a koreográfia nem a szöveg illusztrációjaként kapott szerepet, hanem bizonyos múltbeli mozzanatokat idéz meg, tesz felismerhetővé. Az idősíkok egymásba csúsznak, hogy a néző úgy érezze, minden egy helyen történik. Borisz Davidovics egész életében csak utazik, hajón, vagonokban vagy szalonokban tűnik fel, azt a helyet keresi, ahol megállapodhat. A békét kutatja a forradalomban, a politikában és a nőkkel való kapcsolatában is. Egyetlen nyugvópont, ahol felidézheti a múltját és újraélheti az életét, az a börtön.
Bonczidai Éva
Borisz Davidovics síremléke
Danilo Kis magyar származású író 1935-ben született Szabadkán a montenegrói Milica Dragićević és Kiss Ede vasúti felügyelő fiaként. Sokan Dél-Kelet-Európa Borgesét látták benne, ötvenéves sem volt, amikor már Nobel-díjra jelölték. Ötvennégy évesen halt meg Párizsban. Szerbhorvát nyelven írt regényeit több mint húsz nyelvre fordították le.
Danilo Kis, „az utolsó jugoszláv író” nagysikerű regénye, a Borisz Davidovics síremléke dokumentumokon alapul, 1976-ban jelent meg először. A Hét fejezet egy közös történetből alcímet viselő regényből maga a szerző írt drámát, amelyben megszűnnek a határok múlt és jelen között, a családi legendák hősei és a régvolt történetek szereplői jelenvalókká válnak. Borisz Davidovics Novszkij egykori forradalmár és Fegyukin vizsgálóbíró évtizedek távlatából boncolgatja a nagy októberi forradalom kirobbanását megelőző eseményeket, párharcukban a címszereplő teljes élete felidéződik.
A darabot Radics Viktória fordításában ismerheti meg a magyar közönség. A magyar nyelvű ősbemutatón a címszereplőt Dimény Áron, Fegyukint Molnár Levente alakítja. Az előadás koreográfusa Vava Ştefănescu, a díszletet és a jelmezeket Carmencita Brojboiu tervezte. Dramaturgként közreműködött Visky András.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.