Adyval a kamaszkori rongyos kis diszkókban

Kiss Judit 2019. október 25., 10:56 utolsó módosítás: 2019. október 25., 11:02

Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban lép színpadra a napokban Lackfi János József Attila-díjas író, költő, aki lányával, Lackfi Dorottya énekessel és Sinha Róbert gitárossal együtt tart irodalmi-zenés előadásokat. Lackfi János a turnéról, az erdélyi közönségről, gyerekeiről, az irodalom háttérbe szorulásának mítoszáról beszélt a Krónikának.

Lackfi János magyarországi író, költő: „az irodalom háttérbe szorulása szakállas mítosz, tízezer éves” Fotó: koncert.hu

– Vízen járni tilos – irodalmi családlátogatás a címe annak a fellépéssorozatnak, amelynek keretében hatállomásos erdélyi turnéra indulnak Lackfi Dorottyával (ének) és Sinha Róberttel (gitár). Mire számíthat a közönség, miként fonódik össze ezeken a fellépéseken szöveg, irodalom, költészet és muzsika?

– Negyvennyolcadik életévem a betakarítás jegyében zajlik. Őszi szüretjelleggel jött ki az elmúlt hat év verseit egybeölelő Emberszabás című kötetem, melyben egyebek közt feleségemhez írott szerelmes versek, irodalmi portrék, gyászversek és persze tuningolt klasszikusok is szerepelnek: például „sziriöszli kimaxoltam iskoláim egykoron” Petőfitől. Sok családi történet szerepel (igaz, nem mind az én családom köréből) a 365 egypercest tartalmazó, idei Minden napra egy sztoriban is.

A Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta klasszikus versek mai változatait hozza, személyes hangfekvésben, Radnótival saját iskoláskoromba utazom vissza, Adyval kamaszkorom rongyos kis diszkóit veszem szemügyre, Juhász Gyulával siratom el megboldogult dohányos énemet, Berzsenyivel letűnt alkoholizmusomat.

Regényem, a Levágott fül egy kamaszfiú és egy vak kamaszlány harca a világgal, sok önéletrajzi és gyerekeimtől orzott részlettel. Hab a tortán a Van tüzed?, mely istenes verseimet fogja össze, elvégre hogyne tartozna a famíliához az, aki sárból gyúrta az egész emberi pereputtyot.

Nagy öröm, hogy a verseimet és saját dalait éneklő Dorottya lányommal és virtuóz gitáros-zeneszerző barátommal, Sinha Róberttel vidám, bús, nosztalgikus, vágyakozó egységbe olvaszthatjuk a szózenét a muzsikával.

– Lányával együtt lép színpadra. Hat gyereke van, mindenikük a vers, az irodalom szerelmese?

– Erről szó sincs, szerencsére. Nem volt idehaza személyi kultusz életnagyságú költőportrékkal, fejvétel terhe mellett bemagolandó memoriterekkel. Verset, mesét sokat olvastunk nekik, a négyéves Julcsi is rengeteget kap belőle.

Az irodalom nyitott ajtó, aki akart, bejött rajta.

A kapolcsi Kaláka Versudvarban a stáb a mai napig gyerekeimből áll össze, sok zenés irodalmat hallgatnak. Többen Kreatív Írás foglalkozásomra is eljártak, Margit skandináv irodalmat tanul, Dorottya dalokat ír és énekel, Johanna szintén énekli zsoltáraimat. Simon ellenben informatikai fejlesztő, Ágnes állatorvosnak készül. Semmi nem kötelező.

Lackfi Jánosék fellépései
Lackfi János József Attila-díjas író, költő lányával, Lackfi Dorottya énekessel és Sinha Róbert gitárossal október 25-én Nagyváradon, 26-án Temesváron, 27-én Sepsiszentgyörgyön, 28-án Csíkszeredában, 29-én Gyergyószentmiklóson és 30-án Kolozsváron lép fel.

– Az esemény beharangozójában az szerepel, hogy „semmihez sem hasonlítható, mindig felemelő érzés az erdélyi magyar közönség előtt fellépni”. Kifejtené kicsit bővebben, hogy mit jelent ez? A nézői befogadás módja, a reakciók tekintetében vajon észlelhető különbség az erdélyi és magyarországi közönség között?

– Nem kötelező bók, és nem is az otthoni közönség lekicsinylése, hiszen százötven fellépésem van magyar földön, remek hangulatban.

Egyszerűen csak érezhetően más polcon van az irodalom az erdélyiek tudatában, mint a határokon belülieknél.

Jártam Ausztráliában, Amerikában, Angliában, Németországban, Genfben, Moszkvában is magyarok közt, mindenhol adódnak helyi sajátosságok, különleges megrendülések. Ugyanígy semmi máshoz nem hasonlítható az erdélyi fogadtatás.

Nehéz megfogalmazni, de egyszerre visszafogottabb és izzóbb a közeg valahogy.

– Ön az egyik legismertebb kortárs magyar költő, akinek versei az erdélyi magyar gyerekek és felnőttek körében is népszerűek, az itteni diákok iskolai keretek közt, felvételi tételsorokban is találkoznak műveivel. Talán az írásait át meg átszövő játékosság, az olvasóhoz való közvetlen „szólásmód” miatt is kedvelik olvasói. Írásait nemcsak papírra nyomtatott köteteiből ismerheti meg a közönség, hiszen a közösségi oldalon keresztül nap mint nap szoros kapcsolatot ápol a nagybetűs Olvasóval. Hogyan vélekedik, manapság, amikor sokan siránkoznak amiatt, hogy egyre inkább háttérbe szorul a vers, az irodalom, a kortárs irodalom a fiatalok (és nemcsak a fiatalok) életében, kell tennie valamit az írónak, és ha igen, mit, hogy megmaradjon az élő kapcsolat kortárs irodalom/író és olvasó között?

– Az irodalom háttérbe szorulása szakállas mítosz, tízezer éves. Mert közben volt versem, amely egymillió-kétszázezer ember oldalára jutott el, s volt prózám, amely másfélmillióéra.

Ilyen döbbenetes olvasási adatok sosem léteztek.

Az fájdalmasan igaz, hogy sok remek szerzőt szinte egyáltalán nem ismer a közönség, keveseknek jut reflektorfény. És persze tenni is kell érte, de én örömmel kalózkodom a virtuális tengeren, mely sok szemetet sodor, de ettől még hajózhatunk rajta értékes rakománnyal.

Lackfi János József Attila-díjas költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós Budapesten született 1971. május 18-án. Irodalmár családba született, édesanyja Mezey Katalin író, költő, szerkesztő, édesapja Oláh János költő, szerkesztő. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék. 1985–1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa (1996-tól), a Kreatív Írás program egyik vezető oktatója Vörös István mellett. 1999 óta a Nagyvilág című folyóirat, 2000-től a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja. Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítása Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában volt látható. Számos elismerése között szerepel a 2000-ben kapott József Attila-díj, 2001-ben a Déry Tibor-díjjal, 2013-ban pedig a Prima Primissima-díjjal ismerték el munkásságát. Gyermekirodalmi munkásságáért is számos rangos díjjal tüntették ki.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat