Idén a trianoni békediktátum századik, illetve a második bécsi döntés 80. évfordulója köré csoportosították a könyvben megjelent írásokat, ezek az események ugyanis jelentős nyomot hagytak Kolozsvár múltjában.

Fodor János történész, egyetemi oktató az 1920. június 4-i aktus történelmi mérföldkő jellegéről, közvetlen hatásairól értekezett. Felvetette, hogy az „impériumváltás folyamatának” nevezett események hatására milyen alternatívák fogalmazódtak meg az első világháborút követően az erdélyi magyarságban: az 1918. novemberi–decemberi magyar nemzeti gyűlések, melyek határozatait felülírta a katonai erő; a repatriáció, azaz a Magyarországra való áttelepedés, főként a középrétegekben. Fodor megemlítette a kezdeti, politikai passzivitás éveit az Országos Magyar Párt 1922-es megalakulásáig.

Murádin János történész, egyetemi oktató a második bécsi döntésről és máig tartó következményeiről szólva kiemelte,

Murádin János Kristóf beszélt a Magyarországhoz visszacsatolt területek magyar elitjének politikai dilemmáiról, amelyekre az Erdélyi Párt megalapítása kínált köztes megoldást: ez volt az a szervezet, ami 1941-ben megszervezte az első magyar napokat Kolozsváron. Murádin hangsúlyozta, hogy a rövid négy év alatt az „erdélyieké volt Erdély”, és ebből később is „táplálkozhatott” az itteni magyarság; ez az a modell, amit érdemes lenne feleleveníteni.

Az egyetem „menekítése”

Minden évkönyvben publikál Gaal György helytörténész: a házsongárdi panteonhoz köthető évfordulós írásai jelennek meg a kalendáriumban. Ezúttal Gaal Györgynek több munkája gazdagítja a kalendáriumot. Az egyik a 140 éve született és fél évszázada elhunyt Gyallay Domokos író, szerkesztő, irodalomszervező munkásságáról szól. Mint elhangzott,

Másik cikkében a helytörténész az egykori Ferenc József Tudományegyetem épületének, felszerelésének 1919-es kényszerű román átvételével, Szegedre történő átmenekítésével, majd 1940-es visszatérésével és újbóli kolozsvári működésével foglalkozik.

Írásába Gaal családi vonatkozásait is beleemelte, hiszen minden másképp alakult volna, ha nagyapja, mint egyetemi oktató, nem maradt volna itt, illetve a szülei (akiknek földbirtokát kettévágta a bécsi döntés) nem tértek volna vissza a második világháború után. Gaal György néhány észrevételt fogalmazott meg a kalendáriummal kapcsolatban, ahol jónak találta, hogy bemutatja a különböző egyházi közösségeket és a város negyedeit, illetve javasolta, hogy a régi kalendáriumok mintájára a kiadvány végső fejezete a kolozsvári magyar intézmények, szervezetek tiszti névsora, címtára legyen.

Reményik Sándor olvasata a kisebbségi létről

Dávid Gyula irodalomtörténész az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) történetét feldolgozó átfogó tanulmányával, valamint Reményik Sándor költőnek a hatalomváltásokhoz köthető munkásságáról szóló írásával szerepel a kötetben. Dávid Gyula kifejtette, a Magyarországon megjelent, majd szamizdatszerűen Erdélyben terjesztett, úgynevezett Végvári-versekben

Rámutatott, Reményik átlátta: ez az út nem járható tovább, a kisebbségi életben is van megmaradás minden szempontból, és ebből az önépítkezési, megmaradási vágyból születtek költészetének ismert darabjai: Templom és iskola, Az Ige). Mint elhangzott, a költő a harmincas években előre látta, hogy a világ nem a megbékélés felé halad, hanem a győztesek hatalmának kiélése miatt borítékolhatni lehet a Párizs környékén összefércelt békerendszer bukását.

„Érdekesség, hogy épp Reményik születésnapján történt a második bécsi döntés, ezt követően pedig a magyar cenzúra nem engedte az úgynevezett korszerűtlen versek ciklusának megjelenését. Ebben a költő váteszként írta le, hogy a nemzetek közötti gyűlölködés hova vezeti a világot” – mondta az irodalomtörténész. A könyvbemutató végén H. Szabó Gyula megköszönte a kötet szerzőinek munkáját, külön kiemelve a munkatársainkat, Jakab Mártát – aki a cikkek szöveggondozását végezte, illetve a kiadvány arculatáért felelős Könczey Elemér grafikust.