A tragikus nap közkinccsé tett emlékei: bemutatták a Megsebzett Kolozsvár című kötetet

A rendezvényen, amelyet online is közvetítettek, a szerzőn kívül Gaal György történész, a kötet előszavának szerzője, valamint a könyvben látható archív képek gyűjtésében és digitalizálásában közreműködő Rohonyi D. Iván fotós is részt vett. A beszélgetést Benkő Levente történész moderálta, a kötetből részleteket Laczkó Vass Róbert színművész olvasott fel. Gaal György elmondta,

Papp Annamária új kötetének nagy a jelentősége a város történetének feldolgozása szempontjából, és reméli, a történész folytatni fogja ezt a munkát.

A megrázó visszaemlékezéseket is tartalmazó, az Exit Kiadó gondozásában megjelent kötet a néhai Szabó Dénes fotósnak a bombázás utáni napokat dokumentáló fényképeivel látott napvilágot. Papp Annamária korábban a Krónikának elmondta, a túlélők emlékeinek rögzítése mellett megpróbálta áttekinteni az elérhető levéltári forrásokat, dokumentumokat, fényképeket, hiszen mindezeket rögzíteni kell.

Az új könyv – amelyet eredetileg a tragikus események 75. évfordulóján terveztek megjelentetni – tulajdonképpen folytatása Papp Annamária korábbi kötetének: 2014-ben látott napvilágot a néhai Asztalos Lajos helytörténésszel közösen összeállított, Kolozsvár bombázása – 1944. június 2. című könyv. Abban a szövegen, a túlélők emlékezésein volt a hangsúly, a mostani könyvben viszont a képek dominálnak. Gaal György azt mondta, Papp Annamáriára és férjére, Benkő Leventére vár, hogy feltárják Kolozsvárnak a második világháborút megelőző korszakát is. Benkő Levente javaslatára a könyvbemutatón egyperces néma csenddel adózott a közönség az 1944. június 2-i bombázás áldozatai, Szabó Dénes és Asztalos Lajos emlékének.

A Megsebzett Kolozsvár születéséről a szerző elmondta, az első könyv bemutatóján tudta meg Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspöktől, hogy létezik Szabó Dénes fotógyűjteménye.

Viszontagságos út volt, Maksai Ádám építész segített nekem. Aztán kiderült, hogy a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság páncélszekrényében volt elhelyezve a fotóalbum. Egyébként már az első kötetnél éreztük, hogy lesz folytatás, hiszen túlélők jelezték, hogy vannak emlékek, adatok, amiket közkinccsé kell tennünk” – mondta Papp Annamária.

Hozzátette, hálás, hogy a bombázás túlélői bizalommal fordultak hozzá, hogy hajlandók voltak beszélni a szörnyű emlékekről a nagyközönség előtt is. Rohonyi D. Iván úgy fogalmazott, Szabó Dénes képei technikai szempontból kiválóak,

„Szenzációsan hívta elő a filmeket, hiszen nagy mestere volt a képeslapoknak. A fotókat állványról készítette, fénymérője nem volt, az agyában és a laborban volt a fénymérő” – mondta a kötet képi anyagát előkészítő Rohonyi.

Benkő Levente kérésére Lönhárt Tamás egyetemi adjunktus, történész európai kontextusba helyezve magyarázta el, hogyan és miért történt Kolozsvár bombázása. Az események tragikumát azzal az adattal is alátámasztotta, hogy a kincses városban reggel 9 óra 5 perckor szólaltak meg a szirénák,

a lakosoknak mindössze 10 percük volt fedezékbe vonulni,

hiszen a város terültén 9.15-kor kezdődtek a becsapódások. A repülők Besztercétől visszafordultak, és visszatérve megint megszórták a várost – mutatott rá a történész.

Furu Árpád építész Benkő Levente kérdésére elmondta, az ő családját is érintette a támadás. Mint kifejtette, fura fintora volt a sorsnak az az epizód, amikor idegenvezetőként a 2000-es évek elején amerikai csoportot kalauzolt. „A Bukarestbe érkező vendégek közt volt egy mogorva öregúr, aki mindenáron azt akarta, hogy ablak mellett foglalhasson helyet. Ploiești mellett elhaladva megszólalt:

– mondta Furu Árpád. Az eseményen Klein András, Szabó Dénes egykori „inasa” beszélt a fényképészről. Mint mondta, Szabó Dénes különleges ember volt, olyan egyéniség, aki akárkivel le tudott ülni beszélgetni, falusi gazdákkal, akadémikusokkal egyaránt.

Papp Annamária a Krónikának korábban kifejtette, mivel a második bécsi döntés nyomán Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdély területén nemigen voltak hadászati szempontból jelentős célpontok, a szövetséges légierő többnyire csak akkor bombázta ezt a területet, amikor azt az európai hadszíntéren valamilyen más, jelentősebb hadművelet indokolttá tette. Az 1944. június 2-ai amerikai légitámadás valójában a szövetségesek 1944. június 6-ai normandiai partraszállásával függött össze, így próbálták ugyanis megakadályozni Németország és szövetségesei csapatainak esetleges átcsoportosítását a keleti frontról nyugatra.

Ugyanakkor a hadászati, stratégiai elgondolások mellett a másik cél a helyi lakosság megfélemlítése és megtörése volt.

A Kolozsvárt is súlyosan érintő, úgynevezett Frantic Joe I. légi hadműveletet tulajdonképpen az első közös, amerikai–szovjet összehangolt hadi cselekménynek tekintik a történészek.

Ez elsősorban a vasúti állomások és pályaudvarok ellen irányult, de gyakorlatilag a bombaszőnyeg elcsúszásával az egész környéket sújtotta, még a belvárosba is hulltak bombák Kolozsváron. Sok fontos középület, így a Református Diakonissza Intézet és Kórház is telitalálatot kapott, több beteg és szolgálatát teljesítő diakonissza vesztette életét. Rengeteg kis családi ház megsemmisült, egész életek munkája dőlt romba mindössze néhány perc alatt, sokan egyik pillanatról a másikra földönfutóvá váltak. És ami ennél is fájdalmasabb volt, hogy a bombák több száz ártatlan polgár életét oltották ki, férfiakét, asszonyokét és gyermekekét. Az áldozatok és a sebesültek számát pontosan a mai napig nem lehet tudni, sokak holtteste soha nem került elő, illetve évtizedek múltán is találtak emberi csontokat az építkezések alkalmával.

Rögzíteni a történelem emberi mélységeit – Papp Annamária Megsebzett Kolozsvár című kötetéről

„Célunk az volt, hogy a Kolozsvárt ért 1944. június 2-ai bombatámadásról szóló kötet intő jelként szolgáljon az utókor számára. A túlélők emlékeinek rögzítése mellett megpróbáltam áttekinteni az elérhető levéltári forrásokat, dokumentumokat, fényképeket, hiszen mindezeket rögzíteni ke