Kürti László magyarországi költő Testi misék című legutóbbi verseskötetét mutatták be a hétvégén a kolozsvári Bulgakov kávéházban.
2014. december 01., 20:042014. december 01., 20:04
A szerző vehette át idén a Tokaji Írótábor költészeti díját (képünkön). Kürti László a könyvismertetőn elmondta: a címadó vers az öregedésről szól, egyik ismerőse egészen fiatalon egyik napról a másikra megőszült – ez ihlette a költeményt. Hozzáfűzte, azért is választotta ezt a címet, mert először testnevelés szakon végzett az egyetemen, ott pedig olyan teljesítményt kellett nyújtani, amely alapos felkészülést igényelt.
„A kérdés az, hogy a test egy olyanfajta üzem-e, amelyet ugyanúgy lehet bejárni, mint a lélek útjait. Érdemes valamiféle aszkézisben lenni, a túledzettség sem jó, mert akkor nincs egyensúly” – magyarázta a kötetet bemutató Benő Attila kérdésére a szerző.
Benő Attila a Bulgakov emeleti termében megtartott könyvbemutatón elmondta: Kürti László 1976-ban született, a testnevelés után pedig a filozófia szakot is elvégezte a Debreceni Egyetemen.
Jelenleg Mátészalkán gimnáziumi tanár. Kürti Lászlónak eddig négy kötete jelent meg, számos díjjal ismerték el, megkapta többek között a Balázs Ferenc-díjat, illetve a idén a Tokaji Írótábor költészeti díját vehette át.
Kürti László elmondta: első publikációja 2003 körül a partiumi Parnasszus folyóiratban jelent meg, de más folyóiratokban, így a Hitelben és a Kráterben is közölték első verseit. A Testi misék című vers felolvasását követően Benő Attila elmondta: a kötet kritikai fogadtatása igen pozitív volt. Felvetésére Kürti úgy válaszolt: sem a pozitív, sem a negatív kritika nem tudja megérinteni, noha vannak olyan barátai, mesterei, akiknek kikéri a véleményét.
„A kritika, a recenzió valószínűleg nem nekem szól” – tette hozzá. A szerző azt is elárulta, hogy szigorúan kezeli a verseit, a személyes környezetéből, élményeiből táplálkozó verseit pedig nehezen tudja elmondani, megmutatni a családjának, mert ha igazat mond, az olykor nagyon fájdalmas lehet, ha hazudik, akkor is.
„Ha sikerülne felülemelkedni a történetek személyességén, láthatnák, hogy egyetemes emberi történetekről van szó” – magyarázta a költő. Kürti László ugyanakkor kitért József Attilához fűződő viszonyára is. „József Attila egy vesztes volt szociológiai szempontból. Ezzel együtt olyan szövegvilága van, olyan érzékeny a lénye, ami nekem mindig fontos volt” – fejtette ki Kürti László.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
szóljon hozzá!