Mint megtudtuk, a téma kötetbe sűrítését három főbb munkaszakasz előzte meg. A kötetet szerkesztő Molnár Beáta, aki jelenleg a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen hungarológiából doktorál, ismertette, hogy a kutatómunka a rendszerváltás évfordulója kapcsán kezdődött, amikor már tudták, hogy a projekt befejeztével egy kötetnek kell megszületnie. Annak megfelelően, hogy a könyv több, a témában jártas szakember közreműködésével készült, a munkafolyamat első fázisát a közös gondolkodás és a tartalmi keretek meghatározása indította el. Ezt követően a talált emlékek tárgyaiból kiállítást szerveztek, amelyet több helyszínen be is mutattak már. A folyamat harmadik és eddig egyben utolsónak számító szakaszát maga a kötet összeállítása jelentette – amelyben az elmúlt másfél év munkája sűrűsödik – bár Molnár Beáta szerint ezt még lehetne folytatni.

A kötethez hozzájárulók listája hosszú, melyet az olvasó a könyv végén megtalál, de Fodor János történész nagyban hozzájárult a kötet kronológiájához, Bartha Katalin-Ágnes, Bolos Jáni Melinda az audiovizuális elemek gyűjtéséhez, illetve a tartalomgyártáshoz, valamint Kiss Tamás szociológus, Szabó Árpád-Töhötöm antropológus és Könczei Csilla etnológus – csak hogy a teljesség igénye nélkül néhányat említsünk közülük.

Egy hasonló korrajz összeállítása esetén kiemelt jelentőséggel bír a kronológia összeállítása, amelyet főként a fennebb már említett Fodor János történész végzett. Molnár Beáta megosztotta, hogy ez esetben már egy meglévő kronológia mentén dolgoztak, a könyvben ugyanis dátumhoz kötött eseményeket mutatnak be.

Ennek következtében a kötet természetesen úgy szubjektíven, mint történetileg is kiegészíthető, de mint mondta, a hangsúlyt nem annyira az aprólékosan kidolgozott részletekre, mint inkább a jelenség bemutatására helyezték. Hozzátéve, hogy az interpretáció annak függvényében változik, minél távolabb kerülünk az adott kortól – ez esetben pedig alig harminc évre vagyunk a felidézett múlttól.

Egyrészt a tárgyakhoz, mint térben megjelenő és megközelíthető emlékekhez fordultak – amelyekhez a könyvben felszólalok is könnyen viszonyulhattak –, valamint a tartalmi, vagy kommunikatív, „oral-history” (elbeszélt történelem – szerk. megj.) által átörökített emlékekhez. Próbálták a mindenki számára ismerős témákat összegyűjteni az adott korból, így haladva az egyedi történetekről az általános felé. A nem kevesebb, mint húsz témát felölelő műben egyébként fele-fele arányban oszlanak az általános és specifikus megközelítések. Tisztában vannak azzal, hogy a tartalmat illetően a könyv kiegészíthető lenne, az érzékenyebb témákat azonban szándékosan kezelték egyfajta távolságtartással, ellenkező esetben a könyv nem születhetett volna meg.

Molnár Beáta azt is megosztotta, hogy a könyv összeállítása során alkalma volt Ciprian N. Isac grafikussal is együtt dolgozni, aki szintén otthonosan érezte magát az egyes témákban, mindenhez tudott viszonyulni, és bár a kötet első sorban a romániai magyarok történetét igyekezett felgöngyölíteni az adott korban, a szerkesztők megtapasztalhatták, hogy a kommunizmus lecsapódása nem csupán egy etnikum-specifikus jelenség, hanem univerzális, minden romániait hasonlóan érintő téma.

melyek közül egyesek családi albumokból származnak, másokat sajtó- és propagandaanyagokból szereztek meg, de találunk köztük plakátokat és dokumentumokat is, amelyeket önmagukban nem mindig lehet értelmezni, így a szerzők szükségszerűen „oral-history” tartalmakat is csatoltak hozzájuk.

A kötet megjelenése előtt szervezett kiállítás kapcsán elmondta, hogy kezdettől fogva törekedtek az önálló működtetésben, hogy aztán az bárhol felállítható legyen, fényviszonyoktól és az épület adottságaitól függetlenül. Ennek köszönhetően megjárták már vele Kolozsvárt, Szatmárnémetit, Nagyváradot és Marosvásárhelyt, ahol iskolás diákok is megtekinthették. A tárlat utaztatását tervezik folytatni, a következő állomás pedig a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben lesz elérhető.

A folyamat során többször szegezték neki a kérdést, hogy hogyan foglalkozhat személyes tapasztalat nélkül hasonló témával. Tapasztalata viszont azt mutatja, hogy ez a fajta kívülállóság tette lehetővé számára azon megközelítések érvényesítését, amelyek által a mű közelebb kerülhet a mai generációkhoz is. Hozzátette: „fontos volt ugyanakkor a többszólamúság fenntartó ereje is. Azt gondolom, valami ilyesmit jelent az igazi együttműködés” – zárta a beszélgetést.