Molnár Vilmos író, az újonnan megjelent kötet szerkesztője
A kétszáz éve Távol-Keletre indult Kőrösi Csoma Sándorról jelent meg a száz kötetesre tervezett Székely Könyvtár sorozat frissen megjelent, 76. könyve, amelyet csütörtökön mutattak be a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A Kőrösi Csoma Sándor az újabb kutatások tükrében című kiadvány szerkesztőjével, válogatójával, Molnár Vilmossal beszélgettünk.
2019. november 15., 12:272019. november 15., 12:27
2019. november 15., 12:372019. november 15., 12:37
November végén éppen 200 éve annak, hogy a világszerte talán leghíresebb székely, Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, a tibeti–angol szótár megalkotója útnak indult Nagyenyedről. Ez a jubileum az apropója annak, hogy csütörtökön Marosvásárhelyen a Nemzetközi Könyvvásáron mutatták be a százkötetesre tervezett Székely Könyvtár sorozat frissen megjelent 76. könyvét.
„A kötetbe került írásokat igyekeztem úgy összeválogatni, hogy azok valamiképpen tükrözzék az utóbbi évek-évtizedek Csoma-kutatását. Egy-egy kutató, miközben új dolgokat fedez fel, régi tévhiteket cáfol meg, néha maga is görget tovább tévedéseket. Sokan, sokféle szemszögből járultak hozzá ahhoz, hogy teljesebb, világosabb legyen a kép, de hogy valamikor ismert lesz-e róla a teljes igazság, az egyelőre kérdés marad” – vallja a kötet szerkesztője. Megkeresésünkre kifejtette,
„Már csak azért sem, mert úgy tűnik, nemzetközi téren ő a legismertebb székely. Orbán Balázst nevezhetik úgy, hogy a legnagyobb székely, de világszinten nem ismert, és Tamási Áron székely humorát is nehéz átültetni más nyelvekre. Amikor beleástam magam a Kőrösiről szóló irodalomba, meglepődve tapasztaltam: nemhogy csökkenne, de nő iránta az érdeklődés Japántól az Egyesült Államokig. Például Japánban bódhiszattvaként, a buddhizmus egyfajta szentjeként tisztelik az 1930-as évek óta” – mondta el a kötet szerkesztője. Kifejtette azt is, hogy egy francia, Bernard Le Calloc’h élete jelentős részét a Csoma-kutatásnak szentelte, bejárta Kőrösi németországi vándorútját gyalog, írt róla jó pár könyvet, de persze Indiában is nagy a kultusza a székely nyelvtudósnak, a tibetológia megalapítójának.
„Olvastam indiai szerző tanulmányát, mely a Csoma által lefordított és magyarázatokkal ellátott buddhista szent könyvekről szól, de tudunk amerikai írónak Csomával foglalkozó (sajnos elég felületes és a valóságot eltorzító) regényéről is. Azért is kutatják ennyien, mert sok a homályos pont az életét, keleti vándorútját illetően” – mondta Molnár Vilmos. Hozzátette, Csoma nem volt közlékeny valaki, magáról nagyon szűkszavúan nyilatkozott mindig, hogy mégis tudunk róla pár dolgot, azt abból a nagyon kevés levélből tudjuk, amiket írt. Kevés levelet írt, még kevesebb maradt fenn, a határállomásokon időnként kémnek nézték, és le kellett írnia, hogy ki ő, és honnan jött, azt a keveset, amit tudunk róla, azt innen is tudjuk. Molnár Vilmos azt is elmondta, olvasta már grafológus és csillagjós írását is Kőrösi Csoma Sándorról, de ezeket természetesen nem válogatta be ebbe a könyvbe.
– mondta a kötet szerkesztője.
Kerültek elő újabb dokumentumok, amelyek rengeteg, a Csoma személye, tevékenysége körül keringő tévhitet, mítoszt megcáfoltak, ezért is gondoltam fontosnak, hogy ezeket kötet gyűjtse egybe – mondta a szerkesztő. „Az egyik ilyen tévhit arról szól, hogy az enyedi iskola elvégzése után miképp jutott el Göttingenbe. Pár évtizeddel ezelőttig mindenki úgy tudta, hogy egyenesen odament. Csetri Elek találta meg azt az útlevelet, amiben szerepel, hogy merre vette az irányt: hatalmas kerülővel jutott Göttingába, felment a Balti-tenger partjára, Hamburgba, ott érdeklődött, hogy mikor indulnak hajók. Vargabetűket tett meg Németországban, jórészt gyalog” – mondta Molnár Vilmos. Dr. Nagy Lajos – akinek két írása is szerepel a kötetben – más tévhiteket is felsorol, amiket hosszú időn keresztül görgettek tovább a Csoma életéről szóló regényekben is. Ilyen például, hogy fűtetlen szobában fagyoskodott a zanglai kolostorban a lámánál, akitől tibetiül tanult, és dideregve írta meg a tibeti–angol szótárt.
– magyarázta a szerkesztő.
Kőrösi Csoma Sándor szobája
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület 1992-től kezdve évente adott ki egy-egy évkönyvet, összesen 25-öt. A Gazda József irányítása alatt lassan immár három évtizede működő egyesület kiadványainak mindenikében volt olyan rész, amelyben egy-egy kutató a Csomáról szóló újabb kutatások eredményeiről számolt be. „Én ezekből válogattam, francia, hindu, svéd, svájci, magyarországi, erdélyi szerzők írásaiból. A kötet 250 oldalas, de lehetett volna sokkal hosszabb is, mert anyag volt bőven. Az is szempont volt, hogy aki eddig nem olvasott Csomáról, vagy keveset tud, az is kapjon átfogó képet. Ezért benne van nagy vonalakban az egész életútja” – mondta el Molnár Vilmos. A kötetet a tervek szerint hétfőn Kovásznán mutatják be, később Csíkszeredában és Kolozsváron is megismerheti a közönség.
Táncos performansszal nyílt meg a 25. Nemzetközi Könyvvásár Vásárhelyen
Fotó: Bereczky Sándor
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.
szóljon hozzá!