Lászlóffy Aladár (1937–2009) költő, író, műfordító
Fotó: Pim.hu
„A történelmi korok között is szívesen tájékozódott, évszázadok és évezredek közt ugrott gyakran ide-oda szövegeiben, analógiákat keresve. Ezt minden műfajban művelte: versben, prózában, esszében” – mondta el a tíz éve, 2009. április 19-én elhunyt Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költőről, íróról, műfordítóról, szerkesztőről Balázs Imre József irodalomtörténész a Krónikának.
2019. április 26., 10:042019. április 26., 10:04
„Nemzedéktársai közt ő volt a »kozmikus« költő, a szövegeit szívesen helyezte tágas összefüggések közé” – mondta el a Krónika megkeresésére a tíz éve, 2009. április 19-én elhunyt Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költőről, íróról, műfordítóról, szerkesztőről Balázs Imre József. Az irodalomtörténész, akit Lászlóffy életművének jelentőségéről kérdeztünk, úgy fogalmazott,
„Két dolgot emelnék ki mindenképp a szerzőre vonatkozó elemző észrevételek közül: az egyik a poétikai megújító szerep, amelyet nemzedéktársaival – Szilágyi Domokossal, Hervay Gizellával, Jancsik Pállal és másokkal – együtt az erdélyi magyar költészetben játszott a hatvanas évektől kezdődően. Lászlóffy Aladár konfrontációkat is vállaló fiatal szerző volt – az, hogy a szocreál után újra szabadversek, intellektualitás, avantgárd képiség is felbukkant újra a korszak lírájában, kezdeményező szerepének is köszönhető” – fogalmazott az irodalomtörténész. Kiemelte, ugyanide tartozik részben, hogy
„Ezt minden műfajban művelte: versben, prózában, esszében, sőt azt is megtapasztalhattam, hogy tanítás közben is: bölcsészhallgatóként kultúrtörténeti előadásokat hallgathattam tőle a kilencvenes évek közepén” – fejtette ki Balázs Imre József.
Fotó: irodalom.elender.hu
Lászlóffy Aladár 1937. május 18-án született Tordán, a kolozsvári volt Református Kollégiumban érettségizett. Felsőfokú végzettségét a kolozsvári Bolyai Egyetemen szerezte magyar szakosként (1954–1959). 1958-ban nem engedték államvizsgára, amelyet végül 1971-ben tett le. 1959-től 1961-ig munkanélküli volt, illetve szabadúszó értelmiségi. 1961 novemberétől az Állami Irodalmi Kiadó kolozsvári fiókszerkesztőségében dolgozott mint lektor. 1962. november 1-jétől a Napsugár című gyermeklapnál szerkesztő 1969. december 31-ig.
1970. január 1-jétől 1970. szeptember 30-ig a Dacia Könyvkiadó főszerkesztője. 1970. október 1-jétől 1982. november 1-jéig az Előre című bukaresti lap rovatvezető szerkesztője, kolozsvári munkatársa. 1982. november 3-tól a kolozsvári Utunk (1989 év végétől: Helikon) című irodalmi hetilap Világkultúra rovatának szerkesztője, közben a Korunk munkatársa is. Emellett 1994-től meghívott előadó tanár volt a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudomány egyetem bölcsészkarának magyar irodalom tanszékén, egyetemes kultúrtörténetet oktatott.
1954-től publikált, kötetei 1962-től jelentek meg. Számos szakmai díjjal ismerték el munkásságát, többek közt a Román Írószövetség díjával, a Román Tudományos Akadémia díjával, József Attila-díjjal, Látó-díjjal, Kortárs-díjjal, a Magyar Írószövetség pályázatának különdíjával, megkapta 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban a Kossuth-díjat, 2000-ben a Románia Csillaga tiszti fokozatot.
– így jellemezte Lászlóffy Aladár líráját pályatársa, Kántor Lajos, a 2017-ben elhunyt Széchenyi-díjas irodalomtörténész.
Lászlóffy Aladár: Jelképek
Kimerevedő filmkockákon
röptében megálló madár.
A kitárt fehér szárny-paláston
a béke monogramja áll.
Higgadtan baktató szamáron
egy málha szenvedés, halál.
Ki ne tudná, azon a háton
barna sörénykereszt is áll.
Felírva minden a világon,
nyilván ezen nem múlik már,
hanem csupán az olvasáson...
Ki mit talál, mit nem talál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Fürdővilág a Kárpát-medencében: Budapest, Sóvidék és Tarcsafürdő címmel nyit kiállítást április 30-án Sepsiszentgyörgyön a bukaresti Liszt Intézet.
Az Agyagkatonák – Az első kínai császár halhatatlan hadserege című kiállítás Marosvásárhelyre érkezik: május 7-től a Kultúrpalotában lesz látható, ez lesz a városban az idei legimpozánsabb nemzetközi kiállítás.
Május 8-11. között szervezik meg a 10. Csíkszeredai Könyvvásárt, melyen 50 kiadó mutatja be az olvasóknak legfrissebb kínálatát – közölték csütörtökön a szervezők.
Életének 60. évében váratlanul elhunyt dr. Magyari Zita Ida karnagy, zeneszerző, zenepedagógus, Erdély első zeneszerzőnője – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
A Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal az Andrei Mureșan Színházzal, az Osztrák Kulturális Fórummal és a Liszt Intézet Sepsiszentgyörggyel partnerségben új kulturális teret hoz létre.
Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány Szent György napjától, április 24-től számítja. Számos Szent György-napi szokás és hiedelem élt és él talán itt-ott ma is a magyar nyelvterületen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!